A négyek bundája – Gigantikus versenyhivatali bírság a megyei napilapoknak

  • Hamvay Péter
  • 2014. november 15.

Kis-Magyarország

Közel tíz éven át folytatott kartellezésen kapta és 2,2 milliárdos bírsággal sújtotta a Gazdasági Versenyhivatal a vidéki napilap-piacot szinte teljesen lefedő négy médiavállalatot.

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) határozata szerint az Axel Springer Magyarország Kft. (új nevén: Mediaworks Kft.), a Russmedia Kft. (korábbi nevén: Inform Média – IM), a Lapcom Kiadó Kft. és a Pannon Lapok Társasága Ki­adói Kft. versenykorlátozó megállapodást kötöttek. Ennek értelmében az érintett vállalkozások tartózkodnak a belépéstől egymás földrajzi területeire, magyarul nem indítanak egymás megyéiben lapokat. A jogsértés elkövetéséért a vállalatok előző évi árbevételének 10 százalékát kitevő bírságot állapított meg a hivatal (ez a legmagasabb kiszabható összeg). Az Axel Springernek (AS) 615,4 milliót, a Russmediának 480,8 milliót, a Lapcom Kiadónak 313 milliót, a Pannon Lapok Társaságának (PLT) 755,4 milliót kell befizetnie. Ez összesen 2,2 milliárd forint.

Komolyan vették

A GVH honlapján elérhető terjedelmes dokumentumból kiderül, hogy a hivatal 2011 márciusában kezdett vizsgálódni. A gyanúját az a négy fél által kötött megállapodás keltette fel, melyben arról döntöttek, hogy az Axel Springer Vasárnap Reggel c. lapja a versenytársak megyéiben is megjelenik. A versenyhivatal észlelte, hogy a vállalkozások között kis megszakítással 2000-től 2010 áprilisáig fennálló, a vasárnapi lapokkal kapcsolatos szerződések kölcsönös versenytilalomra, illetve az árak egyeztetésére vonatkozó rendelkezéseket tartalmaznak.

Képünk illusztráció

Képünk illusztráció

Fotó: MTI

A Vasárnap Reggel ügyében végül nem tudtak fogást találni a hivatal emberei – ellenben „versenykorlátozó megállapodás létét támasztották alá az Axel Springer és az Inform Média, valamint az Axel Springer és a Lapcom közötti szerződések kölcsönös versenytilalomra vonatkozó rendelkezései, amelyek szerint a felek kölcsönösen nem támadják meg egymás megyei piacait” – olvasható a végzésben. Basa Andrea, a GVH Fogyasztóvédelmi Irodájának vizsgálója a Narancs bizonyítékokat firtató kérdésére elmondta: az Axel Springernek az Inform Médiával és a Lapcom Kiadóval kötött két­oldalú szerződései tartalmaznak ilyen klauzulákat. A dokumentumok azért nem szerepelnek a vizsgálati anyagban, mert üzleti titkokat tartalmaznak. Az Axel Springernek a Pannon Lapokkal kötött szerződése nem tartalmaz ilyet – fűzte hozzá a vizsgáló, viszont a PLT-nek „a piacon tapasztalható magatartása megfeleltethető volt a versenytilalmi klauzuláknak”. A végzés indoklásából kiderül, hogy a hivatal bizonyítékként használta fel azt az interjút, amelyet Kázmér Judit, a PLT vezetője 2002-ben a Magyar Sajtó c. lapnak adott. Az újságírói kérdésre, miszerint tudatos-e, „hogy a megyehatárokat nem lépik át, tehát nem tévednek mondjuk az Axel me­gyéibe?”, a PLT ügyvezetője így válaszolt: „A négy regionális kiadó megállapodott erről, és ezt komolyan vesszük.”

A hivatal a hirdetések és a lapok árainak összehangolása ügyében is vizsgálódott. „Az Axel Springer és az Inform Média (IM), az Axel Springer és a Lapcom, valamint az Axel Springer és a Pannon Lapok közötti kétoldalú szerződések alapján feltételezhető volt, hogy a vállalkozások egyeztetéseket folytattak és folytatnak az árusoknál alkalmazott lapárakra és a hirdetési árakra vonatkozóan is” – olvasható a dokumentumban. Végül csak a piac felosztásáért szabott ki bírságot a hivatal, de határozatában megállapította, hogy az érintett vállalkozások 2010 és 2011 között versenykorlátozó magatartást tanúsítottak, amikor a megyei lapjaik hirdetési áraira vonatkozó információkat osztottak meg egymással. Basa Andrea szerint „nem volt egyértelműen meghatározható, hogy az egy-egy konkrét időponthoz kapcsolódó jogsértő egyez­tetések, illetve információcserék az éves hirdetési árbevételeknek mekkora részét érinthették. Tekintettel arra, hogy a sokkal súlyosabb, a piacfelosztással kapcsolatos jogsértés miatt számított bírságösszeg meghaladta a kiszabható maximumot, a GVH nem tartotta szükségesnek a hirdetési árakkal kapcsolatos összehangolt magatartás miatt bírság kiszabását. Az áruspéldányokkal kapcsolatban pedig megszüntette az eljárást.”

Mindenesetre tanulságosak a helyszíni vizsgálat során lefoglalt e-mailek. Az Inform Médiánál talált, M. T. terjesztési vezető és K. J. értékesítési vezető között folyt levélváltás szerint az értékesítési vezető arra kéri kollégáját, hogy rendelje meg az Új Néplap, a Békés Megyei Hírlap és a Heves Megyei Hírlap című Axel Springer-napilapokat negyedévre a kiadóba, mert „az Axel partizánkodik, át akarom nézni a lapjaikat”. M. T. azon kérdésére, hogy a „területünkön lévő hirdetőktől vesz fel hirdetést, úgy, hogy neked nem szól?”, K. J válasza a következő: „Az az érzésem, hogy az ügynökségi hirdetésekkel nyúlnak le bennünket, mindhárom lapkiadót.” De találtak olyan e-maileket is, ahol a tervezett áremeléseket közlik egymással a kiadók, és kondí­ciós listáikról vagy egy-egy konkrét hirdetéssel kapcsolatban egyez­tetnek. Az Axel például beszámol versenytársainak a Magna ügynökséggel folytatott tárgyalásról, s közli, hogy az ügynökség milyen sávozást kér az egyes ki­adóknál, és milyen költésre tesz vállalást. Utal arra, hogy az adott évben és a következő évben sem lesz megyei lapban Telenor-hirdetés, melynek oka a számukra irreá­lisan magas bekerülési költség. Javasolja a téma „szokásos megbeszélés” keretében történő egyeztetését.

Kinek az érdeke?

A sajtó már nyáron pedzegette a három év óta húzódó ügy várható végeredményét, még a bírság összegét is kiszámolta. Az általunk megkérdezett szakértők szerint jogilag minden bizonnyal megáll a GVH érvelése, van, aki a kartellezés iskolapéldájának tekinti az ügyet. Ezt támasztja alá, hogy szinte néma csendben vették tudomásul a döntést az érintettek, egyelőre fellebbezést sem jelentettek be. Urbán Ágnes mé­dia­kutató szerint a jelentésből valóban úgy tűnik, hogy komoly hibákat követtek el az érintettek azzal, hogy írásos nyoma volt üzleti stratégiájuk összehangolásának. Urbán ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a megyei lap­piac régóta e logika alapján működik. Már régóta nem érdemes megyei ellenlapot indítani, a 90-es évek ilyes próbálkozásaiból is rendre a még a rendszerváltás előtt bejáratott címek kerültek ki győztesen. A GVH-jelentés is megjegyzi, hogy egy új lap indításának milliárdos költségei lennének. Ennyi tartalék pedig ebben a szűkülő piacban nincs – még ha az az országos politikai lapokénál jóval kevésbé is csökken. (Összehasonlításképp: 2000-hez képest a Népszabadság olvasóinak 80 százalékát veszítette el, míg az Új Dunántúli Napló esetében 50, a Kisalföldnél 20 százalék ez az arány.)

A GVH megállapította, hogy egyetlen olyan megye volt, ahol párhuzamosan két megyei napilap is elérhető volt: Komárom-Esztergom megyében az Axel Springer által kiadott 24 Óra mellett a Komáromi Nyomda és Ki­adó Kft. Komárom-Esztergom Megyei Hírlap című kiadványa is megjelent. Ez utóbbi azonban 2011 óta már nem kapható. A Népszabadság kiadója a 90-es évek elején igyekezett Kelet-Magyarországon alternatív lapokat indítani, (ilyen volt a Békés Megyei Napló) vagy vásárolni, de végül nem járt sikerrel. A kudarc mögött „nem tisztázott hátterű felvásárlásokat” is látni vél a GVH. A fennálló struktúrát aztán a négy cég az ezred­forduló táján bebetonozta. Egyik, évekkel ezelőtt az IM-nél dolgozó forrásunk szerint nyílt titok volt, hogy nem törnek be egymás területére, amit szerinte mindennél világosabban mutatott, hogy még a napilapnál jóval olcsóbb online kiadványokkal sem merészkedtek más megyébe. Pedig kapacitás lett volna, hiszen a határon túl, különösen Románia magyarlakta területein az IM terjeszkedésbe kezdett. Egy másik forrásunk pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy ma a PLT-t vezető Szabó Miklós 2011-ben az IM-től igazolt át.

Képünk illusztráció

Képünk illusztráció

Fotó: MTI

Az általunk megkérdezett szakértők szerint sem a vizsgálat megindításában, sem az eredményében nem fedezhető fel konkrét ­politikai motiváció. Polyák Gábor médiakutató arra mutatott rá, hogy a döntés szerint az Axel Sprin­ger és a Ringier fúziójáról bekért anyagokban bukkant rá a kartellgyanús elemekre a GVH. Egy másik, a piacot jól ismerő forrásunk szerint ugyanakkor szokatlan, hogy egy válságágazatot, mint a nyomtatott sajtót, ilyen nagyságrendű bírsággal sújtsanak. Mi­után a vállalkozások portfóliójában nem csupán a napilapok találhatók, nem tudni, hogy árbevételük hány százaléka származik ebből, de a piacot ismerők szerint ezek a lapok termelik meg a cégek nyereségének nagy részét. A Russmédia tavaly 124 milliós, a Lapcom 372 milliós, PLT 440 milliós, az Axel Springer 911 milliós eredményt produkált, igaz – az utóbbi céget kivéve –, súlyosan veszteséges éveik is voltak a közelmúltban. Árbevételük tavaly – amint a bírság összegéből is kitalálható – 22 milliárd forint közelében volt.

A bírság eredménye lehet a megfélemlítés – igaz, a megyei lapok eddig is óvatos duhajok voltak a politikában. A helyi sajtóban dolgozó, név nélkül nyilatkozó forrásaink szerint ennek több oka is van. Az elfordulás a pártpolitikától már a 90-es évek végétől érzékelhető volt; másrészt pedig a legtöbb hirdetés közvetve vagy közvetlenül az önkormányzatoktól érkezik.

Kölcsönös segítségnyújtás

A Pannon Lapok és a Fidesz viszonya a jelek szerint meglehetősen baráti. Az önkormányzati választási kampány részeként 34 ezer példányban megjelenő Helyi Polgár című, Vas megyei kiadvány impresszumából megtudhatjuk: a lapot a PLT adja ki – ott szerepel a két ügyvezető, Szabó Miklós és Kázmér Judit neve is, a szerkesztőség a PLT-hez tartozó Maraton Lapcsoport Kft.-ben volt. A Nyugat.hu szerint nem is titkolták, hogy kampánylapról van szó: a címlapon a megyés püspök és a szombathelyi polgármester rakta le az új egyházi iskola alapköveit, két oldalon közölték a Fidesz önkormányzati jelöltjeinek fotóit, az oldalak tetején pedig ott virított a Csak a Fidesz! szlogen. Az önkormányzat pedig segít a Vas Né­pén: a helyhatóság tulajdonában lévő Szombathelyi Médiacentrum mint­egy 40 millió forint értékű szerződést kötött a lappal. Ennek lényege, hogy péntekenként egy egész oldalon kvázihirdetésként a Médiacentrum cikkeit közlik – ezek nyilvánvaló választási propagandaanyagok –, számol be az orgánum. A Médiacentrumnak, amely a helyi televíziót és egy ingyenes lapot is működtet, Koczka Tibor akkori Fidesz-képviselőjelölt, ma megválasztott képviselő volt az igazgatója. A törvények szerint mandátumszerzése után le kell mondania – lapzártánkig ezt még nem tette meg.

A közvélemény-formálásban a megyei lapok jelentősége nem csekély. A Mérték 2012-es, 1200 főn végzett kutatása azt firtatta, hogy a megkérdezettek honnan szerzik a közéleti híreket. A válaszadók az országos televíziók (RTL Klub: 78,2 százalék, Tv2: 73,5 százalék, m1 54,2 százalék) és rádiók (Neo FM: 22,1 százalék, Kossuth rádió: 21 százalék) után harmadikként a megyei lapokat jelölték meg: 18,5 százalékuk említette őket. Ezek tehát messze a legnagyobb elérésű nyomtatott sajtótermékek; az országos napilapok közül az élen végző Népszabad­ságot a válaszadóknak csak 3,1 százaléka említette.

Nincs bizonyíték arra, hogy bármilyen politikai kör épp most szeretné rátenni kezét a megyei lapokra, ám nem elképzelhetetlen, hogy a jelentős bírság által gyengített cégeket sikeresebben támadhatja meg egy politikai befektető. Az elmúlt években történtek mozgások a piacon, ha nem is jelentősek, a PLT lapjairól pedig évek óta rebesgetik, hogy eladósorban vannak, ahogy korábban az IM-ről is terjedtek ilyen pletykák.

A négyek

A 2014. október 1-jén alakult osztrák Vienna Capital Partners (VCP) által birtokolt Mediaworks az a cég, amelyben egyesült a magyarországi Ringier- és Axel Springer-érdekeltségek jelentős része. A két cég 2010-ben jelentette be, hogy a kelet-európai cégbirodalmuk összefésülésére készülnek, ám ezt Magyarországon a Médiatanács nem engedélyezte, mert a fúzió szerinte „egyértelműen veszélyeztetné a sokszínű tájékoztatást”. A döntés mögött sokan politikai motivációt sejtettek – az engedély legfőbb ára a Ringier által tulajdonolt Népszabadság elengedése lett volna. Végül jóval többről lemondtak a felek, amikor egyebek mellett a VCP-hez került a Blikken kívül a teljes napilap-portfólió: a Ringiertől a Népszabadság mellett például a Nemzeti Sport, az Axel Springertől a Világgazdaság, néhány magazin, és a mostani ügyben érintett 9 megyei lap. Ezek a következők: a Baranya megyei Új Dunántúli Napló (a Magyar Terjesztés-ellenőrző Szövetség adatai szerint 2014 második negyedévében napi 24,5 ezer példányban fogyott), a Heves Megyei Hírlap (10,8 ezer), a Somogy Megyei Hírlap (18 ezer), a Tolnai Népújság (11,6 ezer), a Békés Megyei Hírlap (17 ezer), a Nógrád Megyei Hírlap (n. a.), a Komárom-Esztergom megyei 24 óra (12 ezer), a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Új Néplap (15,6 ezer), továbbá Bács-Kiskun megye napilapja, a Petőfi Népe (18,7 ezer). A csomag része a 18 megyében, helyi mutációkban 55,4 ezer példányszámban megjelenő Vasárnap Reggel is.

A VCP-re sokan Spéder Zoltán érdekeltségeként tekintenek, a cég ugyanis az elmúlt öt év során a legnagyobb részvényese lett a Spéder vezette és részben birtokolta FHB Jelzálogbanknak. Könnyű lenne tehát e történetben is az Orbán–Simicska-háború egyik mellékfrontját látni – csakhogy a bírság valójában nem őket terheli. Mihók Attila, a csoport vezérigazgatója kérdésünkre elmondta: bár pro forma nekik kell befizetniük az összeget, „a tulajdonosok előzetes megállapodása értelmében a Mediaworksöt anyagi hátrány nem éri”. A Mediaworks Hungary Zrt. közleményében pedig azt írta, a szerződő felek megegyeztek abban, hogy a tranzakció zárása előtt történt események és azok következményei az előző tulajdonosok felelősségi körébe tartoznak. Elismerték, hogy a felvásárlást megelőző átvilágítási folyamat során az akkori tulajdonos tájékoztatta a vevőt a folyamatban lévő eljárásról. Hogy fellebbeznek-e, arról Mihók nem tud, ezt a tulajdonosok döntik el. Kerestük az Axel Springert is az ügyben, de nem akartak nyilatkozni.

A FUNKE (korábbi elnevezése: Westdeutsche Allgemeine Zeitung – WAZ) Médiacsoport, Németország legnagyobb regionális médiavállalkozása hozta létre a Pannon Lapok Társaságát. A HVG-ből nemrég kiszállt cég kiváló eredményeket ért el a vidéki lap­pia­con. A PLT-nek négy dunántúli megyei és egy városi lapja van: a Dunaújvárosi Hírlapot (6 ezer), a Fejér megyei Hírlapot (38,5 ezer), a Veszprém megyei Naplót (35,6 ezer), a Vas Népét (42,5 ezer) és a Zalai Hírlapot (41,7 ezer) adja ki. Emellett ingyenes lapok, mint a Veszprémi 7 Nap, a Várpalotai Hírek, a Hévízi Forrás, illetve a Prémium nevű, megyei mutációkban megjelenő magazin tartozik a portfóliójukhoz.

A Kajmán-szigetekre bejegyzett Radio Bridge Media Holdings Ltd. és a győri NNG-Hungary Szolgáltató és Tanácsadó Kft. által birtokolt Lapcomé a kiemelkedő, 64,7 ezres példányszámú Győr-Sopron megyei lap, a Kisalföld, és a 41 ezer példányban fogyó szegedi Délmagyar. Györke Zoltán vezérigazgató-helyettes lapunknak nem kíván nyilatkozni az ügyről. Az osztrák családi vállalkozásból kinőtt Russmedia CEE GmbH birtokában van a Russmedia Lapkiadó Információs és Kulturális Kft., korábbi nevén Inform Média. Övék a Hajdú-Bihari Napló (33,7 ezer), a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében megjelenő Észak-Magyarország (37 ezer) és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye napilapja, a Kelet-Magyarország (40,7 ezer). A csoport Magyarországon kívül még Romániában és Ukrajnában van jelen, hazánk területén mintegy 24 újság, valamint több mint 30 portál köthető hozzá. A bírság összegével és kiszabásának indokaival a Russmedia Kft. nem ért egyet. „A határozatot jogászaink jelenleg is vizsgálják, a következő napokban döntünk a további lépésekről” – szól közleményük.

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.