Az már a pályaudvarok környékén, borbélyszalonokban és decens külvárosi kuplerájokban végzett előzetes közvélemény-kutatásokból világosan kiderült, hogy Romániában a kutyát sem érdekli a helyhatósági választás; a sintérek arról panaszkodtak, hogy még a látszólag egészséges ebek is undorodva fordulnak el a száraztáptól, ha a tál mögött jelöltek fényképét vélik felfedezni. Az itteni választók - jellemző viseletük a kis sárga mici, az aranyfog, a gumicsizma és a kőmosott bricsesznadrág - szkeptikusak minden demokratikus játékszabály iránt, "ott fenn az urak úgyis elrendezik az egészet", legyintenek, hegyesen kiköpnek és nem mennek el szavazni. Egyszerűen nem hiszik el, hogy rajtuk múlhat egy-egy tisztségviselő újraválasztása, sőt, még azt sem, hogy ember járt a Holdon, és hogy a tévében nem pici emberek élnek.
Funar és az előrejelzések
A részvétel az erdélyi településeken volt valamivel nagyobb; a székelyföldi magyarlakta településeken - ahol az RMDSZ-jelöltekkel szemben független magyar jelöltek is indultak (Csíkszereda és Marosvásárhely) - a választásoknak legalább volt tétjük. Akárcsak Kolozsvárott, ahol a kisebbségi közösség a Román Nemzeti Egységpárt (PUNR) elnökeként is működő Gheorghe Funar polgármestertől szeretett volna megszabadulni. A kolozsvári RMDSZ kétszer is közvélemény-kutatást végeztetett azért, hogy választási stratégiáját biztosabban tudja kialakítani. Az eredmények azt mutatták, hogy magyar polgármesterjelöltet nem érdemes indítani, mivel akkor a választók biztosan etnikai alapon adják le voksaikat, vagy inkább a lovin fogadnak. Ezt mondták legalábbis az RMDSZ-vezetők azon a kolozsvári nagygyűlésen, ahol bejelentették, melyik polgármesterjelöltet támogatja a szervezet. Mivel a közvélemény-kutatásból az derült ki, hogy Funar legyőzésére a legnagyobb esélye a Demokratikus Konvenció (CDR) jelöltjének, Radu Sarbunak van, az RMDSZ őt támogatta. Ez Sarbunak elvileg automatikus plusz 20 százalékot jelentett, ami végül csak 17 lett, vagy még annyi sem (vagy tízezer magyar választó nem ment el szavazni). De még a húsz százalék sem számított volna, mert a várakozások és a rendkívül gyenge kolozsvári szociológusok (egyszer harminc kolozsvári szociológus nem tudott egy téglákkal megpakolt talicskát eltolni) előrejelzése ellenére a polgármester-választás nem két-, hanem csak egyfordulós volt, mivel Gheorghe Funar elsőre megszerezte a szavazatok több mint felét. Pontosan 50,67 százalékát.
Győzelmében vélhetően a kampánycsend előtti napon tartott erődemonstrációnak is nagy szerepe lehetett. Sokan könnyes szemmel nézték, amint Funar a kátyúkkal teli utakon mintegy kétszáz felplakátozott és fellobogózott taxi kíséretében körbejárta a várost, majd a parkban fél kézzel megállított egy száguldó fűnyírót. Dudálás, éljenzés, sokan a szocreál tömbházak erkélyeiről lengették felé zsebkendőjüket.
Funar és az árnyalatok
Június 2-án, a szavazás napján a választási körzeteknél tartott helyszíni szemlék már mutatták a trendet. Az még érthető volt, hogy a Monostor negyedben boldog-boldogtalan azt válaszolta kérdésemre, hogy "Funarra szavaztam, kire szavaztam volna? Hát volt más is rajta kívül? Funarra szavaztam. Nem kér szotyolát?" Az intenzív osztályon gyengélkedő kolozsvári szociológusok szerint itt van ugyanis legstabilabb szavazóbázisa, de ez hülyeség, mert a Maras¸ti negyedben is ugyanilyen bornírt mosollyal válaszolt idős és fiatal, férfi és nő egyaránt. "Adjon szotyolát, és megmondom, hogy Funarra szavaztam." Sőt, jobb környékeknek számító körzetekben - Majális, Andrei Murcs¸an utcák, Grigorescu negyed (itt lakik a kolozsvári elit, ha van egyáltalán ilyen: ők azok, akik biciklin járnak) - a megkérdezettek legalább fele mondta azt, hogy Funarra adta a voksát, és újabb csomag szotyolát bontottak. Ezután már nem volt meglepő, hogy nem lett második forduló, a volt polgármester elsőre vette az akadályt. A Demokratikus Konvenció jelöltje még csak meg sem szorongatta igazán, Radu Sarbu mindössze 37 százalékot kapott.
A városban egyelőre csupán az érzékelhető, hogy a kolozsvári magyarok a jövőben egyre kevésbé lesznek hajlandók különbséget tenni demokrata és nacionalista román között, sőt, volt, aki elmondta, még a közlekedési lámpa színeit sem hajlandó megkülönböztetni. Az árnyalás már csak azért is nehéz lesz, mert Funar győzelme után néhány dolgot előre megjósolhatnak. Azok, akik egy hónappal ezelőtt még azt gondolták, hogy a választásokig már csak néhányat kell aludni, és akkor vége lesz a Mátyás-szobrozásnak, a Főtér felásásának, a Mátyás-király román származását hirdető emléktáblázásnak és úgy általában a szimbolikus politizálásnak - most csalódtak. Valószínű ugyanis, hogy minden ugyanúgy megy tovább, a városban lesz Ion Antonescuról elnevezett sugárút - a Tavasz utcát keresztelik át -, és biztos, hogy lesz rajta Antonescu-szobor: erről újraválasztásának második napján nyilatkozta Funar, hogy ősszel szeretné felavatni. A makett már rég elkészült, a szobrászt is kifizették.
Funar és a belpolitika
Belpolitikai szempontból Funar győzelme, ha hinni lehet a romániai elemzőknek, pártjának megerősödését vonja maga után, ami az őszi parlamenti választások és az új férfifrizura-divat szempontjából jár fontos következményekkel. A PUNR ugyanis messze minden párt előtt vezeti az erdélyi román pártpreferenciák listáját, ráadásul a jelek szerint a szimpátia erősödőben van, különösen a távolsági buszok sofőreinek körében. Ez pedig azt jelenti, hogy ha a nagyobbik kormányzópárt, a Román Társadalmi Demokrácia Párt (PDSR) Erdélyben növelni akarja román szavazóinak számát - márpedig fél éve deklaráltan ezt akarja -, kénytelen a PUNR által használt, az 1989 előtti időkből átmentett nacionalista-kommunista retorikához visszanyúlni. Ez, szó, ami szó, amúgy sem áll túlságosan távol e szintén posztkommunista formációtól. Az őszi választások előtti (pontos dátumot még nem lehet tudni) retorikai és szemléletváltás már csak azért is valószínűsíthető, mivel a Román Kommunista Párt reinkarnációjának számító Szocialista Munka Pártja (PSM) is országszerte feljövőben van; polgármesterjelöltje Brassóban, az ország második legnagyobb városában első helyen végzett a helyhatósági választások első fordulójában. A parlamenti választásokon győzni akaró PDSR számára ezek a trendek eleve kijelölik a választási stratégia hangvételét: az eddig búvópatakként felbukkanó piac-, NATO-, Európai Unió- és vállalkozásellenesség feltehetően markánsabban mutatkozik majd meg. Akkor pedig azoknak, akik még emlékeznek arra, hogy Romániában volt valami forradalom 1989 decemberében, amely megbuktatta a kommunizmust, nagyon rossz lesz.
S. Ráduly János
(Kolozsvár)
(közreműködött:
- emjé -, Budapest)
