Kicsi Lili Projekt: Németh Anikó divattervező

KOmplett

Ha fontos és ünnepi esemény van az életemben, legtöbbször Manier ruhát viselek. A kitüntetett pillanatok viseletei. Semmihez sem hasonlíthatóak, nőiességük játékos, mégis nagyon komoly. A trailerben Mari és a mama hordja őket.

Németh Anikónak nem modelljei vannak, hanem – ahogy ő nevez minket – múzsái. Szép és igazán érdekes társaság ez, énekesek (pl. Harcsa Veronika), újságírók (pl. Sisso), ügyvédek, zenészek. Bárki lehet múzsa, aki alkot, akinek saját karaktere van. A Manier Szalon szlogenje: Egyedi ruhák egyedi embereknek. És Anikó következetesen ragaszkodik ehhez a gondolathoz.


Fotó: Dezsi Judit

A Manier őszi divatbemutatója október 26-án lesz a Manier Showroomban, délután négykor és hatkor, a rendezője ismét az extravagáns táncos-koregráfus, Hód Adrienn (Hodworks). Az esemény hívógondolata (és címe) a Kő, papír, olló. Minden bemutató előtt vagy két hónappal összeül az egész stáb, és elindul a tervezgetés. Hogyan nézzen ki, mi történjék, miképp lesz a vetítések, a zene és a szövegek egységéből műsor. Anikót is többen betámadták már emiatt, nevezetesen, hogy miért nem jó neki a hagyományos keret, nem bízik talán abban, hogy a ruhák maguk elegek ahhoz, hogy elvigyék az előadást? Sosem értettem ezt a földhözragadt hozzáállást, amivel én magam is folyamatosan szembesülök. Anikó hasonló típusú alkotó, mint én, azt gondoljuk, hogy nem csupán egyvalamit csinálunk, a munkánk hatások (mindenhonnan érkező), inspirációk, gondolatok összessége, és miután megszületnek (nálam) a szövegek és a kötetkompozíció, (nála) a ruhák és a kollekció egésze, még mindig működik a továbbgondolás, a mű bevonzza azt, ami szervesen kiegészítheti.


Miért ne hathatna egy divatbemutató nem csupán a szemre, hanem minden érzékünkre? Miért baj az, ha olyan komplett egység, rendhagyó dolog történik a néző előtt, amire nem feltétlenül tud felkészülni? A közös munkák során a résztvevők kreatív energiái összeadódnak, a múzsák is hozzátesznek valamit a ruhákhoz, vagy éppen később, egy-egy új viseletben köszönnek vissza.


Fotó: Mészáros László

A Kő, papír, ollóra én magam is két szöveget írtam. Érdekes ilyenkor az alkotás menete. Anikó mesél a saját elképzeléseiről, elmondja, nagyjából milyen lesz a ruhám. Aztán lelépjük, hány ütem alatt kell meglennie a soroknak. Ennyi a keret, a többit nekem kell kitölteni. Az egyik szöveget mellékelem, a másik legyen az est meglepetése!

A szoknya

A felhőkkel légy óvatos!
Bokádat körbe lengik.
A fodrukat, ha nem figyelsz,
a te szoknyádba rejtik!

Simulnak csak, így játszanak,
de játékuk nagyon merész!
Nyomodban köd, vihar, eső,
ha nem vigyáznál, merre lépsz!

Tanuld meg jól a ritmusuk,
mert épp rólad szól mindegyik!
Felöltöztetnek könnyedén,
s ki szállni mer, azt elviszik!

Hullámba fordul át az ég,
selyemfelhő, tenger – neked.
Lebegsz velük, tovább, s tovább.
Pár lépéssel a föld felett.


Figyelmébe ajánljuk