Semmire sem kell nemet mondanod, ha tudod, mire mondasz igent

Lelki betevő

Rentonnak tulajdonképpen igaza volt.

Az alábbi cikket a This Is Us (magyarul Rólunk szól) című amerikai sorozat második évadának hetedik része ihlette, szóval aki még nem tart itt, annak előre szólok, hogy szpojlerezni fogok, aki pedig már a többi részt is látta, azt ezúton is kérem, hogy el ne mondja, hogyan halt meg Jack.

false

Szóval ebben a részben a fiatal Williamet drogozáson kapták, majd a bíró egy kisebb moralizálás kíséretében szépen el is ítéli, amire viszont már a lágy hangú, folyékony tekintetű William is felkapja fejét és szomorú-keserű monológba kezd arról, hogy ő a világ legcsalódottabb embere.

Komoly hatással volt ez a bíróra, ugyanis másnap meglátogatta hősünket a börtönben, ahol alkut ajánlott számára: mutassa meg, hogy lehet más végződése is az életének, és bármikor, amikor újra drogozni akarna, bármikor, amikor az „eredeti” végződés felé menetelne, akkor emlékezzen a bíróra, emlékezzen a mondataira, emlékezzen az arcára, a ráncos, öreg, fáradt, fonnyadt arcára. Na jó, talán a fonnyadtat nem mondta.

És William emlékezett.

Hosszú éveken, sőt évtizedeken keresztül.

Mindez a giccsen és a sorozaton kívül két dolog miatt is nagyon fontos.

Az egyik, hogy ha az ember változni, változtatni akar, akkor az egyik legfontosabb a személyesség, a személyes kapcsolat valakivel, aki valamiért a változni vágyó számára meghatározó.

A sok határozatlan névmás azért szerepel ebben a mondatban, mert azt, hogy ki a meghatározó, azt mindig a változni vágyó dönti el, nem pedig valami külső ember.

William története tehát nem a bíróról szól, nem az ő fasza mondatairól, hanem Williamről magáról.

De nemcsak a személyes kapcsolat volt itt a fontos, hanem az időzítés is. És itt megint Williamé a főszerep, pszichológusul kifejezve akkorának kell lennie a szenvedésnyomásnak, hogy a bíró mondatai tényleg hatni tudjanak.

Tehát személyesség és időzítés.

No meg még egy.

Hogy a bíró nem arra kérte Williamet, hogy mondjon nemet.

A bíró azt kérte, hogy mondjon igent!

Mondjon igent egy másik életre.

Tehát bár a nemet mondani tudás őrült fontos, de csak akkor, ha azt is tudjuk, hogy azzal a nemmel mire mondunk igent.

A változtatás szentháromsága tehát a személyesség, az időzítés és a vonzó, méghozzá hosszú távon vonzó alternatíva felvillantása.

S bár elsőre bőven tűnhet mindez üres közhelynek, másodszorra, kicsit belegondolva talán mégsem az.

Soroljam?

Drogprevenció, lejövés különböző szerekről, fogyókúra, ellenállás a kortársnyomásnak, megcsalás, kockázatkeresés, ilyenek.

Mert nemet mondani azért nehéz, mert az, amire nemet kellene mondani, túl vonzó ahhoz, hogy az ember le akarjon róla mondani. Nyilván. Ha rossz lenne, nem csinálná. Sőt, a függőségnek épp az a lényege, hogy már amikor a tolerancia kialakulásának köszönhetően igazán rossz, sokszor akkor sem elég a nem. Akkor kell csak igazán az igen.

Choose life, válaszd az életet, mondta Renton a Trainspottingben, amit aztán persze cinikus sorok követtek, pedig az igent mondani tudás szempontjából igenis fontos filmindítás ez.

Csak hát aztán jött a cinikus folytatás, ami meg már a film kultikussá válásának egyik feltétele volt, a második részből pedig már azt is megtudhattuk, hogy ez a szlogen egy 80-as évekbeli drogprevenciós kampány része volt.

Szóval nem járhatok messze az igazságtól akkor, amikor az igent mondani tudás mellett kampányolok, csak mellé teszem a személyesség és az időzítés fontosságát is. Ezen a ponton pedig mégiscsak lesz jelentősége a sorozatbeli bírónak, aki kellő érzékenységgel sejtette meg saját maga Williamre gyakorolt hatását.

Szóval bár tényleg a változni akarónál van a döntés, de a környezete bőven kitermelhet magából olyan embereket, akik képesek arra, hogy jókor szólaljanak meg.


Figyelmébe ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.