A sok agyzsibbasztó, elsősorban egy bizonyos női réteget megcélzó rózsaszín könyv között kimondottan üdítőek Mörk Leonóra regényei, amik számomra azt bizonyítják, hogy magyarul is lehet olyan könnyed, ám mégsem butuska könyvet írni, amibe – bár a nyelvezet hétköznapi, és nem törekszik a próza forradalmára – mégis jó belemerülni, és úgy kapcsol ki, hogy közben nem érzem kínosan magam. Új regénye, a Holdfény szonáta kapcsán a névtelen gyűlölködésről, a túl szép komolyzenészekről, és magáról a romantikus regény műfajáról beszélgettünk.