Fülöp-szigetek: Utcai osztályharcosok

szerző
- kovácsy -
publikálva
2001/19. (05. 10.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A Fülöp-szigetek filmsztárból lett, 1998-ban nagy többséggel megválasztott elnöke januárban vált meg a tisztségétől, miután lapunk már két hónappal korábban búcsút vett tőle (Sztárgázsi, 2000. november 30.). Akkor még csak éppen hogy elkezdődött az a szenátusi vizsgálat, amely azt volt hivatott eldönteni, megalapozottak-e a vele szemben felhozott korrupciós és államkassza-fosztogatási vádak. Maga az eljárás félbeszakadt, a szenátorok többsége visszarettent a végleges bizonyítékok feltárásától - és nehéz azt hinni, hogy ez nem függhet össze esetleges érintettségükkel, de ennél többet egyelőre nem tudunk. Az ellenzék - olyan nagy nevekkel dekorálva, mint a már Marcos 1986-os megbuktatásában szerepet vállaló Jaime Sin bíboros vagy Corazon Aquino és Fidel Ramos, az egymást követő két előző államfő - ekkorra elérte, hogy a hadsereg megvonja a támogatást az elnöktől. Estradát egyszerűen, de

nyomatékosan kitessékelték

az elnöki palotából, és ez a lépés akkor sem volt teljes mértékben jogtiszta, ha valóban egy részeges, nőcsábász, züllött vén gazemberrel állunk szemben, ami szintén tény.

Tömegtüntetések januárban is voltak Manilában, minden bizonnyal más városokban is, és a hírügynökségek felhívták a figyelmet egy újdonságra: a szervezés technikai bázisát ezúttal a mobiltelefon jelentette. A fülöp-szigetekiek ugyanis állítólag szenvedélyes SMS-ezők, több üzenetet továbbítanak, mint egész Európa együttvéve, a mozgósítás tehát riadólánc-jelleggel zajlott.

Egy szó, mint száz, Estrada elkullogott, Gloria Macapagal-Arroyo pedig átvette az elnöki hatalmat, amely alelnökként automatikusan neki járt. Egyébként ő volt elődje legfőbb politikai ellenfele, amúgy egy korábbi államfő lánya, vagyis lényegében az elnöki palotában nőtt fel. Amerikában tanult, Bill Clinton évfolyamtársa volt a georgetowni egyetemen. ´ is ugyanannak a gazdasági-politikai elitnek a tagja, amely az ország függetlenné válása, 1946 óta az ország vezetőit adja.

Ez az a mozzanat, amely miatt a "People power" kifejezésnek egyfajta különös, fanyar mellékíze van. A hatalmat követelő "népbe" a legszegényebbek, a nyomornegyedek lakói nem tartoznak bele. Az ő reménységük Estrada volt, hiába maradtak két és fél év után is ígéretek populista szólamai, hiába romlott katasztrofálisan ebben az időszakban az ország gazdasági állapota, aminek persze éppen ők itták meg a levét. Akkor is az egykori filmek pozitív hőse, a jobb élet álmának megtestesítője maradt a szemükben, és lemondatásából azt érzékelték, hogy megint kisemmizték őket.

Estrada sorsa ezután az igazságszolgáltatás kezébe került. Április elején megfosztották a mentelmi jogától, majd kisebb súlyú vádakat emeltek ellene, és óvadék ellenében szabadlábon maradhatott. Később viszont már a "gazdaság fosztogatásával" vádolták meg, ami kötelező előzetes letartóztatást von maga után, adott esetben pedig akár halálbüntetést. Április 25-én nagy médianyilvánosság előtt vették őrizetbe - habár rögtön nyilatkozhatott a BBC-nek. A szegények tüntetései azonnal megkezdődtek, a manilai sajtó pedig borzongva cikkezett a

"barbár csőcselék"

megjelenéséről egykori nemes megmozdulások megszentelt helyszínein. Csakhogy a tüntetőknek csak egy részét mozgatták őszinte indulatok. A tudósítások szerint jól lehetett érzékelni, hogy a tömeg részben megvásárolt, szervezett emberekből állt. Ennek ellenére Gloria Arroyo napokig nem tett lépéseket a megmozdulások elfojtására. A május elsejére virradó éjszakán azonban elszabadult a pokol: a késekkel, botokkal, kövekkel felszerelkezett húszezres tömeg az elnöki palota felé indult. (Estradát ekkorra már a biztonság kedvéért egy Manilán kívül eső laktanyába szállították a fővárosi börtönből, ahol légkondicionált cellában lakott - bár kifogásolta a hűtés intenzitását, akárcsak azt, hogy a gyorsétkezőből hozatott hamburgere viszont túl hideg volt egy alkalommal.) A kivezényelt biztonsági erőknek hat órájukba került, hogy visszaverjék a támadást. Három tüntető és egy rendőr meghalt - őt meglincselték -, több mint százan megsebesültek.

A következő napokban az államfő bekeményített. Nyilatkozatainak nyelvezete szigorúbbá, kérlelhetetlenné vált. Elrendelte egy tucat ellenzéki (Estrada-párti) politikus letartóztatását, akik mind tagadták, hogy közük lett volna a megmozdulásokhoz. A hivatalos vád szerint viszont egyenesen Gloria Arroyo megbuktatása lett volna a céljuk. Hogy az államfő lépése erélyt vagy kapkodást jelez inkább, ezt most még nehéz megítélni, pedig hatalmának közvetlen megszilárdításán túl a kérdésnek többletjelentősége van. Május 14-én ugyanis parlamenti választás lesz, amelyen Arroyónak mindenképpen meg kell szereznie a többséget ahhoz, hogy hozzákezdhessen bármiféle határozott gazdasági reformpolitika megvalósításához. Ebben a tekintetben eleve megnehezíti a helyzetét, hogy a mostani parlamentben mellette álló koalíció túlságosan is széles, kifejezetten baloldali politikai erőket is magában foglal. A szegény rétegek szavazataira pedig egyelőre aligha számíthat.

- kovácsy -

szerző
- kovácsy -
publikálva
2001/19. (05. 10.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-Magyarország

még több Kis-Magyarország...

best of Narancs

Vélemény

még több Vélemény...