„Erejüket az emberek félelméből nyerik” – A krími tatár parlament volt elnöke az orosz elnyomásról

szerző
Fülöp Zsófia
publikálva
2017. jan. 07., 13:01
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Ha ma nem állítjuk meg az oroszokat, holnap még több területet hódíthatnak meg – mondja Musztafa Dzsemiljev, akivel Strasbourgban beszélgettünk.

magyarnarancs.hu: Ön hosszú ideig Andrej Szaharov barátja és harcostársa volt, egész életében egy kisebbség jogaiért küzdött, idén pedig bekerült a Szaharov-díj döntősei közé. Mit jelent ez önnek?

Musztafa Dzsemiljev: Igazán sokat, hiszen Szaharov igaz barát volt, a szovjet rezsim ellen együtt harcoltunk vagy húsz évig. Két peremet is végigkövette, egyszer Omszkban, máskor Taskentben, még úgy is, hogy be sem jöhetett a tárgyalóterembe, a meghallgatás zárt ajtók mögött folyt. Szaharov mindig határozottan kiállít a krími tatárok jogaiért, azért, hogy visszatérhessenek a hazájukba, arra a helyre, amely megilleti őket. Sokan közülük talán nem is tudták, ki a vezetőjük, de Szaharovot mindenki ismerte, és hálás volt azért, amit tett értük. Nekem személyesen is sokat jelentett, megmentette az életemet, amikor kiszabadultam a börtönből. Most, hogy jelöltek erre a díjra és a krími tatárok ismét egy nehéz időszakon mennek keresztül, az jutott eszembe, hogy Szaharov megint segít rajtunk – a síron túlról is.

Musztafa Dzsemiljev

Musztafa Dzsemiljev

Fotó: wikipedia

Névjegy

Musztafa Dzsemiljev a krími tatárok Medzsliszének (a tatár parlament) volt az elnöke, volt ukrán parlamenti képviselő, emberi jogi aktivista. 1943-ban született, féléves korában a krími tatárokkal deportálták, Üzbegisztánban nőtt fel. Fiatal korától kezdve a krími tatárok jogaiért és hazatéréséért küzdött, többször ült börtönben és volt munkatáborban orosz- (és szovjet-) ellenes tevékenység miatt. Az ő nevéhez köthető az emberi jogi mozgalmak során véghezvitt leghosszabb éhségsztrájk: 303 nap. 1989-ben választották a Krími Tatár Nemzeti Mozgalom vezetőjévé, abban az évben vissza is tért a Krímre, ahonnan a terület 2013-as orosz annektálása után ismét kitiltották.

magyarnarancs.hu: A díjátadó előtti sajtótájékoztatón azt mondta, fél attól, hogy a krími konfliktus sok évre befagyhat. Mit értett ez alatt pontosan?

MDZS: Úgy, hogy egyetlen elfogadható nyugati kormány sem ismeri fel a krími népszavazás illegitimitását, ahogy a Krím annektálását sem. Az, hogy ezekről nem vesznek tudomást és semmit sem tesznek ellene, az állapotok több évtizedes konzerválását idézheti elő. Úgy, mint például a balti államok esetében 1940-ben, amikor elfoglalták Észtországot, Lettországot és Litvániát a szovjetek, és erről a nyugati államok nem vettek tudomást, majd ötven évig úgy is maradt. Nekünk most nincs 50 évünk.

A díj

A Szaharov-díjat az Európai Unió 1988 óta minden évben olyasvalakinek ítéli oda, aki az emberi jogok védelméért és a gondolatszabadságért küzd. A díjat Andrej Szaharov szovjet fizikusról, emberi jogi aktivistáról nevezték el.

magyarnarancs.hu: Mit kellene a nyugati országoknak tenniük a Krímért?

MDZS: Legelőször is szankciókat kellene bevezetni azok ellen, akik elfoglalták a területet. Az 1979-es afgán hódítás utáni szankciók például automatikusan a Szovjetunió dezintegrációjához, széteséséhez vezettek. Ha a retorziók hatásosak, ezúttal is meg tudnák mutatni az oroszoknak, hogyan viselkedjenek, hol a helyük, vagy akár Oroszország széteséséhez is vezethetnének. De sajnos nem mindegyik nyugati ország egységesen érdekelt ebben, sok a gyenge láncszem, mind az Európai Unióban, mind a NATO-ban. A cseh kormányfő, Miloš Zeman például azt mondta, a Krím Oroszország része, és ez az ottani lakosok akaratának kifejeződése, nekik köszönhető. Sokan nem néznek a jövőbe, csak a mának élnek. Pedig ha ma nem állítjuk meg az oroszokat, holnap még több területet hódíthatnak meg.

magyarnarancs.hu: Milyen most a helyzet a Krímben?

MDZS: Igen rossz és minden nappal egyre rosszabb, főként, ha marad az elnyomás. A területet elfoglaló rezsim ebből az elnyomásból táplálkozik, erejüket az emberek félelméből nyerik, a demokrácia viszont talán elpusztíthatná őket. Gazdaságilag is elég megviseltek az ottaniak, hiszen izoláltan élnek, és nincs turizmus, ami régen a fő bevételi forrásuk volt. A szegényes szolgáltatások miatt senki sem akar odamenni, ráadásul csak az oroszokon keresztül juthatnak el oda. Néha az oroszok a saját turistáikat, a politikusok a saját tisztviselőiket küldik, hogy azzal demonstrálják, még mindig él és virul a turizmus. Az egyik képviselő például bemutatott egy igazolást arról, hogy a nyaralását a Krímben töltötte, holott igazából Monacóban volt.

magyarnarancs.hu: Korábban azt mondta, lát némi hasonlóságot a tatárok 1944-es, Sztálin által elrendelt kitelepítése és a terület legutóbbi annektálása között. Milyen azonosságokra gondol?

MDZS: A párhuzam nem teljes, de amikor az orosz hadsereg bejött, úgy tűnt, ugyanúgy deportálni akarnak minket, mint 1944-ben. Aztán az oroszok változtattak a taktikájukon, és sokkal inkább úgy viselkedtek, ahogy azt a Krím első elfoglalásakor, 1783-ban, Nagy Katalin cárnő alatt tették. Akkor is az volt a cél, hogy az embereknek elvegyék a földjét, kiürítsék a falvakat, hogy a lakosokat messzire küldjék onnan, vagyis minden erejükkel azon dolgoztak, hogy látszólag finoman, de mégiscsak kiszorítsák a tatárokat a hazájukból.

magyarnarancs.hu: Hogyan látja a krími tatárok jövőjét?

MDZS: Abban az esetben, ha az elnyomás folytatódik és a Krím továbbra is az oroszoké marad, nincs a krími tatároknak jövője. Úgy, mint egy egységes nemzet, kisebbségi csoport Oroszországon belül, biztosan nincs. Ahol nincs jogállamiság, ahol a Dumán kívül nem lehet döntéseket hozni, ahol a saját bőrünkön érzékeltük és érzékeljük, hogy félni kell, hogy bármikor, bármiért letartóztathatnak, ott elég nehéz bármi pozitívumot mondani az orosz hatalomról. Mint amikor a betiltott irodalom után kutattak és sem ők, sem mi nem tudtuk, hogy mi van a tiltólistán, de bármit elvettek, ami nem tetszett nekik, vagy nem oroszul volt és letartóztattak érte.

A krími tatárok

A türk etnikai csoporthoz tartozó, krími tatár nyelvet beszélő, szunnita vallású népcsoport a Krím-félszigeten élt, ám ott ma már csak néhány százezren vannak; sokan élnek közülük Törökországban, Üzbegisztánban vagy Bulgáriában. Egységes néppé a 15. században, a Krími Tatár Kánság létrejöttével váltak, területükön azonban állandó harcok dúltak. 1783-ban az oroszok magukhoz csatolták a területet, később a krími háború hatására, a 19. században sokan elmenekültek, majd 1917 végén egy igen rövid időre kikiáltották a Krími Népköztársaságot. Ezután a bolsevikok vették át a hatalmat a terület fölött, lakosságát a második világháború alatt a szovjetek náci kollaboránssá nyilvánították és kollektív büntetésként 1944-ben Sztálin száműzte őket a mai Üzbegisztánba és más távoli szovjet területekre, sokan munkatáborokba kerültek. 1967-ben ugyan eltörölték e vádat, ám a tatárok hazatérését nem segítették elő, az csak később, az 1980-as évek közepén, a Krími Tatárok Nemzeti Mozgalma Szervezetének közbenjárásával történt meg. A viszonylag békés állapot 2014-ig tartott, amikor Oroszország az Ukrajna ellen indított háború következményeként annektálta a Krímet; azóta de facto ismét hozzájuk tartozik a félsziget.

szerző
Fülöp Zsófia
publikálva
2017. jan. 07., 13:01
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 1 rworse
    rworse
    2017. január 08., 12:19
    Belassultak a putyini trollhadak? Már egy napja fenn van a cikk és semmi komment CIAnomo-szadista ukrán kriptokomcsikról?!

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

A Jobbik és az ÁSZ-büntetés
Vona Gábor dilemmái
László Géza írása
Miért maradtak velünk a különadók?
Interjúk
L. Ritók Nóra, Rufus Wainwright, Ráduly György
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Vélemény

még több Vélemény...