„Nem vagyok elégedett az oktatásban betöltött szerepünkkel” – Interjú Beer Miklóssal

  • narancs.hu
  • 2015. február 11.

Kis-Magyarország

A korrupció ostorozásával hívta fel magára a figyelmet pár hónapja a váci megyés püspök. A szokatlanul kemény szavakra mi is rákérdeztünk. Ízelítő csütörtöki interjúnkból.

Magyar Narancs: Karácsonykor arról is beszélt, hogy az irigység, a gonoszság, a pártviszály, a korrupció, a hamisság, a politikai fondorlat elzárja az embereket egymástól. Ezzel a kormányt kritizálta?

Beer Miklós: Eszembe nem jutott, hogy ezzel kormánykritikát mondjak. Arról beszéltem, hogy a korrupció átjárja a mai társadalmi gondolkodást. Alig találkozunk olyan emberrel, akit nem kísért meg a csalás.

MN: Nyilván gondolt rá, hogy e szavak aktuálpolitikai értelmet nyernek, amikor az egész ország azt találgatta, hány kormánytisztviselőt tiltottak ki az Egyesült Államokból korrupciógyanú alapján. Ha nem is a kormányt kritizálta, a politikai elit viselt dolgai csak eszébe jutottak.

BM: Ez engem borzasztóan irritál és bosszant. Amikor azért drukkolok, hogy a kormány elérjen jó eredményeket, akkor ilyennel tönkretesznek sok mindent, és hiteltelenné válnak. Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke is kimondta, hogy saját párttársaitól nem tudja elfogadni az urizálást, a luxusholmikat és hogy ekkora ingatlanokat vesznek, milliós nyaralásokra mennek.

false

 

Fotó: MTI

MN: A katolikus egyház sem mentes a korrupciógyanús esetektől.

BM: Tény, hogy nagyon mellbevágó volt például a pécsi botrány. Nem csak egyházi embertől vagy kormánytisztviselőtől, egyetlen magyar állampolgártól sem tudom elfogadni, hogy túlteszi magát az erkölcsi törvényen. Én azt mondom, hogy állami pénzekkel gazdálkodni olyan nagy felelősség, ahol nem szabad hibázni.

MN: Az egyházán belül milyen fogadtatásra találnak az ön újító gondolatai?

BM: Biztos, hogy sokan összeráncolják a szemöldöküket, de szerintem többnyire a püspöktársaim is így gondolkoznak. Baráti beszélgetésekben kapok bátorító visszajelzést.

MN: Ha egyetértenek, miért nem vállalják fel a véleményüket?

BM: Azzal magyarázom, hogy tényleg túlterhelt minden püspök. Magamon is látom, hogy óriási terhet vállaltunk eddig a közfeladatokból. Oktatásügyben is túlvállaltuk magunkat.

MN: Pedig a kormány azt szeretné, hogy még több iskolát vegyenek át.

BM: Ez képtelenség. Nem csak a fejkvótán múlik, hogy fenn tudjuk-e tartani. Csak akkor van értelme, ha alkalmas humánerőforrást tudnánk biztosítani, de ezt nem tudjuk tovább bővíteni.  A nevelés, oktatás a szívügyünk, de nem vagyok elégedett az oktatásban betöltött szerepünkkel. El kell jutnunk odáig, hogy az egyházi fenntartású iskolák ne csak az elitképzésre szorítkozzanak, hanem a szakmunkásképzésben is vegyünk részt. Egyébként nem mi akartunk iskolákat átvenni, hanem legtöbbször a polgármesterek könyörögtek érte.

A Beer Miklóssal készült interjúnkat a csütörtöki Magyar Narancsban olvashatják.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.