Szívás, szopás, kancsuka - Új családvédelmi törvény Oroszországban

szerző
Kiss Ilona
publikálva
2013/28. (07. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Míg a világ boldogabb felében sorra legalizálják az egyneműek házasságát, addig Oroszországban az elmúlt hónapban különösen represszív törvényeket fogadtak el a melegek ellen. De nincs biztonságban senki, aki nem a "vaginális behatolást" választja.

"Az agyamra mennek ezekkel az egyneműházasságokkal" - fakadt ki Putyin elnök a legutóbbi EU-orosz csúcstalálkozó utáni nemzetközi sajtótájékoztatón, június elején Jekatyerinburgban. "Ha Európába megyek, mindenféle zászlókat lengetnek nekem, most meg maga is ezzel zaklat. Úgy gondolom, hogy a törvényhozás nálunk igen liberális ezen a téren, és nincs semmiféle diszkrimináció. Az égvilágon semmilyen... Több toleranciára lenne szükség, és kevesebb agresszióra" - tette hozzá.

Az "igen liberális" Állami Duma pár napra rá, június 11-én 444 szavazattal, egyhangúlag fogadta el az ún. 135-ös törvényt; egyhangúlag hagyta jóvá a felsőház, a szövetségi gyűlés is. "A gyermekek védelme az egészségüket és fejlődésüket károsító információktól" c. jogszabály állítólagos célja az, hogy "megvédje a gyerekeket a tradicionális családi értékek tagadását propagáló információtól". Néhány nappal később Putyin aláírta azt a szövetségi törvényt is, melynek értelmében nem fogadhatnak örökbe orosz gyermeket sem egynemű külföldi házaspárok, sem az egyneműek házasságát engedélyező ország egyedülálló polgárai.

Fekete szivárvány

Fekete szivárvány

Fotó: Europress Fotóügynökség

2002-ben még nem volt ekkora összhang: a Duma 294 nem szavazattal, 58 igen ellenében elvetette a "Népi küldött" frakció tervezetét a "család intézményének erősítése" és a "a közerkölcs és az állampolgárok egészségének védelme" tárgyában. Az előterjesztő frakció egyik tagja volt Dmitrij Rogozin (jelenleg az orosz kormányfő helyettese, korábban Oroszország NATO-képviselője), akinek ugyan a honvédelem és hadiipari komplexum teljes felügyelete tartozik a kompetenciájába, de szívesen nyilvánít véleményt más "társadalmi" ügyekben is. Legutóbb a Twitteren osztotta meg nagy botrányt kavaró álláspontját a Pussy Riottal moszkvai koncertjén szolidaritást vállaló Madonnáról: "Ahogy öregszik, minden egykori k. beáll erkölcsprédikátornak. Pláne külföldi turnékon..." A "k."-zás miatti felzúdulást Andrej Kurajev, a pravoszláv egyház sztárpapja igyekezett csillapítani: a k. - fejtegette - nem is sértő szitokszó, hanem bibliai terminus a "züllés" kifejezésére.

Mit tilt a 135-ös?

A 135-ös törvény 6.21 cikkelyének 1. pontja írja körül, mit is jelent a "nem tradicionális" kapcsolatok propagandája. Ide tartozik "a kiskorúak nem tradicionális szexuális beállítódásának kialakulására irányuló információ terjesztése"; "a nem tradicionális szexuális kapcsolat vonzerejének" propagálása vagy az iránta való érdeklődés "kierőszakolása"; valamint "a tradicionális és nem tradicionális kapcsolat társadalmi egyenértékűségére vonatkozó torz elképzelés" terjesztése. E tényállások megvalósítása szabálysértési bírságot von maga után: az egyszerű állampolgárt négy-öt ezer rubel, a hivatalos személy 40-50 ezer rubel közötti, jogi személy pedig 800 ezertől egymillió rubelig terjedő bírságot kell fizessen (1 rubel kb. 7 forint), vagy tevékenységét 90 napig terjedő időre felfüggesztik. Ha a "terjesztés" "tömegkommunikációs eszközök és (vagy) információs-telekommunikációs hálózatok (egyebek között 'internet') alkalmazásával" történik, akkor a bírság jóval tetemesebb: állampolgároknak 50-100 ezer rubel közötti, hivatalos személynek 100-200 ezer rubel közötti összeget kell fizetnie, jogi személynek egymilliót vagy a tevékenységét 90 napig terjedő időre felfüggesztik. Ha mindezt külföldi állampolgár teszi, akkor a fenti alapbírságok megfizettetése mellett az illetőt azonnal kiutasítják az országból, vagy a kiutasítás mellett 15 napig terjedő hatósági elzárással sújtják.

A polit.ru portál szakértői gyorselemzésük fölé azonnal kitették a 18+ jelzést, mivel annak leírására tettek kísérletet, amit a 135-ös törvény elmulasztott: milyen is az a "nem tradicionális" szex, aminek tilos a propagálása? Az orosz internet is azonnal tele lett mindenféle szaftos találgatással, a törvény előterjesztőjének pedig egyenesen nekiszegezték a kérdést: "Akkor a szopás most minek számít? Tradicionális szexnek, vagy nem?" A képviselőnő vérig sértődött, a polit.ru szakértői azonban megadták a választ (az oroszországi Btk. 131-es és 132-es cikkelye és a legfelsőbb bíróság gyakorlata alapján): "másféle" szexuális viszony "mindaz, ami nem vaginális nemi aktus" útján jön létre. Ebből a "definícióból" számtalan diszkrimináció következik a mindennapi ítélkezési gyakorlatban. Ha például heteroszexuális személy követ el nemi erőszakot, de utána áldozatával összeházasodik, s ezzel cselekményének társadalmi veszélyessége elhárul, felmentő ítéletet kaphat, ám a "szexuális kisebbség" képviselői - mivel az egyneműházasság intézménye Oroszországban nem létezik - a büntetőjogi felelősség elől ezen a módon nem térhetnek ki. Az új törvény ezeket az egyenlőtlenségeket nem tisztázza (nem is érinti), sőt újabb bizonytalanságokat teremt. Nem világos például, hogyan is érhető tetten az, aki közvetlenül, sajtó, internet, közösségi oldalak közbeiktatása nélkül, szóban, mondjuk "személyes rábeszéléssel" terjeszti a tiltott propagandát.

"Agresszív kisebbségek"

Ezek a kérdések csak látszólag abszurdak, valójában a törvény sorsa - kommentárok és végrehajtási utasítások nélküli formája miatt - a jogalkalmazók önkényére van bízva. Annál élesebben kiviláglik viszont a törvény legfontosabb eleme: "a tradicionális és nem tradicionális kapcsolat társadalmi egyenértékűségére vonatkozó torz elképzelés" kriminalizálása. A homo- és heteroszexuális kapcsolat eszerint nemcsak elvileg nem lehet egyenértékű a társadalom szempontjából (a személyiség szempontjáról nincs szó), hanem ennek puszta feltételezése is "torz elképzelés" - eltévelyedés, természetellenes perverzitás (ugyanaz a szó szerepel itt, mint amikor a "ferde hajlamról" beszélnek, szovjet terminusokban). A szűkszavú normaszöveg tehát nagyon is beszédes a lényegi célját illetően: ösztönös elutasítást sugall, nyers, testi-biológiai undort akar generálni ott, ahol racionális megfontolás alapján történő döntésre lenne szükség a személyiséget legközvetlenebbül érintő kérdésben. Ettől az attitűdtől csak egy lépésnyire van az, hogy a közvélemény a világ legtermészetesebb módján fogadja el az olyan törvényi kezdeményezést, mint amivel a Bajkálon túli körzet közgyűlésének egy tagja állt elő néhány hete: a deszantosok kapjanak engedélyt arra, hogy lefogják a "nem tradicionális beállítottságú" férfiakat, s a manapság reneszánszát élő kozákmozgalom önjelölt rendfenntartói a köztérre vonszolva, kancsukával korbácsolják meg őket. Az ügyben a Bajkálon túli jogvédő központ vezetője fordult panasszal az ügyészséghez.

Ugyancsak vészjósló, bár a melegek jogfosztásán jócskán túlmutat, hogy a törvényszöveg a "nem tradicionális" kifejezést nyíltan összeköti a másik legveszélyesebbnek nyilvánított "ellenség" képével: a nem tradicionális egyházakkal. E minősítéssel igyekeznek ugyanis diszkreditálni azokat a - pravoszláv egyház számára egyre erősebb konkurenciát jelentő, "nem történelmi", főként protestáns és új egyházakat, amelyek jóval hatékonyabb missziós tevékenységet folytatnak, és jóval erősebb hitbéli kötődést kínálnak gyülekezetüknek, mint a pravoszláv. A sajtóban, a közbeszédben és gyakran a hivatalos személyiségek megnyilatkozásaiban így kerülnek egy platformra - "agresszív kisebbségként" a "szekták" és az LGBT-szervezetek.

Hogy e többszörös nyomás és a szisztematikus törvénykezési folyamat "összeadódásával" elszabadulhat a pokol, azt pontosan jelzik a legutóbbi hetek pétervári eseményei.

Nyomásgyakorlás csomagban

A 135-ös ugyanis csak egy azon friss törvények sorában, amelyekkel a jelenlegi hatalmi rendszer újra akarja szervezni a nyilvános és privát szféra viszonyait, minél átfogóbb kontroll alá venni a magánéletet, a hitbéli meggyőződéstől a nemi identitáson és az etnikai hovatartozás kinyilvánításán át a politikai álláspontig. A "forradalom bölcsőjében" az LGBT közösségek eleve fokozott nyomás alatt élnek: a pétervári közgyűlés már 2012-ben meghozta a maga 135-öshöz hasonló, helyi törvényét. Végrehajtására a pravoszláv egyház egyes képviselői és a "holdudvarukhoz" tartozó már-már félkatonai egységek ügyelnek.

A 135-ös törvény hatályba lépéséhez időzítve kezdődött Pétervárott egy LGBT-aktivista ügyének bírósági tárgyalása, akit tavaly júniusban egy engedélyezett tüntetésen súlyosan bántalmazott egy szélsőséges nacionalista. A tárgyalásra a "rendbontással" vádolt fiatalember mellé - példátlan módon - kirendeltek egy második, ún. "társadalmi védőt" is, egy pravoszláv pap személyében. Vjacseszlav atya reverendában jelent meg a tárgyaláson, és a helyi gyülekezet dicsérő oklevelét lobogtatva mondott a támadó mellett védőbeszédet, majd demonstratív módon átadta az oklevelet a vádlottnak, e szavak kíséretében: "Ilyen példamutatásra van szükségünk." A tárgyalás megkezdése előtt a vádlott kéttucatnyi társa elbarikádozta a tárgyalóterem bejáratát, és újból bántalmazta a bíróságra érkező sértettet és a pétervári LGBT-vezetőket. A fekete katonai egyenruhába öltözött pravoszláv "hívők" másik egységét ugyanezen a napon a Mars-mezőn vetették be, ahol a pétervári LGBT-szervezetek engedélyezett akciót tartottak, tiltakozásul a 135-ös törvény ellen. A "tradicionális hívők" kövekkel és tojással dobálták a "nem tradicionális" tüntetőket, ám végül csak 8 támadót tartóztattak le - az 50 LGBT-aktivista mellett.

A Vihod elnevezésű (a. m. előbújás, coming out), jelentős hálózatot működtető pétervári LGBT jogvédő szervezetet és vezetőjét súlyos pénzbüntetésre ítélték, bár nem vallották magukat sem politikai szervezetnek, sem külföldi hálózat ügynökségének. Az új "civil törvény" alkalmazói szerint azonban nagyon is annak számítanak, ezért a vezetőre 300 ezer, a szervezetre pedig 500 ezer rubeles bírságot róttak ki. Az ügyben június 26-án tartott tárgyalás előtt a bíróság épületét nacionalista aktivisták élőlánccal vették körül - a szokásos fekete egyenruhában -, és nem engedték be a szervezet támogatóit, ügyvédjük is csak bonyodalmak árán jutott be, a tárgyalóteremben is minden helyet a "deszantosok" foglaltak el. Így hozta meg döntését a bíróság, a szervezet bírságot fizet. Most, a 135-ös törvény életbe lépése után bármelyik pillanatban szabálysértési eljárás indulhat ellenük, hiszen honlapjuk, akcióik, közösségi programjaik, filmfesztiváljaik, szülőklubjuk és tucatnyi egyéb kezdeményezésük révén valóban az a céljuk, ami a törvény szerint a legsúlyosabb szabálysértés: vonzóvá tenni azt a nem tradicionális viszonyt, amely mellett szabadon döntöttek.

"Elzavarná otthonról"

A "melegpropaganda" tiltását a független Levada Központ felmérése szerint a megkérdezettek 76 százaléka támogatja, és 17 százaléka ellenzi, míg a hivatalos közvélemény-kutató intézet (VCIOM) szerint 88 százalék a támogatók aránya. A Levada felmérésében 80 százalék azt állítja, hogy nincs egyetlen olyan ismerőse sem, aki nem tradicionális szexuális orientációt követne, s a fele nyilatkozott úgy, hogy megromlana a viszonya az ismerősével, ha ez kiderülne. Arra a kérdésre, mit tenne, ha saját gyereke vállalná fel homoszexualitását, 22 százalék azt válaszolta: "szakemberhez" fordulna, 5 százalék viszont azon nyomban elzavarná otthonról. 65 százalék viszont úgy véli, hogy a gyermeke orientációja a propaganda hatására nem változna meg.

 

A 121-es

A férfi-homoszexualitás kriminalizálásáról a szovjet korszakban először 1934. március 7-én született törvény: a hírhedt 121. cikkely szerint 5 éves szabadságvesztéssel büntethető a "fajtalanság", s ha erőszakos cselekménnyel társult vagy kiskorú bevonásával történt meg, akkor 8 évig terjedő büntetés járt érte. A törvényt csak 1993-ban helyezték hatályon kívül, de a Btk.-ban mint büntetőjogi tényállás megmaradt. A törvény "koncepciója" azzal a közvetlen céllal is szolgált, hogy az "iparpárthoz" hasonlóan afféle homoszexuális pártot kreáljanak a nagy kirakatperekhez. Ez végül nem valósult meg, de széles körben felhasználták a törvényt zsarolásra, ügynökök beszervezésére. A 60-as évektől széles körben alkalmazták politikai ellenzéki tevékenység megtorlására: a 2011-ben elhunyt leningrádi írót, Gennagyij Trifonovot, aki nyíltan vállalta homoszexualitását, a 121-es cikkely alapján ítélték 5 év lágerben letöltendő büntetésre, holott a valódi ok az volt, hogy részt vett a Szolzsenyicin kitoloncolása ellen tiltakozó kampány megszervezésében. A szovjet korszakban elítélt homoszexuálisok pontos száma nem ismeretes.

 

szerző
Kiss Ilona
publikálva
2013/28. (07. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Képzelt forradalom
Zavargásokkal riogat a kormány
Vaklicittel spórolnak
Kieső onkológiai gyógyszerek
Exkluzív
Együtt ebédeltünk John le Carréval
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-Magyarország

még több Kis-Magyarország...

best of Narancs

Vélemény

még több Vélemény...