Senki sem tudta, miért hívják flippernek, de azzal mindenki tisztában volt, hogy Amerikából jött. Egy odavalósi játék pedig mindenféleképpen menő volt. Még akkor is, ha sokan azt hitték, a gépeken olvasható pinball felirat az automata típusára utal, pedig az magát a játékot (lásd Mint a farmer című keretes írásunkat) jelentette.
Az ősgépet 1871-ben
bizonyos Montegue Redgrave angol feltaláló szabadalmaztatta az Egyesült Államokban, a dákóval játszott régi táblás játék, a francia bagatelle fejlesztéseként. Redgrave az eredeti bagatelle-hez spirál alakú rugót csatlakoztatott, a játékban használt viszonylag nagy méretű labdákat apró márványgolyókra cserélte, és létrehozta a lejtős játékmezőt. Noha az Államokban tucatszámra jelentek meg a Redgrave által alkotott gépek, ezeknek még nem volt lábuk, gyakorlatilag egy asztalon, rosszabb esetben egy széken kaptak helyett. A "forradalmi változás" az 1930-as évekhez köthető: Harry Mabs megalkotja az első "flipperkart", a gyártók (D. Gottlieb & Company, The Bally Corporation stb.) pedig felismerve az érmés gépben rejlő piaci lehetőségeket, lábbal kezdték el felszerelni játékaikat, hogy a nyilvános helyeken könnyebben felállíthassák őket. Ezekben az években jelent meg a csalásokat megnehezítő "tilt" rendszer is.
A készülékek aranykora kétségkívül az 50-es évekhez köthető, ekkor terjedtek el szélesebb körben az elektromechanikus gépek is, melyek már különböző hangokat is kiadtak, villogtak, csilingeltek. 1964-ben megjelent az első elektronikus eredményjelző tábla, a hetvenes évek végére pedig szinte az összes gép elektronikussá vált.
Flippert először a 70-es évek közepén lehetett látni Magyarországon, ezeket a már akkor is elavultnak számító elektromechanikus gépeket az Állami Kölcsönző Vállalat dobta piacra, miután az NDK-ban (!) megvásárolta a kiöregedett példányokat. Tőlük bérelhették a kocsmák és a játéktermek.
A "nagy flipperhullám" azonban főleg a nyolcvanas évek végére és a kilencvenes évek elejére tehető hazánkban, amikor a rendszerváltás, valamint a délszláv háborúk miatt rengeteg gép került magánkézbe. A flipper nagy üzlet volt: szaporodtak a játéktermek, ahol főleg olyan gépek voltak, melyek a játékélményen kívül mást nem nyújtottak a betévedőknek, mégis szinte minden este teli kasszával várták a boldog tulajdonost. Törvényi szabályozás nem nagyon létezett: az illetékesek ugyanis nem tudtak mit kezdeni egy olyan géppel, ami ugyan pénzérmével működik, de semmilyen pénzt nem ad vissza, legfeljebb plusz játékidővel, golyóval, illetve villogással és hanghatásokkal jutalmazza felhasználóit.
1994-ben azonban a Pénzügyminisztérium és az APEH egyetlen tollvonással véget vetett az idilli állapotnak: a szerencsejáték-törvény az öszszes flippert
III. kategóriás nyerőgépnek
minősítette, s szigorú szabályokat írt elő. A zömében 70-es, 80-as években gyártott amerikai masinák nem tudták teljesíteni az olyan elvárásokat, mint például a játékkönyvelés (mennyi pénzt vett be a gép, hány játékot játszottak stb.), illetve precíz érmefelismerő rendszerük sem volt, így hamar kikerültek a forgalomból, a játékterem- és kocsmatulajdonosok pedig egyre inkább a nyerőautomaták felé fordultak. Úgy tűnt, a flipperezésnek végleg leáldozott.
Ma már néhány kocsmán és játéktermen kívül, ahol vizsgázott gépek vannak, nem is nagyon lehet működő flipperrel találkozni az országban, de úgy tűnik, az a szűk évtized, míg aranykorukat élték az efféle holmik, kitermelt egy olyan rajongói-gyűjtői közösséget, mely nem tud és nem is akar flipper nélkül élni. E szenvedély azonban nem olcsó: egy használt (lepusztult) gép ára hatvan-hetvenezer forintnál kezdődik, és ebben még nincs a felújítási költség, ráadásul több alkatrészt egyenesen Amerikából kell rendelni. A fanatikusok 2004-ben megalapították a Magyar Flipperklubot. Mindenkit várnak, persze. "A klubnak külön igazolást kellett szereznie a Pénzügyminisztériumtól, hogy nem szerencsejátékot szeretnének népszerűsíteni" - meséli Mojzes Péter, az egyik alapító. 2005-ben megrendezték az első magyar bajnokságot, majd az erős mezőnyt látva úgy gondolták, összeállítanak egy csapatot, és elindulnak a Németországban rendezett Eb-n. Hatalmas meglepetésre magyar siker született, s ezzel hazánk
felkerült a térképre
Mojzes szerint még az Egyesült Államok flipperezői is tisztában vannak azzal, hogy Magyarország flippernagyhatalom. Az Eb-re induló csapatot egyébként filmbe illő módon verbuválták: a magyar bajnokságra betévedő srácoknak - mint a bajnok Szalai Krisztiánnak (lásd Lenyomni az amerikaiakat című keretes írásunkat) - a híre kocsmáról kocsmára szállt. "Olyanok ők, mint Kane a Kung-fuból - mondja Mojzes. - Feltűnnek valahol, és körülöttük megáll az élet. Mintha éreznék a gép lelkét."
A magyar flipperklub tömöríti azokat a vállalkozókat is, akik a gépek forgalmazására tették fel az életüket: a környező országokban nem ilyen szigorú a törvényi szabályozás, így több világhírű forgalmazó cégnek, mint például az amerikai Bally-Williamsnek is, Magyarországon van a közép-európai szervize, s innen szállítanak Szerbiába, Romániába, illetve Kelet-Európa több országába, és nálunk javítják a meghibásodott gépeket is.
A klub minden évben több rendezvényt szervez, ahol kiállítják gépeiket, s ilyenkor bárki kipróbálhatja majdnem az összes, hazánkban valaha is forgalmazott gépet a háromezer forintos belépőért. Honlapjukon (www.flipperklub.hu) minden megtalálható, amit a flipperezésről tudni érdemes.
Pár hónappal ezelőtt az egyik rendezvényükön, ami a csillebérci ifjúsági táborban volt, mindenkit megkérdeztem, mi lehet az oka lángoló szenvedélyének. Senki sem tudta a választ. Aztán én is játszani kezdtem, és sikerült megértenem a dolgot. "Hogy miért játszom? - kérdezett át egy kétgyerekes apuka. - Csak. Mert flipperezni jó. Ilyen egyszerű dolog ez, öcsém."
Mint a farmer
A játékgépet szinte mindenhol pinballnak hívják az amerikai elnevezés után, nálunk azonban a "flipper" (uszony) honosodott meg. Hogy miért alakult így, rejtély, akár farmernadrág szavunk a jeans helyett. Állítólag a Magyarországon forgalmazott első gépek között volt Harry Mabs híres masinájának valamelyik klónja, amire nagy betűkkel ráírták: with flipper. Emellett tartja magát a nézet, hogy a 60-as években gyártott és nálunk is bemutatott Flipper, a delfin tévésorozat után kapta magyar elnevezését a játék. A hatvanas-hetvenes években magyarul megjelent amerikai regényekben a fordítók pinball helyett a "tivoli"-t használták előszeretettel.
"Lenyomni az amerikaiakat"
Szalai Krisztián győri postás a csillebérci flipperfesztiválra jött Budapestre. Úgy lett Európa-bajnok Németországban, hogy az amerikai csapatnak (nem kontinensviadal volt) azzal a tagjával játszott a döntőben, aki a kisorsolt gépet tervezte. Hatalmas pontszámbeli fölénnyel nyert. Arra a kérdésre, hogy mitől ilyen jó a magyar mezőny, csak annyit mond: flipperezéssel telt a gyerekkora, rengeteg trükköt ismer. Hiába tervezte amerikai a gépet, ha ő jobban tud célozni, és azt is tudja, mire kell lőni.
Az edzés abból áll, hogy esténként lejár egy helyi kocsmába. Felkészülését nehezíti, hogy nincs pénze rendszeresen feljárni Budapestre, a nagy játéktermek azonban itt találhatók, neki pedig ismernie kell a gépeket, ha eséllyel akar indulni. Nagy álma, hogy elnyerje a harmincezer dollárral járó világbajnoki címet, igaz, ehhez valahogyan ki kell jutnia Amerikába. Az Európa-bajnokságért csak egy serleget kapott, pénzt nem. A dologból annyi haszna származott, hogy ingyen látogathatja a flipperklub rendezvényeit.
