Bosch Erzsébet egy budapesti munkásszállón él egyedülálló anyaként. A gyes és a családi pótlék mellett takarítási munkákból tartja fenn magát és a húsz hónapos Gabriellát. A családgondozó kérésére egy hete bölcsődébe íratta a kislányt, bár tartott attól, hogy a gyámhivatal kiemeli a gyermeket, mert születése óta próbáltak különböző anyagi indokok miatt nevelésbe vételi eljárást indítani. A Város Mindenkié (AVM) csoporttól is kért tanácsot, mi pedig arra biztattuk, adja bölcsődébe a gyermeket, hiszen így könnyebben tud dolgozni, azt pedig nem tehetik meg vele, hogy előzetes bejelentés nélkül elviszik a gyereket onnan. Sajnos tévedtünk: 2017. január 17-én reggel Erzsébet bevitte Gabriellát a bölcsődébe, és miközben albérletet keresett, felhívták a XVIII. kerületi gyámhivatalból, hogy ideiglenes elhelyezéssel nevelőszülőhöz került a gyermek.
| ||
A gyámhivatali ügyintéző
az Utcajogász Egyesület jogászának azt mondta, a gyermeket azért emelték ki, mert a munkásszállón poloskák vannak, így lakhatását nem tartják megfelelőnek. Helytelenítették azt is, hogy a téli hidegben elvitte a gyereket meglátogatni a testvérét. Ezek közül egyik indok sem igazolja a tegnapi embertelen eljárást, de még csak az ideiglenes elhelyezést sem. A Gyermekvédelmi törvény 7. paragrafusa szerint „a gyermeket kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt nem szabad családjától elválasztani”.
A döntés már csak azért is érthetetlen, mert egy hónappal ezelőtt a XIII. kerületi gyámhivatal – ahova lakcíme szerint a család tartozik – alkalmasnak találta a munkásszálló körülményeit a gyermek nevelésére. Ráadásul
poloskák minden tömegintézményben
előfordulnak, így abban a családok átmeneti otthonában is, ahol Erzsébet és lánya korábban lakott. A higiénikus épület biztosítása nem a szülő felelőssége, hanem az intézmény fenntartójáé, illetve közvetve az államé, ezért erre a problémára nem a gyerekek kiemelése a megfelelő válasz, hanem az, ha tömegszállások helyett megfelelő lakhatást biztosítanak a családoknak.
Azon túl, hogy a munkásszállót, ahol sok más család is lakik gyerekekkel, megfelelő helynek találták a hatóságok, azt is többször megállapították, hogy Erzsébet alkalmas Gabriella nevelésére, hiszen lelkiismeretesen gondoskodik róla. Ennek ellenére életük az elmúlt 20 hónapban folyamatos veszélyben telt, hiszen lakhatási gondokra hivatkozva folyamatosan próbáltak különböző eljárásokat indítani ellenük, miközben érdemi segítséget nem kaptak.
Eközben
Erzsébet azért is küzdött,
hogy a korábban – szintén lakhatási gondok miatt – kiemelt hároméves lányát, Ráhelt, újra nála helyezzék el. Ezt a gyermekvédelmi intézmények folyamatosan akadályozták: hiába lakott munkásszállón, egy határozatban „hajléktalanként” hivatkoztak rá. A testvérek kapcsolattartását is nehezítették: hiába kérte, hogy ne vidéken legyen a kapcsolattartás, hiszen egy kisbabával nehezen utazik, ezt elutasították, sőt, arra kötelezték, hogy hagyja otthon vagy valaki mással a kisebbik gyermeket.
Az AVM és az Utcajogász többször részt vett Erzsébettel a különböző hivatalos tárgyalásokon, hiszen folyamatosan adtunk be fellebbezéseket, hogy Ráhel is édesanyjával és testvérével élhessen. A tárgyalásokon és a határozatokban gyakran elfogadhatatlan állítások szerepeltek, például hajléktalanként, pszichiátriai betegként utaltak Erzsébetre, miközben tudták, hogy nem hajléktalanszállón él, és azt is, hogy több orvosi szakvélemény szerint – amelyeket éppen a gyámhatósági eljárások miatt kellett kérnie – nincs pszichés problémája.
Az AVM és a Társaság a Szabadságjogokért által 2016 szeptemberében a szegénység miatti gyermekelvételek ellen szervezett tüntetésén az Emberi Erőforrások Minisztériuma előtt Erzsébet is beszélt arról, milyen állandó bizonytalanságban és fenyegetettségben élni. Velünk együtt azt követelte a kormánytól, hogy a gyerekek kiemelése helyett biztosítson érdemi lakhatási támogatást azoknak a szegény családoknak, akik képtelenek piaci árú albérletet kivenni. A beadott petícióra azóta sem válaszolt az EMMI, de közben folyamatosan fordulnak hozzánk olyan szülők, akik állandó félelemben élnek attól a gyermekvédelmi rendszertől, amelynek segítenie kellene őket.
Erzsébet továbbra is azért fog küzdeni az AVM-mel együtt, hogy visszakaphassa lányait, és hogy az állandó zaklatás helyett biztosítsanak számára megfizethető lakhatást.
Felháborítónak tartjuk, hogy Magyarország
a közös pénzünket lakhatási támogatás vagy szociális bérlakások helyett arra fordítja, hogy gyerekeket jogtalan, erőszakos és embertelen eszközökkel elszakítsanak szüleiktől. Követeljük, hogy adják vissza Erzsébet gyermekeit, és a családokat a gyámhatósági zaklatás helyett ne csak szóban, hanem tettekkel is támogassák!
