magyarnarancs.hu: Hogyan értékeled az idei Sziget Fesztivált?
Gerendai Károly: Felemásan. Az egyik oldalról nyilván nem örülök annak, ha valami, amin egy csomót dolgoztunk, üzletileg nem úgy sikerül, ahogy szeretnénk. A másik oldalról viszont mégsem vagyok annyira elkeseredve, mert bár az anyagi eredmény fontos mérőszám minden vállalkozás esetében, de legalább ugyanennyire számítanak a trendek is. A Sziget mindig is attól tudott kiemelkedni, versenyképes maradni a nagy nemzetközi fesztiválok között, hogy mások voltunk, mint a többiek: a zenei programunk – főleg, ha a sztárok számát nézzük – sosem volt benne a top 10-ben, összességében mégis ott tartanak minket számon több mint tíz éve. Évtizedes trend, hogy a lemezipar összeomlása és az erős konkurenciaharc miatt egyre feljebb mennek a zenekarok fellépti díjai, átlagos esetben is évi 30-50 százalékkal: ezzel mi egyre kevésbé tudunk lépést tartani, hiszen párhuzamosan nem tudjuk a bevételeinket ilyen mértékben növelni. Az elmúlt években csak az egyéb programok és szolgáltatások kárára lehetett növelni a zenekarokra fordítható keretet, ami viszont azzal járt, hogy elkezdtünk uniformizálódni, egyre kevesebb jutott sajátos értékeink szinten tartására, de közben a zenei programban sem lettünk számottevően jobbak.
magyarnarancs.hu: Merre akartok elindulni?
GK: Eldöntöttük, hogy nem futunk tovább az egyre drágább sztárokért folyó versenyben, amiben látszik, hogy eleve bukásra vagyunk ítélve, inkább abban próbálunk erősíteni, amiben jobbak tudunk lenni a versenytársaknál. Persze ez nem azt jelenti, hogy lemondtunk a jó zenei programról, de nem a sztárokra helyezzük majd a hangsúlyt, hanem a jó minőségű, trendi, aktuális előadókra. Idén egyébként nagyságrendileg ugyanannyit költöttünk a zenei programra, mint tavaly, de nem azok jöttek össze, akiket igazán szerettünk volna – bár például az A38 színpad programja szerintem jobb volt, mint valaha. Jogos kritika, hogy kevesebb volt a nagy sztár – csak hát ebben az időszakban, ennyi pénzből ennyi jött ki, és a jövőben is egyre kevesebb esélyünk lesz a legnagyobb sztárok elhívására.
| ||
magyarnarancs.hu: Milyen árakról van szó?
GK: Egy zenekarnak egy normál Sziget-napra maximum 500 ezer eurót tudunk kifizetni; ez a legnagyobb nevekre szánható összeg. Ez a felléptidíj-nagyságrend ma már a világ top 20 előadójának szintje alatt van eggyel: egy Red Hot Chili Peppers-, Coldplay-, Metallica-kaliberű együttesnek milliós vagy akár többmilliós az igénye. Ezekre a zenekarokra idén is tettünk ajánlatot, de a nulladik vagy mínusz egyedik napra, mert olyankor meg lehet oldani, hogy más árakkal rendezünk meg egy-egy koncertet; a sima szigetes napijegyárakkal egy ilyen koncert telt ház esetén is ráfizetés lenne. A jövőben a Sziget öt napjára minden napra legalább egy előadót szeretnénk meghívni az aktuális és trendinek számító néhány százezer eurós kategóriából, és napi 15-20 izgalmas produkciót az eggyel ez alattiból.
magyarnarancs.hu: De ha nincs erős zenei program, a látvány pedig nem annyira extrém, mint mondjuk a Burning Mané, akkor is eljön majd a közönség?
GK: Nincs arról szó, hogy ne akarnánk az ideinél jobb programot a Szigetre. De ha megnézed a világ trendjeit, azok lettek az igazán kultikus fesztiválok, amelyek nem a programjukkal, hanem a különleges hangulatukkal tűnnek ki: a Burning Manen meg sem tudnád mondani, mi a zenei program, a Tomorrowlandnek pedig nem feltétlenül erősebb a felhozatala, mint más elektronikus zenei fesztiváloké. Az egyedi élmény miatt mégis ezeket választják. Úgy gondolom, a mai fesztiváldömpingben impulzusok, képek vagy kisfilmek alapján döntik el, hogy hova mennek el. A legtöbb nagy fesztiválon 80-90 százalékban ugyanazokat a fellépőket kínálják, a közönség az alapján fog választani, hogy mi az, amit csak nálunk kaphat meg, miben tudunk mások lenni, mint a többiek. Ez a „valami más” az, amiben gondolkodnunk kell: túl az adottságokon, Budapest közelségén, az Óbudai-sziget mint helyszín nagyszerűségén, olyasmikben is, mint a szolgáltatások színvonala, az általános hangulat, a kulturális sokszínűség, a változatos vendéglátás. Ráadásul akár egyetlen nagy zenekar áráért meg lehet csinálni annyi, nagyon látványos fejlesztést, mint amennyire idén sor került – míg ha egy nagy együttessel több lett volna, attól még senki nem érezte volna úgy, hogy minden rendben van a programmal. Fontos, hogy olyasmik is jelen legyenek, amik egyszerre teremtenek különleges atmoszférát és jól működő szolgáltatások is, mint idén a strand. Az egyedi látványvilággal – fényekkel, installációkkal – pedig a Sziget kulturális értékeit is erősítjük, hiszen nem szimplán díszleteket építettünk, hanem művészcsoportokat kértünk fel a megalkotására.
magyarnarancs.hu: Mégis van, aki erre azt mondja, hogy ennyi erővel a Vidám Parkot is megvehetted volna.
GK: Azért érzem picit furcsán magam, amikor az ilyen kritikákat olvasom, mert szerintem azzal, hogy felismertük, hogy nem lehetünk a nagy piacok versenytársai, pont most kezdünk visszatérni az eredeti értékeinkhez, az együttléthez, a sokszínűséghez, mássághoz. Akinek ez csak vidámpark, az nem érti a Szigetet.
magyarnarancs.hu: Viszont ez az irány, ami miatt sokszor elhangzik, hogy a Sziget a magyarokra már nem is épít – hiszen ők nyilván nem fizetnek ki ötven-hatvanezer forintot a látványvilág, a szolgáltatások és a hangulat miatt.
GK: Én is érzékelem, hogy ez kevésbé vonzó a magyaroknak, mert nálunk még sokkal meghatározóbb a sztárkultusz, amit az idei VOLT Fesztivál is bizonyít: lényegesen többet költöttünk a sztárprogramra, és nőtt is a látogatottság. Ott annyi történt, hogy sokkal célzottabban azokat a zenekarokat hoztuk el, akik a magyar fiatalok körében népszerűek, hiszen a VOLT közönségének 95 százalékát ők teszik ki. De szomorú tény, hogy ha a Szigeten is a magyarok igényei alapján állítanánk össze a programot, az a külföldiek számára sokkal kevésbé lenne vonzó, a külföldiek ízlése alapján összeállított műsor pedig a magyarok számára nem az. A nemzetközileg egyértelműen imádott Blurről például lehetett tudni, hogy nem ők lesznek, akik majd megduplázzák a jegyeladásokat – bezzeg David Guetta több jegyet adott el bárki másnál. A magyarok távolmaradását alapvetően négy dolog okozza. Az egyik a demográfia változásai: kevesebb fiatal van, és az ő egy részük is elment külföldre. A másik a jegyárak kérdése, de nem ez a legsúlyosabb probléma, amit azzal tudok bizonyítani, hogy a cég legnépszerűbb, legtrendibb fesztiválja a Balaton Sound, ami drágább, mint a Sziget, mégis folyamatosan nő a látogatottsága. Emellett már sok éve vannak olyan, leginkább csak magyarok számára elérhető kedvezmények, mint a félárú csoportos diákjegy, amivel ugyanannyiért megkaphatja valaki a 3 milliárd 350 milliós költségvetésű Szigetet, mint a 750 milliós VOLT-ot. Persze egyre többen vannak, akik a pénz miatt nem tudnak sehová eljönni. Végül a magyarok jelentős része úgy tekint a Szigetre, hogy az már nem nekik szól, hanem a külföldieknek, és ha a fejünk tetejére állunk, ezt akkor sem tudjuk megváltoztatni. Ebben része van sok frusztrációnak, a nyelvtudás hiányának – hiszen a fesztiválozás a bulizáson kívül az ismerkedésről, a kapcsolatépítésről szól –, de főként az okozza, amit én törzshelyjelenségnek hívok. Ha van egy törzshelyed, egy kocsma vagy kávézó, ott fontos számodra a bennfentesség érzése, hogy mindenkit ismersz, és ettől otthon érzed ott magad. Ha megjelennek az idegenek, először azt mondod, egyre menőbb a törzshelyem; ha külföldiek is megjelennek, akkor már azt, hogy nemzetközileg is menő. De ha egyszer csak többségbe kerülnek az idegenek, onnantól már nem lesz a törzshelyed, mert nem érzed otthon magad, elveszíted az érzelmi kötődésed. Ez ment végbe a Szigetnél, sokan nem csak kiábrándultak, de meg is haragudtak ránk, úgy érzik, hogy elvették a játékukat.
magyarnarancs.hu: Miért tűnt el teljesen a metalzene a fesztiválról?
GK: Ha abból indulnék ki, hogy hozzám milyen zene áll közelebb, nyugodt szívvel mondhatom, hogy hidd el, nem a David Guetta-vonalat akarom népszerűsíteni. Sőt, házon belül komoly konfliktusom volt, hogy felengedjük-e őt a Nagyszínpadra. Azért találtam ki, hogy legyen mellé egy záró látványshow, mert azt éreztem, szembeköpöm magam, ha csak egyszerűen felteszünk egy DJ-t főműsorként; akkor már legyen hozzá valami extra körítés, amitől egyedivé válik. De a trendek attól még trendek: tudomásul kell venni, hogy a rockzene kevésbé tartotta a pozícióit az elmúlt tíz évben, bár én nagyon határozottan azt képviselem a kollégákkal való megbeszélések során, hogy erősítsük vissza a metalfelhozatalt, akár önálló színpadon, akár a Nagyszínpadon egy-egy előadóval. Ennek ellenére most az a magyarázat a távolmaradásukra, hogy egyszerűen nem értek rá azok a zenekarok, akiket meghívtunk.
magyarnarancs.hu: Ahogyan szinte minden évben, idén is megjelentek olyan kritikák, miszerint a Sziget teljesen elüzletiesedett.
GK: Fáj, hogy azt mondják, egyre inkább csak egy pláza a Sziget, mert ez igazságtalan. Ha bárki is megnézi a folyamatokat, láthatja, hogy egyre kevesebb a reklám. Ha marketingszaklapok írnak a fesztiválról, pont azt emelik ki, hogy a Szigeten a legerősebb brand már nem a szponzoroké, hanem magáé a Szigeté, a Fesztiválköztársaságé – ezt tudatosan építjük és erősítjük, ami szerintem egy fontos lépés ahhoz, hogy visszataláljunk a „kell egy hét együttlét”-érzés lényegéhez. A másik, ami zavar, hogy mindenki azzal van elfoglalva, hogy nyereséges vagy sem, mintha ez egy olyan vállalkozás lenne, aminek az egyetlen mérőszáma az anyagi sikere. Persze ez is egy vállalkozás, ahol nem elhanyagolható az üzleti siker, de az idei évben például csak azért nincs okunk panaszra, mert az egyéb fesztiváljaink eredménye meghaladja a Sziget veszteségét. Ma Magyarországnak nem csak turisztikailag, de kulturálisan is a legnagyobb attrakciója a Sziget – a költségvetésünk csak kulturális programokra költött része duplája a Tavaszi Fesztiválénak. És az ilyesmit általában nem üzleti alapon szokás csinálni, mi mégsem kérünk hozzá közpénzt. De az egyik ok, amiért a magyar fiatalok elfordulnak a Szigettől, hogy divat azzal jönni, ez már csak üzlet. Nehéz a mai vállalkozóellenes közhangulatban elfogadtatni, ha valami sikeresen működik, pedig a cirkusz, a színház, a világzene, az opera minden, csak nem profitmaximalizálás. Lehetne azt is mondani, hogy a folyamatos nyafogás miatt felejtsük el a magyarokat, és koncentráljunk csak a külföldiekre, de az szar érzés lenne: mégiscsak itt vagyunk Magyarországon. Itt építettünk fel valamit a semmiből.
