A dublini pingpong - Hány menekültet küld vissza hozzánk Németország?

Akár kétszázezer menekültet is visszaküldhetnek Magyarországra a nyugat-európai hatóságok – riogatott nemrég Kósa Lajos, s a kormány is ezzel indokolta, hogy kilép a menekültek ellátásáról szóló uniós egyezményből. A kormány végül nem lépett ki, és Kósa Lajos sem mondta el a teljes igazságot.

„Tényleg több ezer menekült visszaküldéséről van szó” – kezdi Marc Speer, a müncheni bordermonitoring.eu alapítvány munkatársa, de rögtön hozzá is teszi, hogy a gyakorlatban ezeknek az embereknek csak egy kicsiny hányadát próbálják Magyarországra küldeni, legtöbbjüknél a hatóságok elállnak e szándékuktól: idén mindössze 42, először nálunk regisztrált menedékkérőt zsuppoltak vissza.

Jönnek. Vagy mennek

Fotó: Europress Fotóügynökség

Hosszú és bürokratikus

A dublini egyezmény, majd a helyére lépő Dublin II. és III. elnevezésű rendelet eredetileg a németek szívügye volt, és azt írta volna elő, hogy egy menekülttel az a tagállam foglalkozzon, amelynek területére először belépett, és ahol ujjlenyomatot vettek tőle, s ezzel nyilvántartásba vették. Mivel Németország uniós tagállamokkal, illetve Svájccal határos, így, vélték, alig érkeznének menekültek hozzájuk. A gyakorlat viszont nagyon mást mutat. A menedékkérőknek ugyanis lehetnek családtagjai más tagállamokban, vagy épp a képesítésük és a nyelvismereteik alapján úgy érezhetik, van jobb fogadó ország is számukra, mint az EU külső határán fekvő Bulgária vagy Magyarország. Ezek után hiába is világosítják fel őket, hogy nem lehet, mégis továbbállnak Nyugat felé.

2013–2014-ben legalább 30-40 ezer menedékkérő hagyta el Magyarország területét, főleg Ausztrián keresztül Németország felé tartva. Ehhez képest tavaly csak 827 menedékkérőt adtak vissza a tagállamok Magyarországnak. Idén az első negyedévben valamelyest nőtt ez a szám, de még így is csak ötszáz körül mozgott, tudtuk meg Gyulai Gábortól, a Magyar Helsinki Bizottság menekültprogramjának vezetőjétől. Gyulai hozzáteszi azt is, hogy a régebben távozókat, ha akarnák, akkor sem küldhetnék vissza Magyarországra, hiszen a magyar felelősség egy év elteltével megszűnik, s onnantól az az ország felel a menedékkérőért, ahol újból beadta a kérelmet.

De miért nem képes Németország visszaküldeni Magyarországra az ide érkezőket? Maximilian Pichl, a frankfurti Pro Asyl emberi jogi szervezet szakértője kérdésünkre elmondta, hogy a bíróságok megállíthatják a menekült visszatoloncolását, ha abban az országban, ahol regisztrálták, megalázóan bántak vele, vagy jogellenesen tartották fogva. Nem csak Németországban történt ez már meg, osztrák, belga, francia, norvég vagy épp szlovák bíróság is döntött már úgy, jobb nem visszaküldeni egy menedékkérőt Magyarországra. Sokszor a menekültügyi hatóságnak sincsen elegendő kapacitása arra, hogy megszervezze a menekültek visszaküldését; de a menekülteket támogató németországi csoportok is gyakran akadályozzák meg, hogy embereket kirakjanak az országból. Azokról sem feledkezhetünk meg, akik egyszerűen eltűnnek azelőtt, hogy a rendőr kopogtathatna a megadott címükön, és fel­rakná őket a Budapestre tartó repülőre. Ráadásul a menekült visszatoloncolásáról szóló döntés hosszú és bürokratikus folyamat. „Olyan soha nincsen, hogy csak a menedékkérő beszámolójára alapoznának döntést” – fogalmaz Gyulai. Részletes szavahihetőségi vizsgálatot folytatnak, de más forrásból is keresnek bizonyítékokat, megbízható országinformációkat. Bár az alapfeltételezés az, hogy minden uniós ország biztonságos a menekültek számára (a kivétel 2011 óta Görögország), ha szükséges, megvizsgálják az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága, a civil szervezetek (Magyarországról például a Helsinki Bizottság) vagy az Európa Tanács emberi jogi biztosának jelentéseit, esetleg a helyi sajtó írásait. „Mindenki tudja, hogy a magyarok nem lennének hajlandók ezrével átvenni embereket, ráadásul nincs is kapacitásuk rá, hiszen nagyjából 2500 menekült elhelyezésére képesek” – teszi hozzá Speer.

A dublini eljárásban a magyar és a német hatóságok között rendszerint szírekről, afgánokról és irakiakról van szó: az újabban – Magyarországon keresztül is – nagy számban érkező koszovóiak esetében ugyanis Németország lemondott arról a jogáról, hogy Dublin értelmében visszaküldje ezeket az embereket abba az országba, ahol először átlépték az EU határát. Inkább úgy kezeli őket, mintha valóban Németországba érkeztek volna elsőként. Ezt a lehetőséget általában akkor használják, ha a menedékkérő terhes vagy beteg, és nem akarják ide-oda utaztatni, a koszovóiak estében viszont ez a módszer teszi lehetővé a németeknek, hogy gyorsított eljárásban hazaküldjék őket.

Hazaküldeni valakit nemcsak drága, de körülményes is. Csak úgy megy, ha az adott ország hajlandó visszafogadni az embert. Ha valaki útlevél nélkül érkezik Kongóból, és elutasítják a kérelmét, akkor elég nehéz meggyőzni Kongót, hogy fogadja vissza. Ha ugyanis a német hatóságok felkeresik a kongói nagykövetséget azzal, hogy hoztak egy kongói állampolgárt iratok nélkül, akkor a nagykövetség rákérdezhet, hogy miből gondolják, hogy kongói, és nem épp ruandai vagy elefántcsontparti. „Szimpla gyanúval nem fogják meggyőzni a kongói hatóságokat” – mondja Speer. Az ilyen emberek végül „megtűrt státuszt” kapnak, csökkentett jogokkal, munkavállalási engedély nélkül. „A jogok és az ellátások csökkentésével megpróbálják meg­nehezíteni ezeknek az embereknek az életét, amíg be nem telik náluk a pohár, és hazamennek” – írja le a német gyakorlatot Speer.

Mindennek dacára Németországban tavaly több mint 200 ezer menedékkérelmet regisztráltak, és Speer szerint – bár védelmet csak 30-50 százalékuk kap – ezeknek az embereknek több mint 90 százaléka az országban marad. (A menekültek németországi számadatairól lásd keretes írásunkat.)

Ha Magyarországra jössz, ne hagyd itt az ujjlenyomatodat

A menedékkérőről rendszerint akkor állapítják meg, hogy Magyarországnak kell róla gondoskodnia, ha az EURODAC adatbázis szerint az illetőtől a magyar hatóságok vettek ujjlenyomatot. Azt nem tudjuk, hogy az itteni ujjlenyomatvételt hányan tudják elkerülni, de Kósa Lajos, az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottságának fideszes elnöke nem­régiben arról beszélt, hogy az illegális határátlépők 98 százalékát elkapják. Ez pedig azt jelenti, hogy menedékkérelmet is itt tudnak csak beadni. Gyulai is úgy látja, hogy a magyar–szerb határon nagyon szigorú az ellenőrzés; de ha ezen még át is jut valaki, nagy eséllyel kapcsolják le mélységi ellenőrzésen, amikor Ausztriába próbál jutni. Az ujjlenyomat­vételt Magyarországon megúszó menekült az osztrák határ túloldalán sincs teljes biztonságban. Ha például találnak nála egy magyar vonatjegyet, az már elégséges közvetett bizonyíték lehet arra, hogy Magyarországon járt, így a magyar hatóságok felelősek érte.

Ma még próbálkoznak ugyan a tagállami hatóságok azzal, hogy visszaküldjenek menedékkérőket Magyarországra, de nincs kizárva, hogy hamarosan feketelistára kerülünk, akárcsak Görögország, s ezt a lehetőséget automatikusan kizárják. Pedig mind a magyar, mind a német szakértők úgy látják, hogy a magyar menekültügyi rendszer alapvetően működőképes, bár nem hibátlan. Gyulai szerint Magyarországon az igazán nagy veszély most az, hogy a menekültügyi eljárást úgy alakítják át, hogy a menedékkérőknek nem is lesz esélyük hozzáférni az őket megillető védelemhez.
A menedékjogról szóló törvény módosításának tervezete ugyanis előírná, hogy alapból utasítsák el azok beadványát, akik Szerbiából érkeztek, hiába nem biztonságos ország Szerbia. A többieket pedig gyorsított eljárásban bírálnák el, és a hatékony jogorvoslatot is kiiktatnák, hiszen a menedékkérőnek már nem lenne joga ahhoz, hogy Magyarországon várja be, míg az illetékes bíróság kivizsgálja, a bevándorlási hivatal vajon jogilag helyes döntést hozott-e első fokon.

A menekültek ok nélküli fogva tartásával együtt mindez már elegendő okot is ad ahhoz, hogy Magyarországra ne küldjenek vissza senkit. „Görögországban soha nem volt működőképes menekültügyi rendszer, ott semmi nem volt a helyén, mégis évekbe tellett, míg a nemzeti bíróságok, a strasbourgi bíróság és az EU megértették, hogy Görögországba egy menedékkérőnek nem biztonságos visszatérni” – mondja Gyulai. Speer persze nem zárja ki azt sem, hogy elmarad ez a formális döntés, és csupán egy csendes konszenzus lép érvénybe a tagállamok között, hogy Magyarországra nem küldenek vissza embereket, de
a retorika szintjén továbbra is azt mondják a nyugati tagállamok, hogy ragaszkodnak a Dublin III.-mal járó kötelezettségekhez.

Így toloncol Németország

A német szövetségi menekültügyi hivatal adatai azt mutatják, hogy Németország pillanatnyilag a menekülteknek közel kétharmadát Olaszországba, Magyarországra, illetve Bulgáriába próbálná meg visszaküldeni. 2015 első negyedévében például Magyarországot 2952 menekült hazaküldésével kapcsolatban keresték meg, ami az összes megkeresés 24 százaléka, de a ténylegesen visszaküldötteknek csak négy százaléka, azaz 42 ember kényszerült ténylegesen visszatérni ide. Tavaly 3913 megkeresés érkezett a németektől a magyar hatóságokhoz, közülük 178-at fogadtunk vissza. Németország összesen 4772 menekültet küldött vissza tavaly abba az országba, ahol először vettek tőle ujjlenyomatot (a legtöbbet Lengyelországba és Belgiumba), míg 2275 embert kellett visszafogadniuk (a legnagyobb számban Görögországból és Svédországból). Magyarország is bepróbálkozott a németeknél, 34 menekültet akartunk visszaküldeni, s tízet vissza is fogadtak.