Könyvmelléklet

Kim Stanley Robinson: 2312

  • - sepi -
  • 2014. május 24.

Könyv

A 24. századra az emberiség kirajzott a Naprendszerbe, lakhatóvá tette a környező bolygókat és aszteroidákat, miközben a tönkrevágott Föld - nyomorgó lakóival együtt - afféle manifeszt rossz lelkiismeretként kering régi pályáján.

A címbeli évszám újabb paradigmaváltások idejét jelzi (eddigre túlestünk többek között a jégtakarók elolvadásán, a nemek forradalmán, az emberi test radikális átalakítása már hétköznapi lehetőség), de az csak a kötet zárlatában válik egyértelművé, hogy a következő fordulópont miben is áll. A 2312-ben két transzhumán lény bimbódzó szerelme és a gyanús szabotázsakciók utáni nyomozásuk adja Robinson apropóját arra, hogy minél részletesebben feltérképezze a kirajzás utáni civilizációt, precízen felvázolva a balkanizálódott Naprendszer gazdasági, politikai és kulturális viszonyrendszereit. Korábbi könyveihez (mint a Mars benépesítésének folyamatát vagy a globális felmelegedés következményeit taglaló trilógiái) hasonlóan Robinsont ezúttal sem izgatja különösebben a témában rejlő akció- és kalandpotenciál: a 2312-ben Bradburyt idéző lírai jelenetek (séta a Merkúron, állatok újratelepítése a kanadai vadonban) váltakoznak nagyrészt közérthetően fogalmazott okfejtésekkel forradalmakról és a kapitalizmus utáni világrendről. Ezért bár felütése a jövőben játszódó krimit ígér, Robinson regényében a rejtélymegoldás folyamata és az ehhez kapcsolódó, sokszor egy-két mondattal letudott dramaturgiai csúcspontok nagyrészt elsikkadnak az olvasóra zúdított, gondolatgazdag információk és a két főhős rezdüléseinek leírásai között. A 2312-ben a világteremtő aprólékosság maga alá gyűri ugyan a narratívát, viszont az érzékeny karakterrajzok és a pontos társadalmi megfigyelések mégis újraolvasásra ingerelnek - kiváltképp néhány különösen kompakt, szinte novellaként is működőképes fejezet esetében.

Fordította: Farkas Veronika. Agave, 2014, 576 oldal, 3780 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.