Klezmerpunk-antikvárium: Többfunkciós bagoly

szerző
Para-Kovács Imre
publikálva
1998/13. (04. 02.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Ha egy félműveltségi vetélkedőn nekem szegeznék a kérdést, hogy melyik az a hely Budapesten, ahol össze lehet futni a Joel Rubin Jewish Music Ensemble hegedűsével, amint épp a Mumin nevezetű punkzenekar énekesével sörözik, hát még hosszú mélázás után sem válaszolnám azt, hogy a Népszínház utcai antikvárium. Pedig ez lenne a helyes felelet.

Ha egy félműveltségi vetélkedőn nekem szegeznék a kérdést, hogy melyik az a hely Budapesten, ahol össze lehet futni a Joel Rubin Jewish Music Ensemble hegedűsével, amint épp a Mumin nevezetű punkzenekar énekesével sörözik, hát még hosszú mélázás után sem válaszolnám azt, hogy a Népszínház utcai antikvárium. Pedig ez lenne a helyes felelet.

Antikváriumban böngészni majdnem olyan jó, mint nudista strandon úszómesternek lenni. Semmibe sem kerül, viszont nagy élmény, és addig a pillanatig, míg ki nem lépünk az ajtón, elméletileg mienk az összes könyv. Eleinte persze helyes beiktatni egy szoktató szakaszt, ami határozott körültekintésből és vásárlásból áll. Ezt két-három hónapon át érdemes folytatni, heti három-négy alkalommal. Ezalatt kiderül, hogy komoly vásárlók vagyunk, és nem azért járunk be, hogy a kabát alatt kilopjuk a Megyesi Gusztáv-összest. Ezzel előkészítjük a terepet a hosszú és meddő matatáshoz, amikor másfél óra múlva nyugodtan távozhatunk üres kézzel, senki sem fog utánunk rohanni, hogy arcon csapkodjon minket egy csatornafedélnek látszó tárggyal.

Józsefvárosi lakosként én természetesen a Népszínház utcai antikváriumban játszottam végig ezt, míg apránként be nem épültem annyira, hogy bátran eltölthettem délutánomat egy polc előtt guggolva, legfeljebb az ízületeim bánják.

Egy ilyen hosszú, méla les alatt derült ki, hogy az üzlet tulajdonosa azonos a Mumin együttes frontemberével, Gombkötő Györggyel, aki (mint azt a Savanyú Jóska Records által kiadott, 1987-1988 című kazetta borítójáról megtudhattam) az együttes feloszlása után egy ideig a Kisangyalban énekelt, majd Csépán Attilával megalakította a Harlekin Balettet. Emblematikus karrier.

A kazetta különös kísérlet 24 szám nagyon rövid idő alatti előadására. Már az első dal a szívembe lopta magát, ezt a hangot hallhatja egy cserép muskátli, mialatt lezuhan a Volga Szálló 12. emeletéről. Olyan, mint a nyolcvanas évek vége: hangos, kíméletlen és elkeseredett. Ez a megállapítás pontosan áll a többi 23 alkotásra is.

Ha szabad tanácsolnom, ne akkor tegyék be az anyagot a kazettofonba, amikor fárasztó győzködés után először sikerül a lakásra cipelni egy vonakodó 21 éves, okarina szakos leányt, inkább délelőtt, egyedül, másnaposan, de már ráíva, amikor az emlékek oly közeliek, mint augusztusi éjszakán a hold, és a múlt kézzelfogható tény, akár egy fröccsöntött menyét. Ilyenkor felelőtlenül el lehet merülni az elmebajig eltorzított gitár és a meglepően üresen pufogó dob hangjában, miközben a szemfüles hallgató még azt is találgathatja, miről énekel az énekes, ha egyáltalán ének, amit hall, és nem az erősítőbe beszűrődő taxis jópofizása.

Ilyen egy hiteles kordokumentum.

A Mumin-kazetta megszerzésétől már egyenes út vezet a Joel Rubin Jewish Music Ensemble Beregovski´s Khasene című CD-jéig, mivel Major László hegedűs ugyancsak gyakori látogatója az antikváriumnak. A lemezen instrumentális ukrán-zsidó esküvői zene van, amennyire én meg tudom ítélni, kiváló tolmácsolásban. Először a cimbalom (Balogh Kálmán) jelenléte tűnik fel, amit én végtelen tudatlanságomban egzotikus hangszerelésnek minősítek, míg Major László el nem igazít, hogy ez az autentikus, inkább a klarinét (Joel Rubin) jelenléte lehet furcsa, mivel ez a hangszer jelent meg legkésőbb a klezmerben. Õ egyébként a Zsarátnokban játszott/-ik, és ez az első kísérlete ebben a műfajban.

Akikről még nem tettem említést: Claudio Jacomucci (tangóharmonika), Kovács Ferenc (trombita) és Novák Csaba (bőgő).

A zsidó esküvői zenéhez nem értek, úgyhogy nem fogom az anyagot más zsidó esküvői zenékkel összevetni, de hallgatni jó, kedve támad tőle az embernek megházasodni, aztán egy nagy asztal mellett enni és inni reggelig, mielőtt szomorúan felmenne egy hegyre, hogy soha többé ne jöjjön le onnan.

A Népszínház utcai antikváriumban természetesen könyveket is lehet vásárolni/eladni, ami egyáltalán nem meglepő, ha figyelembe vesszük a hely eredeti rendeltetését. Igaz, én már vagy hat éve csak olyan könyveket olvasok, amikben a történetek arról szólnak, hogyan lesz valamilyen élőlényből egy tragikus és tanulságos történet végén étel, de nagy örömöt okoz, hogy nézem a többieket, amint az úgynevezett irodalomban turkálnak. Kicsit suták, de a szemük csillog, akár egy tányér spárgakrémleves az áprilisi fényben.

Para-Kovács Imre

Antikvárium

Bp. VIII., Népszínház u. 23.

Nyitva: 10-17-ig, hétvégén zárva

A magyar punk klasszikusai 3. Mumin: 1987-1988/Savanyú Jóska Records, 1997

Joel Rubin Jewish Music Ensemble: Beregovski´s Khasene/Schott Wergo Music Media GmbH, Mainz, Germany, 1997

szerző
Para-Kovács Imre
publikálva
1998/13. (04. 02.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...