Sztrájk előtt a Démász dolgozói

  • Kohout Zoltán
  • 2013. szeptember 5.

Kis-Magyarország

Túlterheltek és elégedetlenek a munkavállalók a több száz fős leépítés után. Kétórás áramszünet jöhet az Alföldön, ha nem sikerül megállapodni velük.

A napokban jár le az a határidő, amelyet a Dél-magyarországi Áramszolgáltató Társaságcsoport (Démász) Szakszervezete adott a területi áramszolgáltatónak: ha nem teljesítik követeléseiket, sztrájkba lépnek. Az érdekvédelem szerint a dolgozók túlterhelése már szinte elviselhetetlen, az elbocsátások mögött pedig csak a profitnövelés szándéka húzódik meg.

Az okok

Az utóbbi hónapokban csaknem kétszáz dolgozójától vált meg a dél-magyarországi áramszolgáltató, az EDF-Démász. A leépítés már nyár dereka óta tart, megközelítőleg százhúsz dolgozó a felmondási idejét tölti, vagy már megszűnt a munkaviszonya.

Béremelésért tüntetnek a Démász-dolgozók 2012-ben

Béremelésért tüntetnek a Démász-dolgozók 2012-ben

Fotó: MTI

Ezt a lépést azonban nem csoportos létszámleépítésként hajtották végre, hanem közös megegyezések aláírásával. A dolgozókat az vehette rá, hogy a felmondás helyett elfogadják ezt a verziót, hogy a cég busás végkielégítést: több mint egyéves jövedelmük egy összegben való kifizetését ígérte és teljesítette számukra. Bár az alapbérek változóak, úgy tudjuk, legalább egymillió forinthoz jutottak így a leépített dolgozók, akik más esetben csak a törvényben és a kollektív szerződésben bízhattak volna. (Jellemző lehet egyébként a cégen belüli viszonyokra, hogy a lehetőséget látva – szakszervezeti források szerint – nem is csak ennyi, hanem további 30-40 dolgozóval több hagyta volna ott a vállalatot, de a szolgáltató nem akart mindenkit elengedni.)

Tarthatatlan helyzet

A Démász-szakszervezet szerint a fűnyíróelven végrehajtott leépítés az EDF Démász egész területén érezteti hatását, és súlyosan érintheti az áramszolgáltató napi működését is. „A dolgozók elégedetlensége teljesen jogos, az utóbbi évek-évtizedek folyamatos karcsúsításai, leépítései miatt egyre drasztikusabb a túlterheltségük. Bár a technikai ellátottság sokat javult a privatizáció óta, de a hivatalos túlórák száma és a leterheltség egyre tarthatatlanabb” – érzékelteti az alkalmazottak helyzetét Nagy Sándor.

Fura mérések, durva számlák
Az EDF-Démász sajátos számlázási szokásairól korábban több cikket is közöltünk. Ezeket itt, itt és itt olvashatja.



Az érdekvédelem – és egy neve mellőzését kérő kiskunhalasi áramszolgáltatós dolgozó – szerint egyébként nemcsak az alkalmazottak, de a fogyasztók is rosszul járnak. „Össze se lehet vetni, mennyivel több a munka, mint mondjuk tíz éve. Ráadásul kevesebb a melós, így később érünk oda a hibajavításra, vagy kevesebben lesznek az ügyfélszolgálaton, vagy még több probléma lesz a követhetetlen áramdíjszámlákkal” – jósolja a férfi. Ezt Nagy Sándor is megerősíti: „Már a határon van a dolgozók túlóraterhelése is, ami legfeljebb évi háromszáz óra lehetne. A már eddig is végrehajtott leépítések miatt, valóban, az irodai, műszaki, hibaelhárítási munkák szenvedhetnek késedelmet, vagy válhatnak problémássá.”

A kormány serkentő lépései

Nagy Sándor

Nagy Sándor

Fotó: MTI

De vajon miért érte meg az EDF-Démásznak százmilliókért bőkezű lelépési pénzt fizetni? Ezt a cég szűkszavú közleménye úgy indokolta, hogy „a munkavállalói érdekképviseletek és a menedzsment által közösen kidolgozott szociális csomag pedig az önként távozó munkavállalók helyzetét segítette”. A szakszervezetnek azonban más a véleménye: szerintük a francia tulajdonú áramszolgáltató a hírnevét próbálta védeni, s nem akarta, hogy egy újabb tömeges elbocsátáshullám ártson az arculatára nagyon is érzékeny vállalatnak.

Ugyanakkor nem egyértelmű, hogy a létszámleépítést a kormányzati rezsicsökkentés, illetve adópolitika okozta-e. Az EDF-Démász szerint (legalábbis részben) igen: neki is, „akárcsak a többi szolgáltatónak, a szabályozási és adózási rendszer változásának kettős terhe miatt át kellett tekintenie azokat a területeket, ahol a kiadásait csökkentheti. A menedzsment a fenntartható működés érdekében mérsékelte a külső kiadásokat, és döntött a beruházások visszafogásáról.” Az érdekvédő ugyanakkor elmondta: elvárják, hogy a szolgáltató garanciát vállaljon, és tartsa be a munkaidőre, a túlfoglalkoztatásra, a pluszmunkára vonatkozó szabályokat. „Követeljük, hogy állítsák le a leépítéseket, tartsák be a munkavédelmi és munkajogi szabályokat, ne terheljék tovább a dolgozókat, és biztosítsák a gondos munkavégzéshez szükséges időt.”

Csökkent a színvonal

Ha ezen a héten nem történik fordulat a cég és a szakszervezet közti konfliktusban, akkor sztrájkolni fognak dolgozók – tudtuk meg. A szolgáltató esetében – külföldi minták alapján – ez kezdetben kétórás áramszünetet jelenthet például egy nagyobb vállalkozás, illetve adott esetben egy közepes nagyságú város esetében. Ez ugyan az áramszolgáltatás biztonságát nem befolyásolhatja, de a szakszervezet nem zárja ki, hogy ha nem következik be fordulat, annak előbb-utóbb a fogyasztók is megérzik az említett negatív hatásait.

Hogy milyen anomáliák fordulhatnak elő a takarékosság miatt, arra jó példa, ami tavaly és a napokban ismét megtörtént a már említett Kiskunhalason. Tavaly novemberben letört ágak, vízszintesen vágott törzsrészek, fölöslegesen csonkra nyírt gömbakácok, elszállítatlan zöldhulladék mutatta, merre jártak az EDF-Démász által felkért falombkorona-nyeső alvállalkozók. A képviselők szavai szerint „brutális” és „ordenáré facsonkolások” ügye még a város testülete előtt is napirend lett. A fanyesésekkel megbízott cég képviselője akkor azt mondta: náluk a segédmunkásaikon kívül mindenki kertész szakember, de annyi pénzből, amit erre a munkára kapnak, nem lehet esztétikai fanyesést végezni. Pár napja a külvárosban ismét megcsonkítottak egy fasort, ráadásul tévedésből nem is a kijelölt oldalon. A városban egyébként is egymást érik a közvilágítási áramszünetek, és gyakran hetek telnek el a hibaelhárításig, ami – például a térségi feladatot ellátó kórház előtti tér esetében – több mint bosszantó körülmény.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”