A sztyeppék farkasa - Barátunk, Nurszultán Nazarbajev

szerző
Manyasz Róbert
publikálva
2014/20. (05. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A Kazahsztánt negyed évszázada irányító Nurszultán Nazarbajev tipikus posztszovjet vezetői életutat mondhat magáénak. Honnan jött az elnök, és hová tart országa?

Hetedszer rendezik meg május végén az Asztanai Gazdasági Fórumot, amelynek deklarált célja, hogy egyfajta Kis-Davosként emelje Kazahsztán presztízsét az eurázsiai politikai és gazdasági térben. A meghívottak névsora impozáns, bár a Nobel-díjasok és a regionális, ázsiai és orosz potentátok mellett a nyugati notabilitásoknak inkább csak a másodvonala kapott meghívót.

Ezzel együtt a világ 9. legnagyobb kiterjedésű és valóban jelentős gazdasági előrehaladást felmutató országának és irányítójának ambíciója nem kevesebb, mint hogy Kína és Oroszország szorításában, az utóbbival szorosabb együttműködésben megerősítse regionális vezető szerepét a belső-ázsiai térségben. Mindez eddig többé-kevésbé sikerült is. Az utóbbi években visszatérő orosz birodalmi politika - s különösen a legutóbbi ukrajnai fejlemények -, valamint a kirgizisztáni és üzbegisztáni kínai gazdasági térhódítás mégis félelmet kelthet az örökös elnökben.

A király három lánya

Nazarbajev karrierje szovjet mesekönyvekbe illő. A munkás származású ifjú pályáját a karagandai ipari körzetben kezdi; komszomolista, majd hamarosan csak a mozgalomnak élő, függetlenített pártmunkás lesz. A 70-es években már a Karagandai Acélkombinát, majd a régió vezető párttitkára; innen választják 1984-ben a Kazah Szovjet Szocialista Köztársaság minisztertanácsa elnökének. Ez még valós befolyás nélküli cím volt, de Nazarbajev jól helyezkedett. Szoros kapcsolatokat ápolt a hatalomba egy évvel később katapultáló Mihail Gorbacsovval, így ő lett 1989-ben a kommunista párt kazah szekciójának elnöke; egy évvel később már a Szovjetunió elnökhelyetteseként élhette át a birodalom végnapjait.

false

Szerencsecsillaga akkor emelkedett fel, amikor 1991-ben szembeszállt a Gorbacsov-ellenes ókommunista puccsistákkal. Borisz Jelcin orosz elnök szövetségeseként 1991 decemberében 95 százalékos eredménnyel választották az új köztársaság elnökévé, az akkori kazah fővárosban, Alma-Atában (ma már Almati) írhatta alá a posztszovjet konglomerátum, a Független Államok Szövetsége alapokmányát. Ezután még háromszor erősítették meg elnöki pozíciójában - a demokratikus követelményeknek egyetlen választás sem felelt meg. Végül, amikor már minden törvényes keretet kitöltött, 2007-ben a kazah parlament olyan törvényt fogadott el, amely korlátlan számban teszi lehetővé Nazarbajev újraválasztását. A döntés egy percig sem volt kétséges: a parlament képviselőinek (98) több mint négyötödét (83) az elnök pártja, a Nur Otan adja. Rajtuk kívül hét kommunista és nyolc liberális ellenzéki ül a mezsiliszben.

Mindezzel párhuzamosan elkezdődött az ország (és az elnök) gazdasági hátterének kiépítése. A 90-es években a romokban heverő ipart az energiaszektor rángatta a felszínre - az amerikai Chevron óriáscég tavaly ünnepelte kazahsztáni jelenlétének 20. évfordulóját. Az 1993-ban a nyugat-kazahsztáni tengizi földgázmezőkön kezdődött az együttműködés, amelyre alapozva Nazarbajev afféle belső-ázsiai Kuvaitként képzelte el az országát. A Tengizchevroil és társai által kiépített szénhidrogénipar, valamint a társadalmi intézményhálózat fejlesztésébe invesztált több milliárd dollár valóban jelentős fejlődést hozott a nyugat-kazahsztáni régiónak, s megalapozta az északi sivatagos sztyeppén felépített új, immár milliós főváros, Asztana látványépítészetét is. Ám a látványos urbanisztikai fejlődés mégis csalóka képet mutat. A modernizáció csak a városi felső középosztályt érintette; az ő képviselői laknak a 21. századi városnegyedekben, lakóparkokban, ők dolgoznak a city impozáns felhőkarcolóiban, és utaznak terepjáróikon a szomszédos Kirgizisztánba, az Isszik-köl mellé nyaralni. A vidéki Kazahsztán nem sokat változott az elmúlt évtizedekben.

A szénhidrogénipar felfutása alapozta meg a Nazarbajev család gazdagságát is. A családi ezüst értéke mára több mint hétmilliárd dollárra rúg. Az ország leggazdagabb üzletemberei között megtalálhatjuk az elnök három lányát, Darigát, Dinarát és Aliját. Alija a legnagyobb építési vállalatcsoport, a luxusingatlanokat, konferencia-központokat és mecseteket építő Elitstroy tulajdonosa. Dinara és férje, Timur Kulibajev a bankszektor befolyásos alakja. Dariga sem panaszkodhat, hisz' ő apja potenciális utódjelöltje. A politológus végzettségű nő - nem mellesleg a moszkvai Bolsojban is fellépő operaénekes - az ugyancsak befolyásos gazdasági pozíciókkal bíró családból származó Rakhat Alijevvel kötött házasságot. Miután azonban a férjével (s rajta keresztül az elnöki klánnal) szembeni korrupciós vádak elháríthatatlanokká váltak, Nazarbajev beáldozta lánya házasságát. Dariga korábban hosz-szú ideig állt a Khabar nemzeti médiahálózat élén, ma ő a kazah parlament szóvivője.

A legnagyobb testvér

Az elnök személyéhez kötött politikai stabilitás legfőbb külső támasza természetesen a nagy testvér, Oroszország. Kazahsztánban csaknem ötmilliós orosz kisebbség él, arányuk eléri az összlakosság majd' negyedét. Nagy részük az Oroszországgal határos északi, északkeleti ipari régiókban és Almati környékén lakik. Ráadásul az oroszok - a cári időkben gyökeredző és a szovjet érában megerősödő, államilag forszírozott tendenciák következtében - máig erősen felülreprezentáltak a vezető értelmiségi és gazdasági posztokon, bár e téren a Nazarbajev-éra alatt a kazahok is feljöttek.

E különleges barátság másik fontos eleme, hogy az ország gazdaságát másfél évszázadon át az északi szomszédhoz igazították, s ez csak a szénhidrogénkészletek feltárása, valamint a kínai befektetési szándékok jelentkezésével kezdett változni. A helyi ásványkincsekre építő orosz hadi- és űripar továbbra is háttérbázisának tekinti Kazahsztánt. Itt van a bajkonuri űrközpont, amelyért Moszkva bérleti díjat fizet, az észak-kazahsztáni nehézipar pedig a nyugat-szibériai (Cseljabinszk, Jekatyerinburg) hadiipari üzemek hálózatába kapcsolódik.

Moszkva figyelme különösen felerősödött Putyin második elnöki periódusának birodalmi restaurációs szakaszában. A Kreml Kazahsztánt a saját érdekszférájába sorolja, Nazarbajev pedig óvatos. Bár az ukrán konfliktusban Moszkva mellé állt, s több alkalommal elítélte a Viktor Janukovicsot elűző tüntetőket, a krími és a kelet-ukrajnai szecessziós törekvésekről már feltűnő hallgatásba burkolódzik. Nem is véletlenül; az utóbbi hónapokban megerősödött ugyanis az orosz nacionalista szervezetek tevékenysége az északi, jelentős orosz közösségekkel bíró Petropavlovszk, Pavlodar és Öskemen térségében. Öskemen erősen kötődik a szomszédhoz. Alekszej Alekszejenko, a Kelet-Kazahsztáni Műszaki Egyetem tanára szerint a régió földrajzilag is közelebb esik Novoszibirszkhez, mint Asztanához, gazdaságilag pedig minden oda köti.

Kazahsztánban mégsem tartanak az orosz szeparatizmus megerősödésétől. Nazarbajev Putyin leghűségesebb szövetségese a térségben, akinek mindig ad a kritikai megjegyzéseire. Nem úgy a bírálataikat nyíltan megfogalmazó nyugatiak szavára. Tavaly nyáron az Asztanába látogató David Cameron brit miniszterelnök részesült szokatlanul éles elutasításban, amikor a kazah demokrácia hiányosságairól beszélt; Nazarbajev az ország belügyeibe való durva beavatkozásnak minősítette a kritikát. Pedig volt annak alapja.

Merjünk nagyot álmodni!

Túl a politikai választások viszszásságain, súlyos probléma az állami intézményrendszer teljes centralizációja, az erőszakszervezetek túlsúlya, a politikát és a gazdasági életet átható klánszemlélet és korrupció. A Human Rights Watch nemzetközi emberi jogi szervezet szerint az országban 2013-ban tovább romlott a szólásszabadság, elszaporodtak az erőszak-szervezeti visszaélések, a hatósági kihallgatások során alkalmazott testi fenyítések. Kazahsztán demokráciaindexe a tízes skálán 3,3, amivel a 132. helyet foglalja el a világranglistán. (A választási rendszer és a politikai pluralizmus mutatója 1,33.) A gyülekezési szabadság és az egyesülési jog továbbra is a kormány totális kontrollja alatt áll. Az ellenzék mozgástere nulla, a sajtóban megjelenő esetleges ellenzéki hangokat azonnali betiltással sújtják, miként az a Golosz Republiki, a Vzgljad újságokkal, illetve egyes website-okkal történt. Miközben az állami propaganda az ország etnikai és vallási sokszínűségéről beszél, a kazah dominancia államilag biztosított (a csaknem kétharmadnyi kazah többség mellett tucatnyi etnikai kisebbség él az országban). A vallás - szovjet örökségként - teljes állami felügyelet alatt áll, ráadásul Nazarbajev a globális terror elleni háborúra hivatkozva igyekszik egyre erőteljesebben ellenőrizni az iszlamista csoportokat, mondván: több mint 150 kazah harcol a szíriai polgárháborúban a dzsihádista szervezetek oldalán. Az iszlám országok legnagyobb nemzetközi szervezetében, az Iszlám Ligában az elnök személyes megbízottja, Bakhit Batirsajev igyekszik befolyást szerezni országának. Nazarbajev külpolitikája minden téren rendkívül aktív, elsősorban a feltörekvő gazdaságokat - mindenekelőtt a BRIC-országokat (Brazília, Oroszország, India, Kína) tartja potenciális partnernek; saját országát is ebben a csoportban szeretné látni.

Mai programok
Nazarbajev regionális gazdasági hatalmi törekvései nagyjából beértek. Kazahsztán ma a közép-ázsiai posztszovjet térség első számú gazdasága, amely erősen nyomul a számos gazdasági nehézséggel bajlódó szomszédos országok piacán. A kirgiz pénzszektor 80 százaléka kazah bankok tulajdonában van, a következő két célpont Üzbegisztán és Tádzsikisztán. Az ambícióknak azonban határt szab a korábbi stratégiai partner, Kína belső-ázsiai térhódítása. A régióban a legnagyobb infrastrukturális fejlesztéseket már a délkeleti szomszéd szerzi meg: Peking tette rá a kezét a döntő jelentőségű, Kínát a térség államaival összekötő autóút valamennyi szakasza megépítésének a koncessziójára, s ő építheti a Szir-darján létesítendő óriási vízerőműveket is. Mindez a kazah gazdasági terjeszkedés lelassulását jósolja, és tovább erősítheti Nazarbajev oroszbarát politikáját. A kazah sajtó dicshimnuszokat zeng a Moszkva által 2015-re megálmodott Eurázsiai Gazdasági Unió várható előnyeiről. Az együttműködési szervezetnek, amelybe Moszkva vadul próbálja beterelni a Szovjetunió még elérhető (azaz nem EU-tag) utódállamait, van működő előzménye. Kazahsztán Oroszországgal és Belarusszal 2012 óta tagja a vámuniót jelentő Egységes Gazdasági Térségnek, amelynek egyelőre inkább a 140 millió orosz a haszonélvezője, semmint a kazahok és a fehéroroszok.

A Nazarbajev által kijelölt út tehát az orosz hegemóniájú gazdasági övezetbe vezet. De a magát előszeretettel sztyeppei farkasnak aposztrofáló kazah elnök víziói továbbra is merészek. 2050-re országából ázsiai középhatalmat akar, amely a világ gazdasági és technológiai téren legfejlettebb harminc állama közé emelkedik. Nazarbajev mer nagyot álmodni. Kérdés, mit szól ehhez Moszkva és Peking.

szerző
Manyasz Róbert
publikálva
2014/20. (05. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Holland orvosok
A menekült gyerekek gyógyításáról
Nemzetépítés az iskolában
Ukrán–magyar oktatási vita
Versenysport vs. adófizetők
A hobbiúszók kiszorítása
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-Magyarország

még több Kis-Magyarország...

best of Narancs