A Nagy-Albánia-terv: Térképek a fejben, a szívben

Külpol

Akármi legyen Kosovo sorsa, függetlenség vagy függetlenség, a nemzetközi közösség eltökélt: nem engedi, hogy az Albániában, Kosovóban, Macedóniában és Görögországban élő albánok egy államban egyesüljenek. Egyelőre olyan nagyon senki nem is forszírozza ezt a dolgot. Ám a távoli láthatáron már felsejlenek az albán nacionalizmus és az iszlám szövetségének kontúrjai. Úgy hétmillió emberről beszélünk.
Akármi legyen Kosovo sorsa, függetlenség vagy függetlenség, a nemzetközi közösség eltökélt: nem engedi, hogy az Albániában, Kosovóban, Macedóniában és Görögországban élő albánok egy államban egyesüljenek. Egyelőre olyan nagyon senki nem is forszírozza ezt a dolgot. Ám a távoli láthatáron már felsejlenek az albán nacionalizmus és az iszlám szövetségének kontúrjai. Úgy hétmillió emberről beszélünk.

Dél-Szerbiában, a macedón határ felé autózva mint megannyi felkiáltójel, hófehér minaretek figyelmeztetnek: az ortodox többségű ország muszlimok lakta vidékén járunk. A hófödte hegyek lábánál fekvő csinos települések utcáin nappal is szinte csak férfiakat látni, kétségbevonhatatlan jeleként a nagyfokú munkanélküliségnek. A Presevo-völgyben túlnyomórészt albánok élnek (saját számításaik szerint 150-200 ezren) - egyre nagyobb elszigeteltségben. "Mi a kosovói albánokhoz tartozunk - mondja Presevo városának főterén egy lézengő fiatalember, Mevdud. - Kosovóval kötnek össze bennünket a családi kötelékek és a gazdasági kapcsolatok. Ha a tartomány végleg függetlenedik, semmi esélyünk sem marad itt a határvidéken." Ma még valamelyes megélhetési forrást jelent a kosovói Gjakovóba és Pristinába irányuló legális (és csempész)kereskedelem, de a helyiek tudják: ha Kosovo elszakad, a szerb állam felszámolja a kereskedelmi ingázást.

Megosztottak a helyi vezetők is. Egy részük - élükön a legutóbbi választásokon a belgrádi szkupstinába képviselőt delegáló Albán Koalícióval - Szerbiában keresné a boldogulás útját, s így Kosovo kiválását is ellenzi. A főleg fiatalok körében nagy támogatottsággal bíró vallási vezetők véleményét fogalmazza meg Emir, falusi mecsetelöljáró: "Hosszabb távon területcserében gondolkodunk." Ezután kifejti, hogy az észak-kosovói, főleg szerbek lakta - és ásványkincsekben gazdag - Kosovska Mitrovica környékéért cserébe a Presevo-völgyet csatolnák az albán Kosovóhoz. A lakosság többsége, amely az 1998-99-es kosovói válság idején támogatta a fegyveres gerillák, az UCK helyi osztagait, nem is tudja elképzelni, hogy a jövőben valamely albán államalakulat határain kívül maradjon.

Macedónia

A zaklatott Szerbia után Macedóniában csendesebb, de lehangolóbb kép fogad. A Jugoszláviából 1992-ben kivált kétmilliós ország a muszlim lakosság arányát tekintve Európában - Albánia és Bosznia után - a harmadik. A népesség 40 százalékát kitevő muszlimok túlnyomó többsége albán, akik a fővárosban, Szkopjében, valamint az ország Kosovóval határos északi és Albániával szomszédos nyugati és déli részén élnek.

Szkopjét elavult ipartelepek, szürke lakóépületek és - még a Balkánon is ritkaságszámba menően - lepusztult bádog- és sátornyomornegyedek övezik. Az oszmán kori óváros keleties hangulatot áraszt. A bazár kereskedői általában albánok, akik Isztambulból szállítják ide az árut. Egyikük, Ahmet felpanaszolja, hogy a muszlimok aránya még magasabb lenne, ha a múlt század ötvenes-hatvanas éveiben nem vándorolt volna csaknem félmillió albán és török Törökországba - a titói államhatalom hathatós ösztönzésére. 'k és a Nyugat-Európában letelepedett egykori vendégmunkások pénzutalásai jelentik a túlélést a legtöbb család számára a nehéz gazdasági helyzetben.

A rövid, 2001-es albán-macedón mini-polgárháborút a nemzetközi nyomásra megkötött ohridi egyezmény zárta le. A macedón kormány módosította az alkotmányt, és az albánok arányos képviseletet kaptak a közigazgatásban meg az erőszakszervezetekben, továbbá a szkopjei parlamentben (szobranije); megnőttek az önkormányzatok jogkörei is. Az albánok lakta vidékeken kétnyelvű, macedón-albán feliratok jelentek meg. Az albán politikai pártok támogatják az ohridi egyezményt, a legnagyobb közülük, az Albán Demokrata Párt (PDSH) a jelenlegi kormánykoalíció tagjaként igyekszik elhessegetni a macedónok félelmeit. Vezetője, Arben Xhaferi többször kinyilatkoztatta: az albánok többnemzetiségű, multikulturális hazában gondolkoznak. A PDSH - a kormány többi tagjával együtt - elsőként üdvözölte a kosovói helyzet rendezésére született Ahtisaari-tervet, amely többek közt azt is kimondja, hogy a független Kosovo nem egyesülhet más, albán többségű vidékekkel.

Az albán részvétel a macedón politikában azonban kevéssé nyűgözi le Lukmant. Lukman a macedóniai albánok szellemi központjának tartott iparváros, Tetovo mufti-hivatalában dolgozik, és úgy látja, a macedón nacionalizmus és az ortodox egyház nyomása mit sem csökkent. De nem elégedett a sajátjaival sem. "A befolyásos politikai posztokon lévő albánok nem képviselik népük érdekeit, csak a saját hasznukat keresik" - panaszolja Lukman. A fiatalok az albán identitás másik része, az iszlám felé fordulnak. "Számos macedóniai albán tanul közel-keleti országokban" - dicsekszik Lukman, hozzátéve, hogy velük együtt megjelent egy új probléma is: "Többen a szélsőséges vahabita tanításokkal felvértezve térnek vissza, feszültséget keltve a helyi, türelmes vallási irányzatok között." Ez az underground iszlám mind nagyobb teret hódít a macedóniai albánok körében. A kilencvenes évek elején, az egykori Jugoszlávia széthullásakor távozó, s a Közel-Keleten újraszocializálódott fiatalok mára középvezetői pozíciókat foglalnak el.

A macedóniai iszlám főhatóság, a Mesihat vezetője, az albán Haxhi Sulejman Rexhepi főmufti viszont elveti a lépten-nyomon felmerülő határváltoztatási követeléseket, s azt hirdeti, hogy a balkáni muszlimok vallási-kulturális együttműködése határokon át is lehetséges. A macedóniai iszlám amúgy is sokszínű: az albán egyetemmel is rendelkező Tetovo egyben a macedóniai bektasi dervisek központja is. A síita inspirációjú iszlám misztikus rend, amely az oszmán birodalom katonai vezetőségében fontos szerepet játszott, 1925-ös törökországi feloszlatása után Albániába helyezte központját, s a kommunista éra hivatalos ateizmusa ellenére megőrizte befolyását Albániában és a környező országok albán kisebbségeinek körében. Mehmet, a tetovói Harabati Baba tekke - derviskolostor - rendszeres látogatója, a tavaly elhunyt mester, Baba Tahir Emini tanítványa szerint a bektasi rendnek még az erősen szekularizált albán társadalomban is sok követője van. A bektasiak fontos szerepet játszanak az iszlám és az albán nemzeti érzés erősítésében minden albán közösség életében a Balkánon.

A Szkopje fölötti hegyen a múlt század kilencvenes éveiben emelt hatalmas fémkereszt magasodik. A város és környékének albánjai szerint a jelkép őrként tekint le rájuk.

Albánia, Montenegró

Miként a dél-szerbiai albánok számára a kosovói csatlakozás, úgy a Macedóniában élőknek az Albániához tartozás jelenik meg, ha politikai álmot látnak. Szélsőséges nacionalisták pedig minden albán egy országban való egyesítésében gondolkodnak. Miként a dinamikusan átalakuló, színes mediterrán várossá változó főváros, Tirana főterén az Ethem bej mecset előtt Shekip Lezha vallásjogprofesszor fejtegeti, az egy államban egyesítés gondolata megosztja az albánokat. A Balkánon beszélt két nagy dialektus szerint megosztott albánok déli csoportja, a Shkumbin folyótól (Tiranától) délre Albániában, Dél-Macedóniában és Észak-Görögországban élő toszkok hagyományosan nem hívei a Nagy-Albánia-eszmének. Közülük kerültek ki Enver Hoxha és a kommunista vezetők, ma pedig a baloldali politikusok nagy része. A másik csoport, a gegek Észak-Albániában, Macedóniában, Montenegróban és Kosovóban élnek. A gegek körében, akik Albániában hagyományosan jobboldaliak, erősebben meggyökeresedett a Nagy-Albánia-gondolat.

A rendszerváltás előtt azonban Európában egyedülálló módon a "határon túli" albánok nem vágytak egyesülni az Enver Hoxha-féle diktatúrában, sokkal rosszabb gazdasági körülmények között élő anyaországgal. "Mára azonban lassan változik a helyzet" - magyarázza Lezha. Albánia soha nem látott gazdasági fellendülést él át, nagy infrastrukturális projektek és turisztikai beruházások valósulnak meg, átalakul a bankszektor, hódítanak a multik. Mindez vonzóvá teheti az anyaországot a függetlenedő, ám gazdaságilag szétzilált Kosovo és a gazdasági recesszióban élő, etnikailag-vallásilag is elnyomott macedóniai albánok számára. A kosovói albánok, csakúgy, mint a dél-szerbiaiak és macedóniaiak egy része északi geg - ők könnyebben megnyerhetők Nagy-Albánia eszméjének. Kosovóban az egyesítés generációs probléma is: a jugoszláv érában szocializálódott idősebbek és középkorúak mély gyanakvással - és kimondott vagy titkolt lenézéssel - viszonyulnak az anyaországhoz. Közülük számosan éltek hosszabb ideig Nyugaton (mindenekelőtt a hetvenes-nyolcvanas évek nosztalgikus emlékeket keltő NSZK-jában), az albániaiakat szegény testvérnek tartják, nem közösködnének velük. Ugyanakkor a milosevici években felnövő, háborútól, munkanélküliségtől sújtott, a lakosság többségét kitevő fiatal generáció jobban enged a nacionalizmus és az iszlám mind erősödő hívó szavának. Lezha professzor is ekképp vélekedik: "A nacionalizmus és az iszlám együttes erővel segítheti a nemzet egyesítését."

A "határon túli albánok" legkisebb csoportja Montenegróban él. A lakosság 10 százalékát kitevő albánok központja a szépen karbantartott, idegenforgalmi beruházásokat vonzó tengerparti Ulcinj. Hamit, a város egyik mecsetjének imámja mindezek ellenére elégedetlen. "A lakosság 85 százaléka albán és muszlim. Itt a kettő egymástól elválaszthatatlan - mondja. - Ulcinj és környéke az albán nemzet része, és mi bízunk abban, hogy ez valamikor a határokat illetően is realizálódik." A fiatal imám évekig Jordániában tanult. A vallási közösséget irritálják a tengerparton és a városban feltűnő "hiányos ruházatú" turisták - emeli fel a mutatóujját. "Ezért a városért a fiatal albán nacionalista mozgalom véres háborút vívott a múlt század eleji Balkán-háborúkban. Mártírjaink vére is kötelez, hogy egyszer valóra válthassuk az álmukat és csatlakozzunk az anyaországhoz" - folytatja, miközben a mecset előtt fogadja az imára érkező - főleg fiatalok közül kikerülő - híveket.

Amikor a bosnyákok lakta szerbiai Szandzsák központjában, Novi Pazarban a kevés szerb kávézó egyikében az albánokra terelődik a szó, Petar, a tulajdonos hosszasan töpreng: "A Balkánon három kemény nacionalista nemzet van. Ezek közül kettő, a szerb és a horvát már kiegyezett egymással. A horvátok győztesnek érezhetik magukat, a felosztásban a saját országuk mellett befolyást szereztek Bosznia nagyobb részén. A szerbek csaknem mindent elvesztettek. Hátravan a még kielégítetlen albán nacionalizmus. Ha ők is megkapják, amiről álmodoznak, nekünk semmi sem marad. És akkor nem lesz veszítenivalónk..." - teszi hozzá, és a hangja nem sok jót sejtet.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.