magyarnarancs.hu: Mikor kerültél kapcsolatba a szerencsejátékokkal?
Majer Balázs: Húsz éve, még kamaszkoromban. Borítékos sorsjeggyel kezdtem, később már jártam kaszinózni is. Pókereztem, blackjackeztem, nyerőgépeztem. A kedvencem a rulett volt.
magyarnarancs.hu: Mikor álltál le?
MB: Nyolc éve. Ekkor értem el a mélypontomat, és teljesen padlót fogtam. Elvesztettem magam körül mindent, családot, munkahelyet, iskolát, barátokat. A hajléktalanság szélére kerültem, és be kellett látnom, hogy nem tudom az életemet megoldani.
magyarnarancs.hu: A játéktermeket, a játékipart felelősnek tartottad ezért?
MB: Azért csak én voltam a felelős, hogy játszottam. Persze, ha nincsenek játéktermek, akkor én sem játszom, legalábbis nem a játéktermekben. Soha életemben nem snowboardoztam, de ha olyan helyzetbe kerülnék, kipróbálnám. Kábé ennyi az összefüggés.
magyarnarancs.hu: Mi segített felállni?
MB: Egyrészt a mélypont elérése, a betegség belátása, másrészt más játékfüggők tapasztalata, valamint a már bevált felépülési programok alkalmazása. Én ma már szenvedélybetegek rehabilitációjával foglalkozom, szenvedélybeteg-segítő vagyok. A sorstársakkal azonban a mai napig tartom a kapcsolatot – ez kell is ahhoz, hogy ezt a betegséget kordában tartsam. Ez ugyanis betegség: BNO-kóddal rendelkezik, az orvosok is így kezelik már egy évtizede.
magyarnarancs.hu: Hány embert érint ez Magyarországon?
MB: Biztos szám híján több saccolás is létezik. Pár éve készült egy felmérés, akkor 120 ezerre tették ezt a számot. Ám könnyen lehet, hogy ez ennél több: egy európai tanulmány 1-3 százalékra teszi a játékfüggők arányát egy társadalmon belül, és ismerve a hazai viszonyokat, nem kizárt, hogy ez a szám nálunk 2-300 ezer főre tehető. És ez nem az összes játékost takarja, csak a kóros játékosokat, függőket.
magyarnarancs.hu: A kormány döntése értelmében múlt szerda óta három kaszinót leszámítva nincsenek legálisan működő nyerőgépek az országban. Mekkora érvágás ez a hazai szerencsejáték-rendszernek?
MB: Fontos a dolgokat pontosítani! A korábbi 26 ezer játékgépet a tavalyi módosítás során 4-5 ezerre csökkentették, idén már ennyi gép üzemelt papíron. Ezekből most azokat állították le, amelyek vendéglátóhelyeken, kocsmákban működtek. A három – kettő fővárosi és egy soproni – kaszinóban viszont maradt nem kevés, több mint ezer játékgép. Magyarán nem szűnt meg minden gép. Ez az egyik. Másfelől pedig érdemes úgy megközelíteni a kérdést, hogy ezzel a lépéssel mennyivel csökkentek a szerencsejáték-lehetőségek? Megjegyzem: nem olyan drasztikusan, a nagy része – szelvény, sportfogadás, kártya, rulett, online – továbbra is megvan. Azaz nincs arról szó, hogy szerdától nem lehet Magyarországon szerencsejátékot játszani. Csupán a piac egy szegmensét zárták be. Egyébként nem is olyan nagyot.
magyarnarancs.hu: Mit csinálnak azok, akik évek óta nyerőgépeztek a sarki kocsmában, egy hete viszont már nem tehetik meg ezt?
MB: Én csak a függőkről beszélek most. A budapesti játékosoknak ez a döntés annyi változást hoz, hogy két helyre szűkült a játéktér. Tehát, ha játszani akarnak, ők ezentúl ezt a két helyet fogják felkeresni.
magyarnarancs.hu: A kaszinó nívója nem lesz visszatartó erő? Például az, hogy – már bocsánat, de – ott meg is kell jelenni valahogy?
MB: Tíz éve már feloldódtak ezek a szabályok. A kilencvenes években még nem lehetett egy kaszinóba sportcipőben bemenni, de ez ma már nincs. Én már nyolc éve nem jártam ilyen helyen, de úgy tudom, hogy a kaszinókba ma már nem csak öltönyös emberek járnak.
magyarnarancs.hu: És a távolság? Ha például egy órát kell buszozni a belvárosba, majd vissza? Ez se akadály?
MB: Mind a saját életemből, mind mások tapasztalatai alapján azt kell mondanom: ez sem lesz probléma. Nagy utat képes egy függő megtenni azért, hogy játsszon, akár az éjszaka közepén is. A legtöbb játékos, noha preferálja valamelyik műfajt, játszik még mellette mást is. Én például főleg ruletteztem, de közben előfordult, hogy párhuzamosan, már a rulettezés közben dobáltam a pénzt nyerőgépbe is. Egy függő többféle játékon játszik, és fontos a váltási lehetőség. Nekem is megvoltak a periódusaim: póker, rulett, kártya, gépek. Hogy mikor mivel játszottam, az függött az aktuális munkahelyemtől is, hogy mennyit kerestem, vagy attól, épp hol éltem, mi volt a leggyorsabban elérhető. Amikor krupiéként dolgoztam…
magyarnarancs.hu: Amikor függő voltál?
MB: Igen. Azt azért kezdtem el, mert kíváncsi voltam, hogy mit csinálok rosszul, mi van az asztal túloldalán… Krupiéként viszont nem járhattam kaszinókba, ekkor kezdtem el látogatni az elektromos játéktermeket. Ott egyszer előfordult, hogy elromlott a rulettasztal – erre átültem „kicsit” gépezni. Csakhogy mire megjavították az asztalt, én már rég elvesztettem az összes pénzt. Hogy mondjam? A játék az játék. Ha nincsen különösebb okod rá, megeszed a rizst meg a krumplit is. Azt eszed, ami van.
magyarnarancs.hu: Szóval a nyerőgépek megtizedelése nem feltétlen „védi meg” a – kormány által olyannyira féltett – segélyeket?
MB: Nem hiszem. A játékosok egy része át fog váltani szelvényes játékra, tipp-mixre vagy az online játékokra.
magyarnarancs.hu: Azaz a Szerencsejáték Zrt. is nyer a betiltáson?
MB: Biztosan. Olyan játékok forgalma nőhet, amelyek adják ezt a „gyors érzést”. A lottó ebből aligha profitál.
magyarnarancs.hu: Mi lesz a falvakban, kistelepüléseken?
MB: Az intézkedés nem gyógyít meg senkit, a függőség más formát fog találni. Átvált például egy másik játékra, vagy talál magának egy másik szenvedélybetegséget. Egy faluban, akik a játékgépezés mellett inni jártak a kocsmába, ők vélhetően ezután többet költenek majd italra. Egy városban, ahol működik játékterem, ott többet fognak rulettezni, kártyázni, vagy megnő a sportfogadás. És az online, ami – a póker mellett – egyre népszerűbb, még erősebb lesz. Segítőként én is tapasztalom, egyre több az olyan függő, aki online játszik.
magyarnarancs.hu: Ha a magyar állam egyszer tényleg komolyan gondolná, hogy kezdeni akar valamit a szerencsejáték-függők problémáival, mit kellene tennie?
MB: Terápiás és kezelési lehetőség biztosítására lenne szükség annak érdekében, hogy a szerencsejáték-függőségből minél többen fel tudjanak épülni, az állami egészségügyben azonban kifejezetten játékfüggők számára kezelési helyszín nincs. Pár éve még volt a Nyírőben rehabilitáció, de ma már nincs. Ahol én dolgozom, ott főleg alkoholistákkal foglalkozunk – persze, ha jön egy játékfüggő, akkor felvesszük. De ez nem optimális állapot. A speciális játékfüggő-terápia ma hiányzik a magyar egészségügyből. Ezen kéne mielőbb változtatni.
