Orosz egységek is vannak – Interjú Kijev krónikásával

  • Németh Orsolya
  • 2014. február 22.

Külpol

Kezdettől a Majdanon van, a történésekről rendszeresen posztol, a világ az ő beszámolóiból is tájékozódik a kijevi eseményekről. Budapesti villámlátogatásakor beszélgettünk Kateryna Krukkal.

Kateryna Kruk, a kijevi tüntetések egyik aktivistája kerekasztal-beszélgetésre érkezett Budapestre, ám amikor ennek időpontjában megállapodott, nem gondolt az események ilyen tragikus fordulatára. Kateryna a tüntetések első napjától ott van a Majdan Nezalezsnosztyin (Függetlenség tere), idővel gyakorlatilag ő lett a „sajtófelelős”. Twitter-oldalán folyamatosan tájékoztat az eseményekről, illetve rendszeresen fordít is. A Magyarországra utazása előtti utolsó posztjában arra kért mindenkit, ne írják azt, hogy ez a vég, mert ők a végsőkig kitartanak.

magyarnarancs.hu: Milyen állapotok uralkodtak a Majdanon és Kijev utcáin az indulása előtt?

Kateryna Kruk: Négy órával ezelőtt még én is ott voltam, és iszonyatosan furcsa most itt lenni. (Az interjú csütörtökön készült.) Eszembe is jut, nem biztos, hogy ebben a nehéz helyzetben el kellett volna hagynom Ukrajnát. Nincsenek szavak arra, ami ott történik, az országban gyakorlatilag mészárlás zajlik, nem tudok rá szebb szót. Ma reggel például, bár elvileg fegyverszünet volt, a Berkut (ukrán rendvédelmi szervezet – a szerk.) tüzet nyitott a tüntetőkre, megindult a harc, mostanra már hetven halálos áldozat van, és ez csak a mai nap. (Janukovics egyébként erre a napra nemzeti gyászt hirdetett – a szerk.) Mielőtt eljöttem, éppen arról volt szó, hogy megkezdik munkájukat az úgynevezett terroristaellenes csoportok, pedig nem a téren vannak a terroristák. A Majdanon egyszerű emberek vannak, akik csak szeretnének jobban élni.

false

 

Fotó: Simony

magyarnarancs.hu: Twitterén folyamatosan olvashatunk az eseményekről. A helyszínről, azaz a Majdanról küldi a friss híreket?

KK: Javarészt igen, minden reggel kimegyek, és általában az utolsó metróval, fél egy körül megyek haza, bár ez csak addig volt igaz, amíg le nem állították a metrót – Kijev akkora város, hogy enélkül halott. Én voltam az első, aki angolul kezdett írni, még novemberben, ezek először csak jópofa kis posztok voltak arról, hogy mit csinálunk éppen, aztán ahogy egyre tragikusabb fordulatot vettek az események, egyre inkább az lett a feladat, hogy tájékoztassak az ukrán helyzetről. Ez viszont már elég nehéz, mivel mindenféle forrásokat figyelned kell, mert ha kint vagy a téren, ott csak szájhagyomány útján terjednek a hírek, és nem tudod, minek van alapja, minek nincs. Néha szeretném ezt abbahagyni, és valami kétkezi munkával segíteni a többieknek, szendvicseket gyártani vagy bármi.

magyarnarancs.hu: Ezek szerint a kezdet kezdete óta ott van a Majdanon?

KK: Igen, november óta ott vagyok. Ősszel tértem vissza Ukrajnába, előtte Lengyelországban végeztem a tanulmányaimat, itt, Budapesten is tanultam, rengeteget utaztam Európa-szerte, és számomra egyértelmű, hogy Ukrajna is Európa része. Eleinte elképesztő jó hangulat uralkodott, és például sehol sem éreztem olyan jól magam azokban a hetekben, mint a Majdanon. És az is hihetetlen, hogy ez mennyire gyorsan, gyakorlatilag egyik percről a másikra változott meg, az Euromajdan pillanatok alatt vedlett vissza ukrán Majdanná. Most már szó sincs arról, hogy itt bárki az EU-csatlakozást sürgetné, sőt már az alkotmánymódosítás sem opció, itt már csak egyetlen cél van: Janukovicsnak, akit az utóbbi időben az igen találó Janucseszku néven emlegetnek, mennie kell. Mert afelett még szemet hunyhattunk, hogy a korrupt oligarchák lenyúlják a bizniszeinket, elsikkasztják a pénzünket, de azt már nem nézhetjük tétlenül, ahogy megölik a szeretteinket.

magyarnarancs.hu: Látszik erre bármiféle reális esély?

KK: Nincs más út, mert az emberek most már a végsőkig elmennek.

magyarnarancs.hu: Hogy néz ki egy „átlagos” nap a Majdanon?

KK: Átlagos napról csak azelőtt beszélhettünk, hogy lőni kezdtek volna ránk. De addig, mint mondtam, nagyon jó hangulat uralkodott, az emberek nagy része nyolc-kilenc óra körül érkezett, de voltak, akik a téren aludtak. Átbeszéltük az aktualitásokat, emellett rengeteg úgymond kulturális programot szerveztünk. Volt, hogy festők jöttek ki a térre, és ott „élőben” festegettek, vagy népdalokat énekeltünk, valakik koncertet adtak, ilyesmi. A Szakszervezetek Házában rendezkedtünk be, ott volt a konyhánk, tisztálkodási lehetőségünk, illetve később ott rendeztük be a tábori kórházat is. Rengeteg adományt, ételt kaptunk – ez máig így van –, vannak például kozákok is a Majdanon, ők főztek hagyományos ételeket. Szóval nem arról van szó, amit egyes körök nagyon szeretnek hirdetni, hogy szélsőséges, fasiszta, antiszemita elemek zavarognak a téren.

magyarnarancs.hu: Nyilván nem ők vannak többségben, de lehetnek olyanok is. Kik vannak a Majdanon?

KK: Persze, nem szabad, és nem is lehet tagadni, hogy vannak szélsőséges elemek. Nagyon különböző emberek gyűlnek össze, a diákoktól, az átlagdolgozóktól és a nyugdíjasoktól kezdve az afganisztáni veteránokon át egészen a tyituskikig (focihuligánok). És azt is fontos elmondani, mert azt hiszem, ebben is sok a félreértés, hogy ezek nemcsak kijevi, sőt nem is csak nyugat-ukrajnai emberek, hanem az ország minden csücskéből, Donyecktől a Krímig érkeznek ide. Senki sem szervezi őket, azért jönnek, mert jönni akarnak. Az ilyen jellegű szervezés amúgy sem a mi stílusunk ebben az országban. Az antimajdanista tüntetés, na, az szervezett volt.

magyarnarancs.hu: Milyen a hangulat a Majdanon azóta, hogy elszabadult a pokol? Félnek az emberek?

KK: Nem, nem félnek, mindenben támogatják egymást. Inkább csak a nyugalmi időszakokban van egy-egy kisebb pánik, ha robban egy gránát például, mert nem tudjuk, mi történik. Amikor a Berkut rohamot indít, hirtelen azt se tudod, mit érzel, hova menj, mit csinálj, aztán, ha túléled, sok mindent másképp látsz. Az a borzasztó, hogy sokszor nem is tudjuk, ki halt meg, ki sérült meg, nem tudjuk, hogy éppen egy barátunkról van-e szó. Azt például a mai napig nem tudjuk, kik és hányan égtek bent a Szakszervezetek Házában. Itt már nem az a kérdés, hogy megsebesülsz-e vagy meghalsz-e, hanem, hogy mikor. Mesterlövészek lőnek az emberekre (fejre, nyakra, szívre céloznak), ma például egy orvosnőt lőttek le, pedig vöröskeresztes fehér ruhát viselt. Emellett, ha megindul a „terroristák” elleni akció, abban már valószínűleg részt vesz a hadsereg is.

magyarnarancs.hu: Kik azok a mesterlövészek? Tulajdonképpen kik lőnek?

KK: A rendőrség és a Berkut emberei. De vannak olyan hírek is – bár még nincsenek megerősítve –, hogy nem csak az ukrán rendőrök tevékenykednek, és Janukovicsot ismerve nekem nincsenek kétségeim, hogy orosz egységek is bekapcsolódtak. Egy hónapja az volt a jellemző, hogy emberek eltűnnek, aztán megkínzott holttestek kerülnek elő az erdőkből, ez is az oroszokra utal, ők használták ezt a módszert a Kaukázusban.

magyarnarancs.hu: Hogyan tovább?

KK: A végsőkig kitartunk, és biztos, hogy Janukovics sem adja fel egykönnyen, de mennie kell, nem lesz más választása, előbb-utóbb győznek az emberek.

(A Magyar Narancs következő, február 27-i számában olvashatják összeállításunkat – beszámolót, elemzést, interjút – az Ukrajnában történtekről.)

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.