„Az iszlámnak semmi köze a terrortámadásokhoz”

Könyv

Mennyire hasonlít Orbánék migránsellenes plakátja és annak francia mása? És viccesek-e Houellebecq frusztrált értelmiségijei? A Goncourt-díjas írótól megtudjuk.

Magyar Narancs: 2015-ben, az Iránytű című regényével nyerte el a Goncourt-díjat. Ez az év a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni terrortámadással kezdődött, tíz nappal a díj odaítélése után pedig a Bataclan koncertteremben és több más párizsi helyszínen gyilkoltak a terroristák. Ebben az évben nyert ön egy olyan regénnyel, amely sokak szerint az iszlám világgal szembeni nyugat-európai klisékkel számol le. Hát, ha valóban ez volt a cél, akkor jobban nem is időzíthetett volna.

Mathias Énard: Az európaiak nagy részét félelemkeltéssel manipulálják. Nézze csak meg a franciaországi helyzetet. Olyan országrészekben is, ahol alig vannak vagy egyáltalán nincsenek bevándorlók, a franciák vevők voltak a szélsőjobb, Marine Le Pen szövegére. Mi ez, ha nem a félelem. Béziers városának szélsőjobboldali polgármestere nagyon hasonló képpel kampányolt, mint az önök migránsellenes STOP plakátjai.

false

 

Fotó: Bogdán Réka

 

A különbség csak annyi, hogy az általa használt képen egy vonat szerepelt, ahogy sötét bőrű emberek tömegei próbálnak felszállni rá. Ezzel a fajta félelemkeltéssel van tele egész Európa. Szükség van rá, hogy az iszlám összetettségét megismertessük a világgal, de a tömegmédiából áradó hírek ezt a feladatot nem látják el, az irodalom viszont képes rá. Ki kell mondani, hogy az iszlámnak semmi köze a terrortámadásokhoz. Ami ellen harcolunk, az nem az iszlám, hanem egy nagyon konkrét, nagyon szélsőséges és nagyon erőszakos ideológia. Ebben a helyzetben csak a tudás segíthet, például az iszlámon belüli különbségek megértése.

MN: Ezt a megértést jól szolgálta az Iránytű? Mennyit adtak el belőle Franciaországban?

MÉ: Úgy 300 ezer példány körül. A Goncourt-díj nagyot lendített az eladásokon, nálunk hatalmas reklámértéke van.

MN: Elég furcsa, kicsit komikusnak is tűnő rituáléja van a díj kihirdetésének.

MÉ: A zsűri a Drouant étteremben gyűlik össze, nem messze az Operától. Mire a győztes odaér, ők már mind ettek, te nem eszel. De kapsz díjat. Az sem rossz. És interjúk tömege zúdul rád. De legalább desszertet kaptam. És ami a desszert után jön, az a legjobb: sok-sok nyelvre lefordítják a könyvedet, meghívnak mindenhova, nő az olvasótábor.

Frissen megjelent lapszámunkban a Goncourt-díjas francia szerzővel, Mathias Énard-ral olvashatnak interjút. A neves szépíró mesél a díjátadás furcsaságairól, az iszlám megértésének szükségességéről és arról is, hogyan találkozott Budapesten az azóta meggyilkolt Rózsa-Flores Eduardóval. Az interjút Köves Gábor készítette.

Keresse a lapot a standokon vagy rendelje meg itt.

Magyar Narancs

A digitális Magyar Narancs digitális olvasójának a digitális olvasáshoz szükség lesz a DIMAG Reader letöltésére. A digitális példányok a következõ platformokon érhetõk el online, és offline is: Iphone/Ipad (iOS), Google Android, PC. Fizessen elõ egy évre, fél évre, negyed évre, egy hétre!

 

Figyelmébe ajánljuk

Miénk itt a vér

  • - turcsányi -

A papa mozija ez. Nem pont a formula hagyományos értelmében, sokkal inkább szó szerint. A hatvanas évek közepén az olasz anyakönyvi hivatal kigyűjtötte a Sergio keresztnevű polgárokat, s mindegyiket hatóságilag kötelezték arra, hogy spagettiwesterneket készítsenek.

Megszemélyesített dokumentumok  

„Boldog magyar jövőt!” – olvassuk a feliratot Chilf Mária kollázsán, ahol egy felvonuláson Lenin, Rákosi és Sztálin fényképét viszik a munkások és az úttörők, nyomukban a ledöntött Sztálin-szobor feje gurul egy tankkal a háttérben.

Építő játék

  • Kiss Annamária

Horváth Csaba rendező-koreográfusnak, a Forte Társulat művészeti vezetőjének színházában legalább annyira fontos a mozgás, mint a szöveg, nem csoda, hogy ezen az estén, a mozgásszínházas tempóhoz kevéssé szokott kőszínházas társulati tagoknak melegük van.

„Megeszi a kígyót”

Alighanem a magyar kultúrára korábban is jellemző, az utóbbi időben pedig mintha még erőteljesebben megjelenő befelé fordulás miatt lehet, hogy egy olyan jelentős életmű, amilyen Ladik Kataliné, egyszerűen nem találja meg benne a helyét – holott minden adott lenne hozzá.

Halk, mély morgás

Szentesen két bulltípusú kutya kijutott az utcára, halálra mart egy férfit és örök életére megnyomorított egy nőt. Az ügyészség letöltendő börtönbüntetést kért a gazdára, akinek fogalma sem volt arról, mire képesek a házőrzői, és milyen nevelésre lett volna szükségük.

 

Hídpénz

„Az önkormányzat egy olyan fejlesztést kíván megvalósítani, hogy a Szárhegyet és a Vár­hegyet összekötnénk egy függőhíddal."

Az arany csillogása

Emlékszik még bárki is arra, hogy mikor volt az a „vizes” világbajnokság Budapesten, amikor a toronyugráshoz a Dunába húztak fel egy ménkű nagy tornyot, hogy az majd milyen jól fog mutatni a világmindenség összes televíziós készülékén?

Csak a szégyen

Egy héttel ezelőtt az ENSZ Közgyűlése elfogadta azt a határozatot, amely július 11-ét a srebrenicai népirtás emléknapjává nyilvánítja.

Feltétlenül, de nem mindenképpen

A németek sohasem fogják megbocsátani a zsidóknak Auschwitzot – hangzik egy ismert, vitatott eredetű bon mot. Mint sok más általánosításban, ebben is lehetett igazság, amíg maguk a tettesek és a nácikkal együttműködők értelmezték úgy bűneiket, hogy a végén valahogy mégis a zsidók legyenek a hibásak. Gyermekeik és unokáik azonban már elfojtás vagy kivetítés nélkül tekinthettek a népirtásra, és vonhatták kérdőre felmenőiket.

Szerelem és politika

„Ötvenegy éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt Tánczos Gábor, az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa, a Győrffy kollégium volt tagja, ismert publicista. A pedagógián kívül behatóan foglalkozott a NÉKOSZ történetével és a romániai magyar kultúrával.”

 

Előrehozott 2026

Olyan intenzitással történnek az események a magyar belpolitikában az utóbbi hónapokban, hogy immár komolyan felvethető: Orbán rendszerét akár a 2026-os általános választások előtt is le lehet váltani. Ideje hát gondolkodni ilyen forgatókönyveken is.