Könyv

JOHN LE CARRÉ: HAJSZA

  • - banza -
  • 2010. július 22.

Könyv

Talán nem túl hangzatos kijelentés, miszerint az 1931-ben született angol író a kémkedés témájának Homérosza, visszafogottabban: Balzacja. Mint a nagy francia, le Carré is realista totalitással, mérhetetlen tudással, hatalmas alakformáló erõvel, ironikus humorral, roppant nyelvi arzenállal alkotta meg e jelenség emberi komédiáját. Egyik legmonumentálisabb vállalkozása a Karla-trilógia, melynek második kötetét - Falvay Dóra friss, eléggé meggyõzõ fordításában - nemrég vehettük kézbe. A regényciklusban az író eddig ismeretlen dimenziókba emelte a korábban pusztán érdekes, politikai töltetû kalandregénynek felfogott kémtörténet mûfaját, amelynek gyermekbetegségeiben még az õ elsõ remekmûve, A kém, aki bejött a hidegrõl is részben osztozott. A leosztásban persze most is a jók és a rosszak harca a sztori lényege. De a korábbi regény (Árulás) kétségbeejtõ tapasztalata után - amikor is az egyik legfeddhetetlenebbnek tûnõ angol hazafi leplezõdik le az oroszok által futtatott ügynökként - a biztos értékek cseppfolyóssá kezdenek válni a szovjet Karla ellenfele, George Smiley gondolkodásában. Az értékhierarchia alapjai recsegnek most. Kém-e még a kém, s még mindig rendíthetetlen hazafi-e, ha tetteiben hirtelen szerepet kapnak az érzelmek is? A magánügyek mindig alárendelhetõk a közügyeknek? Utóbbiak mindenhatósága minden pillanatban érvényes? Ember-e még az ember, ha - egy újabb keletû kifejezéssel élve - a gyanú hermeneutikája uralja életét? Smiley - noha gyõz (?!) - rezignációja immár csillapíthatatlan. A kémkedés Hamletje õ.

Fordította: Falvay Mihály. Agave, 2010, 494 oldal, 3280 Ft

*****

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.