Hideg fejjel

Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege - diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon
szerző
Barotányi Zoltán
publikálva
2013/14. (04. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A többszörös értelemben vett, a jelen történéseiben is visszhangzó ántivilág, a két világháború közötti Magyarország megítélése sarkalatos világnézeti-ideológiai vitaponttá vált az utóbbi években. Mindennek létezik természetesen pozitív hozadéka is: a publikum fokozott érdeklődéssel tekint a Horthy-korról tudósító szakpublikációkra - pláne, ha azok olyan avatott, a tárgyát alaposan ismerő és értelmezni is képes történész-kutatótól származnak, mint Ungváry Krisztián.

A jeles szerző könyveiben rendre tudott újat mondani zaklatott történelmünk neuralgikus epizódjairól - legyen szó bár Magyarország II. világháborús részvételéről vagy éppen az ügynökügyről. A téma iránti beható érdeklődése sem éppen új keletű, s a kötet szemléletét is megelőlegezik a már az előző évtizedben (például a Beszélőben vagy a Rubiconban) publikált résztanulmányai.

A Horthy-kor diszkriminatív szociálpolitikáját (és a róla való gondolkodást) elemző könyve szerteágazó megállapításainak egyik legfontosabbika, hogy a korszakban újra és újra előkerülő zsidóellenes törvényhozás, a diszkriminatív intézkedések sora nem nélkülöz határozott társadalompolitikai, gazdasági számításokat, elgondolásokat. Az előbb ötletszerűnek tűnő, majd szervezettebb atrocitások, s legfőképpen a német megszállás után szinte precízen organizált, végül a vidéki zsidóság teljes deportálásával és a fővárosi zsidóság teljes kiszolgáltatott helyzetbe hozásával végződő jogfosztó gyakorlat mögött egyfajta koherens világnézet és a zérus végösszegű játszma logikáját követő társadalomkép rejlik.

Ungváry a két világháború közötti szellemi élet, a politikai, a gazdasági szféra, a szakemberi, köztisztviselői, tudósi, újságírói világ - látszólag széttartó elgondolásokat követő - képviselőit veszi számba. Az ő sokszor hajmeresztő agymenéseiknek rendre akad egy közös gondolati magva: az ország feszítő szociális gondjait, társadalmi-gazdasági defektusait a zsidóság kárára, részleges-teljes kifosztásuk, majd ízlés szerint háttérbe szorításuk, deportálásuk, elpusztításuk árán akarták megoldani. Tragikus módon ez 1944- 45-ben meg is valósult, s az sem a véletlen műve, hogy az államapparátus, a közigazgatás, a karhatalmi és a szakmai, hivatásrendi szervezetek milyen (a németeket is meglepő) felkészültséggel várták és hajtották végre a teljes zsidótlanítást. Jellemző módon arra már nem terjedt ki a figyelmük, hogy az elrabolt vagyon java ne menjen pocsékba. Az etnocentrikus "gondolkodás" mélységeire mutat rá, hogy sokan, közöttük notórius antiszemiták is már ekkor (később meg pláne) a kifosztandók, elűzendők közé sorolták a honi németséget (a svábokat).

A szerző az antiszemitizmus érezhető dinamizmusára és máig ható erejére, sajátos vitalitására keres magyarázatot - pontosan ezért tárgyalja a holokauszthoz vezető tragikus utat a modernizáció, a szociálpolitika és a gazdaság összefüggéseiben. Ám ez az újfajta szemléletmód nagyon is más fénytörésben láttatja a korszak számos eseményét, fordulatát. Ráadásul igyekszik elkerülni azt is, hogy holmi fatalizmussal szemlélje a Horthy-kor teljes történetét - azt vallja, hogy ha elkerülhetetlennek, a rezsim szerkezetébe kódoltnak tekintjük a szélsőséges faji politikát, akkor ezzel eltüntetjük a történelem szereplőinek szabad akaratát és egyben felelősségét. Nos, ebből a szempontból nézve az akkori történelmi döntéshozók felelőssége óriási, hiába is mentegetik őket, vagy mentegetnék magukat az állítólag elháríthatatlan körülményekkel. Ungváry obskúrus, ámde a maguk idejében hihetetlenül befolyásos szervezetek és zömmel elfelejtett személyek sorát veszi górcső alá - utóbbiak emlékét a történészszakmán kívül a törvényes örökös őrzi: a mai neohungarista szélsőjobboldal.

Az olvasó egy idő után nyilván szédülni fog a megannyi antiszemita szervezet, az ilyen-olyan ébredők, fajvédők, a Baross vagy a Turul Szövetség, esetleg a Magyar Orvosok Nemzeti Egyesülete és megannyi társuk, no meg ezek vezetőinek kisszerűnek tűnő, ámde minden részletre kiterjedő gonoszságától, az Endre Lászlók, Méhely Lajosok és Bosnyák Zoltánok patologikus gyűlölködésétől. Ám Ungváry a legsúlyosabb bizonyítványt azoknak osztja ki, akik komoly döntési pozícióban voltak, amit azonban súlyosan diszkriminatív célokra használtak fel, természetesen a nemzet érdekében - mindenekelőtt Imrédy Bélának és Teleki Pálnak. Előbbi gazdasági megalapozottságot adott az antiszemita törvényeknek, ezzel államilag garantálta a konszenzust mások vagyonának elvételéhez. Telekire még ez a sötét technokrataszempont sem volt jellemző - ő egyszerűen indulatból, sőt gyűlöletből támogatta a jogfosztás politikáját. Velük szemben egy ideig Horthy és köre jelentette a mérsékletet. A kormányzó a német megszállás után mond morálisan csődöt, amikor hosszú ideig szótlanul tűri a zsidók jogfosztását és halálba küldését. A könyv fejezetei hangsúlyosan érzékeltetik azt is, hogy a harmincas évek egyre erősödő, a társadalom mind nagyobb részét átfogó konszenzusa egyszerre támogatta a zsidóellenes diszkriminációt (tehát a zsidótörvények megszületésében nem a külső, hanem éppen a belső nyomás játszott nagyobb szerepet), s utasította el a hagyományos kapitalizmust, de vele együtt a jogállamot is. Ennek kétségbevonhatatlan tünete a főleg Szálasi nevével jellemzett (de a csúcspontját éppen az ő kétéves börtönbüntetése alatt megélő), példátlanul népszerű nyilas-hungarista mozgalom, amely témák, ideológiai fordulatok s nem mellesleg káderek (vezetők, aktivisták és ideológusok) egész sorát kölcsönözte a szocialista munkásmozgalomtól.

Ezek a tények és megállapítások erőteljesen zárójelbe tehetik a Horthy-korszak és a későbbi államszocialista időszak közötti jórészt ideologikusan felállított cezúrát is. Egyrészt megkérdőjelezik, hogy tényleg olyan nagy volt-e a polgári tulajdon, a kapitalizmus, a jogbiztonság respektje a háború előtti magyar közvéleményben - természetesen túl az állampolgárt személy szerint húsbavágóan érintő kérdéseken. Ráadásul a tervgazdasági, irányított gazdasági elképzelések visszaköszöntek később is - még aktoraik személyében is. Elég itt csak az Ungváry által is többször felemlegetett, a német nagytérgazdasági elképzelések (és alig rejtetten a szovjet tervgazdaság) dicsőítésétől számtalan funkcióig, többek között a néhai Országos Anyag- és Árhivatal elnökségéig eljutó, a Kádár-kor gazdasági telegurujává avanzsáló Csikós-Nagy Bélára gondolni. Ungváry utal is arra, hogy a harmincas-negyvenes évek nyílt, gyermeki őszinteségű, alapjait tekintve persze kevéssé reflektáltan rasszista alapú szociálpolitikája köszön vissza a németek háború utáni kitelepítésében is - aminek nemcsak az elvei, hanem a konkrét elképzelések is megszületnek, többek között Horthy környezetében.

S végül a könyvet olvasgatva - ebből a szempontból különösen informatívak a lábjegyzetként elhelyezett mini életrajzok - módfelett tanulságos az is, hogyan végződik a főszereplők sorsa a háború után. Nem is csak a hazai helyzetről több-kevesebb megértéssel (a magyar lakosság mély szocialista meggyőződéséről) beszámoló nyilas, szélsőjobboldali emigránsok megjegyzései érdekesek, hanem az is, hogy az itthon maradtak és a hazahozottak közül ki és milyen vádakkal került a Népbíróság elé. Némely esetben a tudatos cezúrateremtés, illetve a szélsőjobboldali és a szocialisztikus elképzelések közötti mély belső rokonság eltagadása szabta meg egy-egy szereplő végzetét. Máskor meg éppen a múlt elködösítésének, erőszakos átformálásának igénye, a valódi tendenciák letagadása szülte azt az abszurd helyzetet, hogy a kor súlyos bűnöket elkövető katonai, gazdasági, politikai, közéleti aktorait nem (vagy csak részben) az általuk elkövetett bűnökért vonták felelősségre. (E nélkül nem érthetjük meg, miért érezték magukat és érezte némelyiküket a közvélemény afféle mártírnak, s miként lehetett 1990 után többeket is az igazságérzetet megcsúfoló módon rehabilitálni.)

Nehezen emészthető munka született - ám ez egyáltalán nem a stílusára, nyelvére vonatkozik. A remekül megírt könyv valósággal olvastatja magát, csupán a gondolatai miatt lesz nyugtalanabb az álmunk.

Jelenkor, 2012, 649 oldal, 3900 Ft

szerző
Barotányi Zoltán
publikálva
2013/14. (04. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Díjemelésre várva
Budapesti taxihelyzet
Interjúk
Setét Jenő, Arundhati Roy, Sándor Anna
Könyvmelléklet
Michael Chabon, Móra Ferenc, Sikerlista
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény