Sztrájk előtt a Démász dolgozói

  • Kohout Zoltán
  • 2013. szeptember 5.

Kis-Magyarország

Túlterheltek és elégedetlenek a munkavállalók a több száz fős leépítés után. Kétórás áramszünet jöhet az Alföldön, ha nem sikerül megállapodni velük.

A napokban jár le az a határidő, amelyet a Dél-magyarországi Áramszolgáltató Társaságcsoport (Démász) Szakszervezete adott a területi áramszolgáltatónak: ha nem teljesítik követeléseiket, sztrájkba lépnek. Az érdekvédelem szerint a dolgozók túlterhelése már szinte elviselhetetlen, az elbocsátások mögött pedig csak a profitnövelés szándéka húzódik meg.

Az okok

Az utóbbi hónapokban csaknem kétszáz dolgozójától vált meg a dél-magyarországi áramszolgáltató, az EDF-Démász. A leépítés már nyár dereka óta tart, megközelítőleg százhúsz dolgozó a felmondási idejét tölti, vagy már megszűnt a munkaviszonya.

Béremelésért tüntetnek a Démász-dolgozók 2012-ben

Béremelésért tüntetnek a Démász-dolgozók 2012-ben

Fotó: MTI

Ezt a lépést azonban nem csoportos létszámleépítésként hajtották végre, hanem közös megegyezések aláírásával. A dolgozókat az vehette rá, hogy a felmondás helyett elfogadják ezt a verziót, hogy a cég busás végkielégítést: több mint egyéves jövedelmük egy összegben való kifizetését ígérte és teljesítette számukra. Bár az alapbérek változóak, úgy tudjuk, legalább egymillió forinthoz jutottak így a leépített dolgozók, akik más esetben csak a törvényben és a kollektív szerződésben bízhattak volna. (Jellemző lehet egyébként a cégen belüli viszonyokra, hogy a lehetőséget látva – szakszervezeti források szerint – nem is csak ennyi, hanem további 30-40 dolgozóval több hagyta volna ott a vállalatot, de a szolgáltató nem akart mindenkit elengedni.)

Tarthatatlan helyzet

A Démász-szakszervezet szerint a fűnyíróelven végrehajtott leépítés az EDF Démász egész területén érezteti hatását, és súlyosan érintheti az áramszolgáltató napi működését is. „A dolgozók elégedetlensége teljesen jogos, az utóbbi évek-évtizedek folyamatos karcsúsításai, leépítései miatt egyre drasztikusabb a túlterheltségük. Bár a technikai ellátottság sokat javult a privatizáció óta, de a hivatalos túlórák száma és a leterheltség egyre tarthatatlanabb” – érzékelteti az alkalmazottak helyzetét Nagy Sándor.

Fura mérések, durva számlák
Az EDF-Démász sajátos számlázási szokásairól korábban több cikket is közöltünk. Ezeket itt, itt és itt olvashatja.



Az érdekvédelem – és egy neve mellőzését kérő kiskunhalasi áramszolgáltatós dolgozó – szerint egyébként nemcsak az alkalmazottak, de a fogyasztók is rosszul járnak. „Össze se lehet vetni, mennyivel több a munka, mint mondjuk tíz éve. Ráadásul kevesebb a melós, így később érünk oda a hibajavításra, vagy kevesebben lesznek az ügyfélszolgálaton, vagy még több probléma lesz a követhetetlen áramdíjszámlákkal” – jósolja a férfi. Ezt Nagy Sándor is megerősíti: „Már a határon van a dolgozók túlóraterhelése is, ami legfeljebb évi háromszáz óra lehetne. A már eddig is végrehajtott leépítések miatt, valóban, az irodai, műszaki, hibaelhárítási munkák szenvedhetnek késedelmet, vagy válhatnak problémássá.”

A kormány serkentő lépései

Nagy Sándor

Nagy Sándor

Fotó: MTI

De vajon miért érte meg az EDF-Démásznak százmilliókért bőkezű lelépési pénzt fizetni? Ezt a cég szűkszavú közleménye úgy indokolta, hogy „a munkavállalói érdekképviseletek és a menedzsment által közösen kidolgozott szociális csomag pedig az önként távozó munkavállalók helyzetét segítette”. A szakszervezetnek azonban más a véleménye: szerintük a francia tulajdonú áramszolgáltató a hírnevét próbálta védeni, s nem akarta, hogy egy újabb tömeges elbocsátáshullám ártson az arculatára nagyon is érzékeny vállalatnak.

Ugyanakkor nem egyértelmű, hogy a létszámleépítést a kormányzati rezsicsökkentés, illetve adópolitika okozta-e. Az EDF-Démász szerint (legalábbis részben) igen: neki is, „akárcsak a többi szolgáltatónak, a szabályozási és adózási rendszer változásának kettős terhe miatt át kellett tekintenie azokat a területeket, ahol a kiadásait csökkentheti. A menedzsment a fenntartható működés érdekében mérsékelte a külső kiadásokat, és döntött a beruházások visszafogásáról.” Az érdekvédő ugyanakkor elmondta: elvárják, hogy a szolgáltató garanciát vállaljon, és tartsa be a munkaidőre, a túlfoglalkoztatásra, a pluszmunkára vonatkozó szabályokat. „Követeljük, hogy állítsák le a leépítéseket, tartsák be a munkavédelmi és munkajogi szabályokat, ne terheljék tovább a dolgozókat, és biztosítsák a gondos munkavégzéshez szükséges időt.”

Csökkent a színvonal

Ha ezen a héten nem történik fordulat a cég és a szakszervezet közti konfliktusban, akkor sztrájkolni fognak dolgozók – tudtuk meg. A szolgáltató esetében – külföldi minták alapján – ez kezdetben kétórás áramszünetet jelenthet például egy nagyobb vállalkozás, illetve adott esetben egy közepes nagyságú város esetében. Ez ugyan az áramszolgáltatás biztonságát nem befolyásolhatja, de a szakszervezet nem zárja ki, hogy ha nem következik be fordulat, annak előbb-utóbb a fogyasztók is megérzik az említett negatív hatásait.

Hogy milyen anomáliák fordulhatnak elő a takarékosság miatt, arra jó példa, ami tavaly és a napokban ismét megtörtént a már említett Kiskunhalason. Tavaly novemberben letört ágak, vízszintesen vágott törzsrészek, fölöslegesen csonkra nyírt gömbakácok, elszállítatlan zöldhulladék mutatta, merre jártak az EDF-Démász által felkért falombkorona-nyeső alvállalkozók. A képviselők szavai szerint „brutális” és „ordenáré facsonkolások” ügye még a város testülete előtt is napirend lett. A fanyesésekkel megbízott cég képviselője akkor azt mondta: náluk a segédmunkásaikon kívül mindenki kertész szakember, de annyi pénzből, amit erre a munkára kapnak, nem lehet esztétikai fanyesést végezni. Pár napja a külvárosban ismét megcsonkítottak egy fasort, ráadásul tévedésből nem is a kijelölt oldalon. A városban egyébként is egymást érik a közvilágítási áramszünetek, és gyakran hetek telnek el a hibaelhárításig, ami – például a térségi feladatot ellátó kórház előtti tér esetében – több mint bosszantó körülmény.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.