Józan ész vs. kollektív elmebaj – Janisch Attila írása

  • Janisch Attila
  • 2016. június 16.

Kispálya

Megvetem Orbánt, unom a focit. De nem vagyok eszement.

Márpedig, ha azt állítja egy baloldali értelmiségi – Dániel Péter –, hogy „döbbenten, dermedt lélekkel figyeltem, amint a szerencsétlen magyar nép egy emberként térdelt le a diktátor előtt”, tudniillik, amikor a 2:0-s magyar győzelemnek örült; vagy amikor Bartus László így fogalmaz az Amerikai Népszavában: „azt kívánjuk, hogy ahányszor pályára lép ez a csapat, 10:0-ra kapjon ki”, és még hosszan sorolhatnám a focigyőzelmet és a győzelemnek örülőket szélsőségesen becsmérlő megjegyzéseket, kommenteket – akkor nem tudok másra gondolni, mint hogy ezek mind megőrültek.

false

 

Fotó: MTI

Orbán természetesen aljas módon telepszik majd rá erre az igazán partikuláris és provinciális  sikerre, amely persze nem akkora, mintha már meg is nyerte volna a magyar válogatott a Eb-t, inkább csak olyan, mintha a nagy útra készülő vándor az alsóöcsödpusztafaluvégről eljutott volna a falu másik végéig (lásd bővebben a Hetet egy csapásra című mesét). Vagyis ez egy lépés a komolyabb siker lehetősége felé, nem több.

De megkérdőjelezni a drukkerek örömét vagy belemaszatolni azt a magyar politikai mocsárba, az legalább olyan minősíthetetlen ostobaság a bal-lib értelmiség részéről, mint ezt a sporteredményt Orbán tetteinek igazolásaként artikulálni a másik oldalon.

Ez is mutatja, hogy mennyire beteg lelkű – mert pró és kontra beteg lelkűvé tett – országban élünk. Mentálisan – valószínűleg – már a rendszerváltozás előtt is sérültek voltunk, de az azóta történtek ezt a lappangva meglévő, kollektív elmebajt még jobban felerősítették.

Nem csodálom, hogy ott tartunk ma, ahol.

A paranoid személyiség rögeszmésen mindig ugyanazt a számára torz módon (mert félreértelmezetten) fontossá váló momentumot látja, érzékeli mindenben.

Ez egyénileg is súlyos betegség, nehezen orvosolható tudati állapot, de annál sokkal nagyobb a baj, amikor ez a paranoia kollektív tudatállapottá válva eluralkodik egy ország lakosságán.

Nem a focigyőzelem segíti Orbánt hatalomban tartani.

Hanem a kollektív elmebaj.

Márpedig az a jelek szerint tombolni látszik, jobbról is balról is!

És megismétlem: megvetem Orbánt mindazért, amit tett és tesz az ország lezüllesztéséért, kifosztásáért, az ország polgárainak megosztásáért, és unom a focit (minden más sportot jobban kedvelek).

De próbálom megőrizni a józan eszemet.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.