Narancs XVII. évf. 39. szám (2005-09-29)
Kanyarodjunk vissza most egy rövid észrevételezés erejéig a múlt, sőt a múlt előtti hét végképp távolba vesző, ködképes tájai felé, melyeket ezen a héten immár csak a leghosszabb emlékezettel bíró, az elmúlt korok kudarcain és diadalain merengő aggok idéznek fel, midőn ujjuk a lant húrjaiba csap, s felsír bánatos hangjuk: hogy a toszba' is van ez a dolog az autópálya-építéssel meg a hiánnyal?
Miniszterelnökünk hivatalba lépése óta jól megfigyelhető ciklikussággal követik egymást a tisztább és az elborultabb időszakok, ezért már-már kezdtük azt hinni, hogy Gyurcsány Ferencből igazándiból kettő van.
Vannak kérdések, amelyeket nem árt tisztázni egy felvételireform előtt (jobb híján utána). Hisz fontos kérdésről dönt a felvételi: arról, hogy ki lehessen egyetemista.
Gyakorlatilag biztosnak tűnik, hogy október 3-án, mintegy harminc év dörömbölés után Törökország végre megkezdi a csatlakozási tárgyalásokat az Európai Unióval. Az euró bevezetése óta ez a legmerészebb sakkhúzás, amit a közösség vállalt. Új lendületet, dimenziót adhat a mostanában kissé döcögősre váltott projektnek; de alighanem ahhoz is, hogy az egész ambiciózus vállalkozásnak - mai formájában legalábbis - véget vessen.
1994 vége és 1998 között az egészségbiztosító törvényes működését vizsgáló országgyűlési bizottság szakértőjeként dolgozott, s utána is hosszú évekig foglalkozott az egészségüggyel. Jelenleg köztisztviselő, de más területen – interjúját nem is ebbéli minőségében adta lapunknak.
Múlt csütörtökön Budapesten húszezer biciklis demonstrált kerékpárutakért és a kellemesebb városért. Az autómentes napon keletkezett dugók lehetséges jövőnket vetítették elénk, de azt is megélhettük, milyen volna, ha nem autóutak és a csomópontjaik közé ékelt negyedekben élnénk. Az ébredező városvezetés szerint három év alatt 60 km új kerékpárút épülhet. El lehet ezt hinni?
A Népszabadság szeptember 9-i számában Kovács M. Mária történész egy 2001-es dokumentumot említ, amely az Orbán-kormány hivatalos álláspontját tartalmazza a státustörvényről. A Velencei Bizottság honlapján olvasható szöveg az európai normákkal ellentétesnek, ezért elvetendőnek tartja a kettős állampolgárság megadását a határon túli magyarok számára. A Külügyminisztériumban abban biztosak, hogy Martonyi János akkori külügyminiszter láttamozta a szöveget, de a maguk példányát nem találják. Eltűnt.
Lapzártánk után szavaz a fővárosi közgyűlés arról, hogy épülhetnek-e magasházak (például szállodák) a Lágymányosi-öböl partján. A főváros egyik legnagyobb ingatlanfejlesztési tervét tavaly a beruházó - a XI. kerületi önkormányzat és a Leisztinger Tamás vezette Arago csoport - azzal sütötte el, hogy az öbölbe aquaparkot szeretne, rengeteg zöldfelülettel (lásd: Láb az ajtórésben, Magyar Narancs, 2004. május 13.). A fejlesztési célok "finomodása" nemcsak városképi szempontból korszakos jelentőségű - máshogyan alakul a telek értéke is.
Némi csúszással, de gőzerővel folyik az uniós fel-zárkóztatási források igénybevételéhez szükséges stratégia kidolgozása. Az országba érkező külső fejlesztési források mértékére jellemző, hogy esélyeinket a közszereplők a kiegyezés utáni helyzettel mérik, vagy éppen a Marshall-segélyhez hasonló lehetőségről esik szó.
Előrejelzések szerint az egykor jobb napokat látott országban mintegy négymillió embert fenyeget humán-katasztrófa a társadalmi szerveződés széthullása, az aszály és a pocsék kormányzás miatt várható éhínség következtében.
Norvég mintás new wave diszkó - gyermeki örömmel előadva
Helén még mindig szép, kedves, törékeny és bájos teremtés. A molnárlány is az volt. Bele is halt egy ifjú legény.
Az áldott emlékű Latabár Kálmán tódította e szavakkal Frosch szerepében a mámoros, csak az operettben legalizált szertelen vidámságot, s szemre épp ilyesforma hangulat uralg Strauss (egykor még A denevér cím alatt megszeretett) dalművének új bemutatóján is.
Harta, Dunasziget Az ember, mert tájékozatlan és nagy barátja a tévhiteknek, hajlamos azt gondolni, hogy Budapesttől délre már nem mutat semmit a Duna. Csak folydogál álmosan, hordja az uszályokat Szerbia, a Vaskapu (az elárasztott Orsova és Ada Kaleh szigete), Csernavoda, a Fekete-tenger felé.
Michael Gira neve közel két évtizeden át összeforrt a New York-i indusztriális rock egyik letéteményesének számító Swansszal, melynek kínzó lassúságú, szikár lemezei (Cop; Holy Money) a nyolcvanas évek legextrémebb produkciói közé tartoztak.
Jools Holland utoljára jó három és fél évvel ezelőtt, Rhythm & Blues Orchestrájával került szóba nálunk. Tudják, az a pasas, aki a hetvenes években a Squeeze billentyűseként tűnt fel, aztán hagyta a new wave-et másra, hogy elmerülhessen inkább a boogie-woogie-ban, rhythm and bluesban, dzsesszben.
A dalszöveg múzsája egy trampli. A saját közegéből - a zenei világából - kiszakadva a legritkább esetben képes normálisan viselkedni. Fülsértő, slendrián, nem lehet emberek közé vinni.
A plebejus érzelmű, hurkán, rántottán meg sajtos makarónin felcseperedett, s a hanyatló szocializmus vendéglőiben fáradtolaj-ízű bécsi szeletekkel traktált olvasó eleve némi indulattal fog neki Anthony Bourdain könyvének.
Így vezette le a "pénz" szó etimológiáját a híres historikus, Lema”tre A magyar pénzhiány oknyomozó története című alapmű szerzője, Karinthy Frigyes szerint. "A szó gyökerét a kitűnő filológus hosszas keresés után találta meg: magát a pénzt azonban ő se találta meg."
Bartók Béla 1945. szeptember 26-án halt meg, New Yorkban. Ez a sima kijelentő mondat egészen elborzasztó.
Kardos G. György ez év májusában lett volna 80 éves, ebből az alkalomból a Magvető megjelentette az életműve javát kitevő négy regényét (Avraham Bogatir hét napja, Hová tűntek a katonák?, A történet vége, Jutalomjáték).
Tíz novella, tíz látomás, tíz lidérc: Papp Sándor Zsigmond, a fiatal erdélyi prózaíró-nemzedék egyik nagy ígérete új könyvében figyelmet érdemlő, aprólékosan kidolgozott, sokrétűen hangszerelt darabokkal lép a nyilvánosság elé.
David Beckham alighanem napjaink legismertebb labdarúgója: s bár remek játékos, hírnevét nem kizárólag futballtudásának köszönheti, mint hajdanán Pelé vagy Maradona, hanem annak, hogy a "globalizált marketing" világában a neve igazi brand lett.
A vállalkozás is, a produktum is oly monumentális méretű - két vastag kötet, összesen több mint 1500 oldal, súlyra lehet vagy három kiló -, hogy legegyszerűbb egyelőre tán a számoknál maradni.
Riasztó, viszont reményteljes kép fogadja a váradi pályaudvar elé kilépő utazót. Szemben a romániai magyarul "blokkháznak" nevezett, reménytelen lakósilók. Balra, a belvárosba vezető főút mentén a fényesebb múlt után omlatagon sóhajtozó régi épületektől ornamentikájuk utolsó maradványai vesznek búcsút.
Hogy Terry George filmje bármilyen irányba akár egy millimétert is eltávolodna a ruandai népirtás ama értelmezésétől, amely ma már - hál' istennek - bevettnek számít a liberális nyugati demokráciák helyesen gondolkodó közvéleménye körében, a legkevésbé sem állítható.
Az apám nevében forgatókönyvírója, az Õt is anya szülte rendezője az északír konfliktus szemtanújaként vált politikai filmessé. Az 1994-es ruandai etnikai tisztogatást felelevenítő művéről a szarajevói filmfesztiválon beszéltünk.
A népirtás idején, 1994 tavaszán a belga Sabena légitársaság tulajdonában álló szálloda, a Hotel des Mille Collines alkalmazottja. Õ maga hutu származású, felesége, Tatiana tuszi. Négy gyerekük is tuszinak számított, ami akkoriban halálos ítélettel ért fel. Eleinte csak a családtagoknak, szomszédoknak és barátoknak adott helyet a hotelben, majd később minden rászorulónak. Tusziknak és az öldöklést ellenző hutuknak egyaránt. A szálló végül több mint 1200 embert mentett meg a biztos haláltól. Ma Belgiumban él, taxivállalatot üzemeltet. Róla szól a Hotel Ruanda.
Első hallásra meglepő, de a forgatókönyvek szerepe és a forgatókönyvíró-szakma még korántsem teljesen elismert a magyar filmiparon belül. Mint az idei filmszemle közben-után gyakran elhangzott, a legtöbben ezt tartják a legfontosabb problémának, miután a filmtörvény pénzügyileg nagyjából rendet teremtett. Az alábbiakban szakmabeliek segítségével igyekeztünk feltérképezni a helyzetet, és utánajárni annak, hogy mi kellene a változáshoz.
Meglehet, ezúttal nem volt hiábavaló az évek óta tartó para, s hamarosan hazánk határain kopogtat az időközben mutálódott madárinfluenza-vírus. Tényleg komoly lehet a baj, ha már oltják a minisztereket - igaz, ha tényleg beüt a járvány, ez is csak annyit ér, mint halottnak a csók.
Talpig feketében, Bram Stoker Drakulájának egy példányával érkezik a találkozóra, hogy személyesen kísérjen a külvárosi sikátorból nyíló, eldugott múzeumába. A kiállítás saját, Jules David utcai lakásában látható, Párizsban. A hateurós belépőért kétórás idegenvezetés dukál, a törzsvendégek péntek és szombat esténként filmvetítéssel egybekötött teázgatás közben elemezhetik Christopher Lee játékát és a halálon túli lét rejtelmeit.
