Könyv

Anya kiáll és beszél

Könyv

A Dósa Mariann és Udvarhelyi Éva Tessza által szerkesztett interjúkötet olyan anyák életét mutatja be, akiknek az anyaság nem elég. Nem elég, mert azt érzik, hogy a társadalom, amelyben élnek, nem tökéletes, és ezen változtatni akarnak. Nem elég, mert folyamatosan tanulni szeretnének valamit. Nem elég, mert úgy gondolják, hogy a kiteljesedésükhöz a karriernél és a családnál több kell. A kötetben szereplő nők egytől egyig olyan civil aktivisták, akiket nem hátráltat az anyaságuk, éppen ellenkezőleg: tanulnak a gyer­me­keik­­­­­től, hiszen az anyai szerep türelmesebbé, elfogadóbbá és jobb vezetővé tette őket. A könyv szerkesztői gondosan figyeltek arra, hogy egymástól teljesen eltérő helyzetű és családi hátterű nőket mutassanak be. Van, aki a mélyszegénységből küzdötte fel magát arra a szintre, hogy lediplomázzon és a munkájával azokon segítsen, akik hasonló módon szeretnének kitörni. De olyan is akad, akinek nincsenek anyagi gondjai, viszont családon belüli erőszak áldozata. Mindenkinek másképpen nehéz, de a terhek előbb-utóbb előnnyé válnak. Amellett, hogy számos figyelemre méltó életút bontakozik ki előttünk, az interjúalanyok meglepő őszinteséggel beszélnek az anyaságról, és olyan dolgokat mernek kimondani, amelyek tabunak számítanak. Például azt, hogy van az úgy, amikor egy anyának egyáltalán nem hiányzik a családja, mert a munkájában piheni ki az otthoni robot fáradalmait, de bevallják azt is, ha véletlenül estek teherbe. A tizenhat aktivista anya vallomása motivációt és erőt adhat azoknak, akik még nem merték bevallani: az anyaság nem elég.

Napvilág Kiadó – Közélet Iskolája, 2017, 358 oldal, 2800 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Münster egén

Több mint húsz év telt el azóta, hogy az HBO bemutatta Tom Hanks és Steven Spielberg háborús sorozatát, az elég szerencsétlen magyar fordításban Az elit alakulatként futó Band of Brotherst.

Aki soha nem járt Tulsában

  • - turcsányi -

Mathew Brady a fotográfia történetének kétségkívül kimagasló alakja, az első fotoriporter, az első PR-szakember, az első bármi.

Elsüllyedt Budapest

„Szép Ernő előbb népszerű költő volt, azután divatos színpadi szerző lett, regényei irodalmi szenzációknak számítottak, azután egy időre szinte teljesen megfeledkeztünk róla” – írta Hegedűs Géza 1976-ban, A magyar irodalom arcképcsarnoka című portrékötetében. 

Búcsú a gonosztól

A német író, Otfried Preuβler (1923–2013) művei közül itthon leginkább a Torzonborzról, a rablóról (eredeti nevén Hotzenplotz) szóló történeteket ismerjük.

Kedvezmény

Az idén 125 éves Közlekedési Múzeumot bombatalálat érte a 2. világháborúban, az épület és a gyűjtemény nagy része elpusztult. Csak 1965-ben nyílt meg újra, majd ötven éven át működött, a hiányosságai ellenére is hatalmas érdeklődés mellett. A Liget-projekt azonban a Közlekedési Múzeumot sem kímélte, 2015-ben bezárták, 2017-ben lebontották.

Isten nevében

Egy gyermek ára: három miatyánk, két üdvözlégy – pimf összeg, mindenkinek megéri, vevőnek, eladónak, az üzlet hivatalos tanújának (ezúttal a Jóisten az, lakcím, anyja neve, három példányban), de legfőként a Fidesznek. Most még pénzbe se kerül: alsónadrágokban fizetik ki a papságot. Választások jönnek, tartják a markukat, lökni kell nekik valamit, hogy misézés közben rendesen korteskedjenek, Isten akarata szerint.

Távolságtartás

A három még logikus és észszerű. Sőt, a három elvárható (a Tisza Párt és az MKKP potenciális szavazói szemszögéből mindenképpen), s aligha sérelmezhető (a rivális pártok híveinek perspektívájából) – ennyi kerületi polgármesterjelölt kell ugyanis a fővárosi listaállításhoz. És már miért ne állítana listát, miért is ne akarna bejutni a Fővárosi Közgyűlésbe Magyar Péter pártja és az MKKP? Hisz’ nem csak a szűk pártérdek, hanem demokratikus közéletünk, illetőleg közéletünk demokratikusságának imperatívusza is azt követeli, hogy ha egy párt van, létezik és kitapintható közösségi igény is van rá, az méresse meg magát a nemes versenyben, és a verseny legyen nemes!

Mint parton a hal

  • Földényi F. László

Pontosan húsz évvel ezelőtt egy német napilap többeket megkérdezett, mit várunk mi, magyarok a küszöbön álló EU-csatlakozástól. Én akkor habozás nélkül ezt válaszoltam: Komp-ország hajója végre kiköt – Nyugaton. Vagyis: Európában. A Fidesz épp ellenzékben volt. De már jóval korábban kiadta a velejéig antidemokratikus jelszót: „a haza nem lehet ellenzékben”, s előre tudni lehetett, merre kormányozzák majd a hajót, ha újra hatalomra jutnak.

„Mi nem tartozunk bele a nemzetbe?”

A Nemzeti Összetartozás Hídja egyelőre nem annyira a nemzet összetartozását, sokkal inkább azokat az emberi és eljárásjogi anomáliákat testesíti meg, amelyekkel ma Magyarországon egyre könnyebb bármilyen, NER-nek kedves beruházást végigvinni.

Dermedt figyelem

Az elbitangolt ellenzéki szavazók jó részét néhány hónap alatt becsatornázta Magyar Péter és a Tisza Párt. De mire jutnak így az elhagyott pártok?