Budapest, te parás!

KOmplett

„Te rémeket látsz, mert rémeket nézel” – énekelte a Jutott Neki, és Kovács „KoPé” Péter képeiről ez óhatatlanul beugrik. Péter azt állítja, szereti a várost, mégis minduntalan beleérzi a szörnyeit. Képei hihetetlen népszerűek lettek: talán a mi szemünkkel is néz?
false


Bámultam már felakasztott nőt a hálószobámban, és innentől készséggel elhiszem, hogy Kovács Péter a városban azt látja, amit. Persze nekem segített ez-az, nevezzük alkoholnak és nyugtatóknak, de nem feltétlenül kell ilyesmikkel élni – fogalmam nincs amúgy, Péter mit tolhat –, hogy egyszer csak észrevegyünk olyasmit, amit más nem feltétlenül. Nevezzük ezt a képességet talán fantáziának. Nekem nincs fantáziám, ezért a rémek közelebb jönnek, végigmustrálnak, mint tegnap a férfi az Astoriánál, aki a bámulást követően, rövid gondolkodás után annyit mondott: „Ütvefúróval kellene szétverni a fejedet.” Olyan gyorsan ment tovább, hogy reagálni sem tudtam. De az biztos, hogy nem csak én vizionáltam a jelenetet. Mint ahogy az előző heti hajléktalanverést sem. Rémes ez a város, mondom, és érzem át gyakorta, ha az utcára kell kilépnem, és innentől tényleg nem lep meg, hogy Péter képei úgy cirkálnak a neten, hogy nehéz is lenne követni útjukat.

Péter azt állítja, hogy a horrorfilmekből, sci-fikből inspirálódik, ám szerintem sokkal inkább a gyerekkori szorongásaiból. De ne is csodálkozzunk, munkáinak előképeit a kisfiú- és kislányszobákban is meglelhetjük, gondoljunk csak Mosonyi Aliz Mesék Budapestről című könyvének a borítójára!

false

A képeknek egységes  a koncepciója, mindig történik valami a városunk nevezetességei körül, például kiszárad a Duna, meteor csapódik a Bazilikába, zombik ülnek a villamoson. A gyakorló szorongó realitásnak látja ezt, és kicsit megnyugszik. Ezért gondolom ravasznak Péter képeit: paráztat valami apokaliptikussal, és ezzel elfedi kicsit a hétköznapi, reálisabb félelmeinket…

A fotók nem magas minőségűek – alapvetően instagramra készültek, de én például pont így látok szemüveg nélkül.

Péter abba akarta hagyni a sorozatot, de valahogy mindig elkészült egy újabb és újabb darab. Nos, ha fejlődési irány kell, nekem van ötletem. Mert amit én kicsit hiányolok a gyűjteményből, azok a magyar éjszaka magyar szörnyei. Milyen jól mutatna egy kimondottan magyar rém, teszem azt egy lidérccsirke (aki a sótlan kása egyetlen falatjáért mindent megtesz gazdájáért, ám ha nem kapja meg az eledelt, kiszívja a vérünk). És akkor még nem is beszéltem a magyar szuperhősökről, a Nero Blanco Comix Hősmagyarjából Turulfiról, a Fekete hollóról, Galaxy Jane-ről? És minden magyar szuperhősök legszuperebbikéről, Toldi Miklósról…

 

A Budapest Alternative by KoPé kiállítás december 4-ig tekinthető meg az Abszolút Galériában (1075 Budapest, Kazinczy utca 52.)

Figyelmébe ajánljuk

Münster egén

Több mint húsz év telt el azóta, hogy az HBO bemutatta Tom Hanks és Steven Spielberg háborús sorozatát, az elég szerencsétlen magyar fordításban Az elit alakulatként futó Band of Brotherst.

Aki soha nem járt Tulsában

  • - turcsányi -

Mathew Brady a fotográfia történetének kétségkívül kimagasló alakja, az első fotoriporter, az első PR-szakember, az első bármi.

Elsüllyedt Budapest

„Szép Ernő előbb népszerű költő volt, azután divatos színpadi szerző lett, regényei irodalmi szenzációknak számítottak, azután egy időre szinte teljesen megfeledkeztünk róla” – írta Hegedűs Géza 1976-ban, A magyar irodalom arcképcsarnoka című portrékötetében. 

Búcsú a gonosztól

A német író, Otfried Preuβler (1923–2013) művei közül itthon leginkább a Torzonborzról, a rablóról (eredeti nevén Hotzenplotz) szóló történeteket ismerjük.

Kedvezmény

Az idén 125 éves Közlekedési Múzeumot bombatalálat érte a 2. világháborúban, az épület és a gyűjtemény nagy része elpusztult. Csak 1965-ben nyílt meg újra, majd ötven éven át működött, a hiányosságai ellenére is hatalmas érdeklődés mellett. A Liget-projekt azonban a Közlekedési Múzeumot sem kímélte, 2015-ben bezárták, 2017-ben lebontották.

Isten nevében

Egy gyermek ára: három miatyánk, két üdvözlégy – pimf összeg, mindenkinek megéri, vevőnek, eladónak, az üzlet hivatalos tanújának (ezúttal a Jóisten az, lakcím, anyja neve, három példányban), de legfőként a Fidesznek. Most még pénzbe se kerül: alsónadrágokban fizetik ki a papságot. Választások jönnek, tartják a markukat, lökni kell nekik valamit, hogy misézés közben rendesen korteskedjenek, Isten akarata szerint.

Távolságtartás

A három még logikus és észszerű. Sőt, a három elvárható (a Tisza Párt és az MKKP potenciális szavazói szemszögéből mindenképpen), s aligha sérelmezhető (a rivális pártok híveinek perspektívájából) – ennyi kerületi polgármesterjelölt kell ugyanis a fővárosi listaállításhoz. És már miért ne állítana listát, miért is ne akarna bejutni a Fővárosi Közgyűlésbe Magyar Péter pártja és az MKKP? Hisz’ nem csak a szűk pártérdek, hanem demokratikus közéletünk, illetőleg közéletünk demokratikusságának imperatívusza is azt követeli, hogy ha egy párt van, létezik és kitapintható közösségi igény is van rá, az méresse meg magát a nemes versenyben, és a verseny legyen nemes!

Mint parton a hal

  • Földényi F. László

Pontosan húsz évvel ezelőtt egy német napilap többeket megkérdezett, mit várunk mi, magyarok a küszöbön álló EU-csatlakozástól. Én akkor habozás nélkül ezt válaszoltam: Komp-ország hajója végre kiköt – Nyugaton. Vagyis: Európában. A Fidesz épp ellenzékben volt. De már jóval korábban kiadta a velejéig antidemokratikus jelszót: „a haza nem lehet ellenzékben”, s előre tudni lehetett, merre kormányozzák majd a hajót, ha újra hatalomra jutnak.

„Mi nem tartozunk bele a nemzetbe?”

A Nemzeti Összetartozás Hídja egyelőre nem annyira a nemzet összetartozását, sokkal inkább azokat az emberi és eljárásjogi anomáliákat testesíti meg, amelyekkel ma Magyarországon egyre könnyebb bármilyen, NER-nek kedves beruházást végigvinni.

Dermedt figyelem

Az elbitangolt ellenzéki szavazók jó részét néhány hónap alatt becsatornázta Magyar Péter és a Tisza Párt. De mire jutnak így az elhagyott pártok?