Ellehetetlenült egy térség – Két folyó rabságában, Nagyréten

Korábban a komp jelentette a kapcsolatot a külvilággal, a vállalkozás azonban az új sztráda miatt bedőlt. A szegedi önkormányzat busszal próbálkozott, ám nemrég ezt is leállították. Ezzel azonban a helyiek élete lehetetlenült el.

„Jövedelmünk harmada megy el az üzemanyagra, miközben a feleségemmel együtt összesen 150 ezer forintot keresünk” – jelzi a korántsem rózsás állapotokat Túróczki József, aki családjával a tanyai világot idéző Csongrád megyei Nagyréten él.

József és fia

 

Túróczkiéknak a helyiekkel együtt azt kellett megemészteni, hogy közútként megszűnt a Maroslelét Tápén keresztül Szegeddel összekötő, négy számjegyű út, mert leállt az út részeként működő komp. Előbb ősszel a kompot üzemeltető vállalkozó bejelentette ellehetetlenülését, ezt követően az önkormányzat pályázatot írt ki a működtetésre, ám erre senki nem jelentkezett. Átmenetileg Szeged ugyan biztosított napi két buszt, de érdeklődés hiányában karácsony előtt ezt is megszüntették. „Két fiunk még iskolás, mindennap Szegedre kell utaznunk. Hiányzik a komp. Kénytelenek vagyunk autóval közlekedni, mert a menetrend szerinti buszjárattal csak Algyőn keresztül juthatnánk be Szegedre, de ott át is kell szállni. Majd egyórás buszozgatással tudnánk a városba menni, komppal mindez csak 15 percig tartott” – mondja a férfi lakos.

 

 

Senki földje?
Nagyrét a Szegedhez tartozó Tápé Tiszán túli oldala, a Maros torkolatához esik közel. A főként mezőgazdasági terület így a két folyó közé szorult, ráadásul egy harmadik határként a Tisza egyik holtága öleli körbe. Így:

 

Mintegy negyven család él itt: sokan az olcsóbb megélhetés reményében kerestek itt menedéket, belekalkulálva a közlekedési nehézségeket is. A nagyréti területen mezőgazdasági vállalkozások szárítói, építményei is találhatóak. A komp leállása nekik is pluszköltség, hiszen Algyő felé egy 30 kilométerrel hosszabb, ráadásul rossz minőségű utat kell választaniuk: meg kell kerülniük a folyót és a holtágat, majd Algyőről elindulva a tiszai hídon juthatnak Szegedre. Mezőgazdasági gépekkel a nemrégiben megépült új hídon – mely az M43-as autópálya része – azonban nem közlekedhetnek. Ugyanígy azok a tápéiak sem mehetnek kerékpárral a hídra, akiknek földjei Nagyréten vannak, így számukra is csak egy lehetőség maradt: a 30 kilométer kerekezés oda-vissza.

Állandósult adok-kapok
A komp üzemeltetését az állam még a rendszerváltáskor az önkormányzatokra testálta: ezt követően rájuk volt bízva, hogy saját maguk üzemeltetik azt, vagy inkább szerződést kötnek egy üzemeltetővel. Szeged utóbbi megoldás mellett döntött, így a Sadar Komp Kft. két évtizede szállítja az utasokat. Jobban mondva csak szállította, ugyanis az M43-as és az új tiszai híd megépítése „betett” a kompnak, miután már jóval kevesebben választották útvonalként a tápéi kompot. Ugyanakkor azonban a közvetlenül a Tisza-partján élők számára továbbra is az egyedüli közlekedési lehetőséget jelentené.

A szegedi önkormányzat a kompüzemeltetést – nem kötelező, csak vállalt feladatként – évente 17 millió forinttal támogatta, többet nem tudnak erre áldozni. A kompot üzemeltető vállalkozó, Jaksa Sándor szerint cége költségei olyannyira megnövekedtek, hogy az utóbbi időszakban gyakran saját zsebből finanszírozta az üzemanyagot. A komp működtetéséhez szükséges engedélyek megújítása, a törvényi előírások betartása akkora költségeket ró a kft.-re, amellyel már nem tud megbirkózni. Pár éve az önkormányzat úgy vélte: a komp üzemeltetési nehézségei Jaksa miatt alakultak ki, érvelésük szerint a vállalkozó például túlságosan megemelte saját fizetését.
A felek kölcsönösen kritizálták egymást, de megoldás végül nem adódott: Jaksa korábban elbocsátotta hat alkalmazottját is.

Jaksa Sándor elöl

Fotó: A szerző felvételei

Mentve a helyzetet, az önkormányzat még novemberben, amikor a Sadar Kft. az ellehetetlenülést bejelentette, buszjáratot indított: egyet reggel és egyet délután öt óra körül. A decemberi közgyűlésen mégis úgy döntöttek a szegedi képviselők, hogy leállítják a járatokat, ugyanis nem volt érdeklődés irántuk. A Nagyréten élők szerint reggelente tömve volt a busz, de a visszautat valóban sokan másképp oldották meg, hiszen nehéz több tucat ember délutáni elfoglaltságát úgy időzíteni, hogy egyszerre szálljanak buszra. Még egy családon belül sem oldható meg a különböző kötelezettségek miatt. Újabban Túróczkiék is naponta többször indulnak útnak, hiszen a gyerekek is különböző időpontokban végeznek Szegeden, a szülőket pedig munkájuk köti a Szegeddel épp ellenkező irányban fekvő Nagyréthez.

Nem kell senkinek
„Jusztika néni sírt, hát átvittem a dereglyével” – meséli Jaksa. „Odaát van a földje, duggatná a fokhagymát. 70 éves elmúlt, kerékpárral jár, így nem tud felmenni az autópályára.”
A tápéiak – ők a szegedi oldalon vannak – közül egyébként többen nem értik, miért maradnak komp nélkül, ők nem ragaszkodnak a Sadar Komp Kft.-hez, csak a komphoz. „Februártól indul a mezőgazdasági szezon, akkor lesz sorban állás” – jósolja Jaksa. „A kombájnok hogyan fognak a hídon közlekedni?” – kérdi. A tápéiak úgy gondolják, megilleti őket a komp, szerintük ez olyan, mint a szegedieknek a troli vagy a villamos. Ősszel egyszer már aláírást gyűjtöttek a komp működtetése mellett, akkor 300-an aláírták az ívet, de ennek semmi következménye nem volt. (A kampányra való tekintettel újra elkezdik gyűjteni az aláírást – Sz. R.)

Házak, elvágva Szegedtől

 

Miután Jaksa bejelentette az önkormányzatnak ellehetetlenülését, az pályázatot írt ki az üzemeltetésre, a december közepi határidőig azonban erre senki nem jelentkezett. Nem is jelentkezhetett, hiszen ez a tevékenység engedélyek sorához kötött, amelyek beszerzése több hónapot vesz igénybe. Jaksa Sándor eközben már árulja a házat és a felszerelést is. Pillanatnyilag úgy tűnik: a cég engedélyekkel sem kell senkinek. Csupán az ott élőknek fog hiányozni – miután közlekedésük egyelőre nincs megoldva.