A teszt amerikai módszer, amelyet odakint a lakást bérlők sérelmére elkövetett diszkriminációgyanús ügyeknél használtak. Itthon a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) 5-6 éve adaptálta a romák elleni hátrányos megkülönböztetések kivizsgálására. Civil szervezetek most azt mérlegelik, a módszer kiterjeszthető-e más csoportokat érintő diszkriminációs esetekre is.
A siket B. József már évek óta tördelőként dolgozott egy nyomdában, amikor a vezetőség technológiai reformot és ezzel párhuzamosan leépítést jelentett be. B. hiába jelentkezett a cég munkatársainak felajánlott ingyenes szakmai továbbképzésre, kérését elutasították. A hivatalos indoklás szerint a cég anyagi helyzete nem teszi lehetővé, hogy jeltolmácsot fizessenek számára, de opcióként felkínálták neki, hogy maga teremtse elő költségeit.
A roma származású H. Ramóna és L. Sándor nem jutott be egy éjszakai diszkóba, mert a biztonsági őr közölte velük, hogy odabent zártkörű rendezvény folyik. A fiatalok a bejárati ajtón erre vonatkozó táblát nem láttak kifüggesztve, mások gond nélkül bemehettek.
Vajon diszkrimináció történt-e a fenti esetekben? S ha igen, közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetésről beszélhetünk-e? A közelmúltban két tucat civil szakember próbált körültekintő és egységes döntést hozni ehhez hasonló történetekben, több-kevesebb sikerrel. Pedig éppen a mérlegelés az első lépés, hogy eldöntsük, alkalmazható-e a nálunk még kevéssé ismert tesztelés módszere - hangsúlyozták az első hivatalos, diszkriminációt tesztelő tréning vezetői. A "Sokszínűségért, a diszkrimináció ellen" elnevezésű nemzetközi információs kampányt itthon a Double Decker PR-ügynökség koordinálta azzal a céllal, hogy a tesztelés módszerét egyre több, különböző védett csoportokat képviselő civil szervezet ismerje meg és alkalmazza.
Bár a hátrányos megkülönböztetést az alkotmány korábban is tiltotta, valójában 2004. január elsejéig, az ún. esélyegyenlőségi törvény megszületéséig a diszkriminációgyanús ügyek szabályozása nem volt világos Magyarországon. A szakemberek által elég jónak minősített
új törvény
már ötféle diszkrimináció értelmezésére kötelez: közvetlen és közvetett hátrányos megkülönböztetés, zaklatás, jogellenes elkülönítés és megtorlás. A képzésen megismert tesztelés protokollja kizárólag a közvetlen diszkriminációs ügyekben alkalmazható mint egyfajta bizonyítási eljárás, a lényege pedig - a NEKI Tesztelési kézikönyve szerint - a következő: "A panaszossal azonos kisebbségi csoporthoz tartozó tesztelő és egy másik, a kisebbségi csoporthoz nem tartozó, de vele egyébként azonos, releváns képességekkel és tulajdonságokkal rendelkező személy ugyanazzal a céllal, kérdésekkel, kéréssel keresi fel a bepanaszolt intézményt." Vagyis a fenti, szórakozóhelyen történt példánál maradva, érdemes kiküldeni az érintett szórakozóhelyre egy, a helyet nem ismerő és a biztonsági őr számára is ismeretlen roma párt és egy nem roma párt, nagyjából ugyanabban az időben. Ha a nem roma párt gond nélkül beengedik, míg a romáknak kívül tágasabb, mondván: zártkörű rendezvény folyik odabent, akkor a történet jó esélyekkel folytatódhat a bíróságon, és a vizsgálat során kitöltött tesztelői kérdőíveket bizonyítékként kell elfogadni.
A módszer Amerikából származik. A lakhatási ügyeknél fekete bérlők kiközvetítése során tapasztalt jogsértéseket vizsgáló modellt nálunk a NEKI a saját tematikájához igazította. A jogvédő iroda 5-6 éve teszteli a romák sérelmére munkahelyeken és vendéglátó-ipari helyeken elkövetett hátrányosmegkülönböztetés-gyanús ügyeket, az évi kb. 150 panaszból mintegy 30 esetben s a vizsgált esetek kb. 70-80 szá-zalékában találják bizonyítottnak a diszkriminációt. Mivel a korábbi tapasztalat az volt, hogy a vendég-látóhelyeken történt és később a fogyasztóvédelmi felügyelőség elé került esetekhez a panaszos nem fűzhet nagy reményeket, ha a tesztelés pozitív eredményt mutat, a NEKI személyiségi jogok megsértése miatt javasol pert. A nyert ügyekben jellemzően 100-200 ezer forint nem vagyoni kártérítést ítél meg a bíróság, amely az ügyfél lelki sérelmét kompenzálná. Például annak a debreceni panziónak a terhére, amelyik egy roma szervezet rendezvényét elutasította telt házra hivatkozva, majd 40 perc múlva egy nem roma társaság szobafoglalását ugyanarra az időszakra elfogadta, 100 ezret kellett fizetnie. (Ha figyelembe vesszük, hogy olyan, általában nagy forgalmú vendéglátóhelyek, szállodák követik el a hátrányos megkülönböztetést, amelyek feltehetően lazán, gond nélkül fizetnek, akkor a pénzbüntetés mértékétől naivitás lenne a törvény betartását vagy szemléletváltást remélni.)
A tesztelés mindig nagy előkészítést igényel, de
a siker záloga
leginkább maga a tesztelő. Az előre megtervezett kérdőívet fejből kell tudnia ahhoz, hogy később mindenre pontosan tudjon válaszolni. Fontos, hogy mindent megfigyeljen a helyszínen, a legapróbb dolgoknak is jelentősége lehet. Ha állásinterjúra megy, az ott elhangzottakon túl utólag be kell számolnia arról is, hogy hogyan fogadták, hellyel kínálták-e, megvárakoztatták-e, s ha igen, mennyire. A jó megfigyelőképesség mellett legalább ennyire sok múlhat az önmérsékleten. Bármilyen megalázó helyzetbe is hozzák, semmilyen bántó vagy provokatív gesztusra nem válaszolhat indulatosan, mert minden viszonzott erőszak gyengítheti a panasz bírósági esélyeit. A jó tesztelő kiválasztásakor feltétel még az is, hogy hosszú távon lehessen rá számítani, hiszen később tanúként hallgathatja meg a bíróság. A NEKI minden esetben megbízási szerződést köt a tesztelővel, amelyben egy őt védő pont is van: ha netán erőszakot követnek el ellene a helyszínen, esetleg hazugsággal vádolják később, jogi képviseletet is biztosítanak neki. A tesztelők esetenként 5000 forint honoráriumot kapnak, plusz útiköltséget és a tesztelés egyéb felmerülő költségeit.
A módszer kritikusai, illetve a diszkrimináció gyanújába keveredettek sokszor éppen ebbe kapaszkodnak bele, s pénzelt tanúkra, fizetett provokátorokra hivatkoznak. A kétségek és vádak csakis a lehető legalkalmasabb tesztelők kiválasztásával és a legpontosabban kivi-telezett forgatókönyvvel verhetők vissza. Jelenleg a NEKI adatbázisában 20-25 tesztelő szerepel, általában 20 és 30 év közöttiek, többségükben egyetemisták, főiskolások.
Bodrogi Bea, a NEKI ügyvédje szerint a tesztelés módszere a fogyasztóvédelmi és adóellenőrök "álruhás" bevetéséhez hasonlítható, és minden olyan esetben alkalmazható, amelyben a panaszos valószínűsíthetően származása, bőrszíne, egészségi állapota, fogyatékossága, nemi hovatartozása miatt részesül más elbánásban. Ebből persze az is következhet, hogy a tesztelés hazai sikere idővel akár az 50 év feletti munkavállaló nőket, a kisgyermekes anyákat, a pszichiátriai betegeket vagy akár a szenvedélybetegeket érintő munkahelyi diszkriminációs esetek láthatóvá tételét is segítheti.
2005 februárja óta létezik az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH), amely az esélyegyenlőség érvényesülését hivatott ellenőrizni, s egyetlen beérkezett panaszt sem tehet félre. A benyújtástól számított 75 napon belül határozatot kell hoznia. Ez az idő nagyon kevés, ha figyelembe vesszük, hogy más jogi eljárásokhoz hasonlóan a vizsgálat tanúvallomásokra, bekért dokumentumokra is épül. Furmann Imre elnökhelyettes tájékoztatása szerint fennállásuk óta 350 kérés érkezett a hatósághoz, 100 ügyben született már határozat, és ebből 10-12 elmarasztaló lett. A hatóság három alkalommal élt a bírság lehetőségével, jellemzően félmillió forint körüli összeget állapított meg, amely a törvényben meghatározottak szerint minden esetben a költségvetést gazdagította. Az EBH tehát igen leterhelt, ezért szorgalmazza a tesztelők bevetését. Eddig három, romákat érintő diszkriminációgyanús esetet és egy vak panaszossal szembeni visszaélés gyanúját vizsgálták teszteléssel. Jelenleg körülbelül még húsz főre számíthatnak, de legalább háromszor ennyire volna szükségük. A tesztelés intézményének kiterjesztése direkt hatással lehet a még friss hatóság presztízsére, közvetve pedig segítheti a védett csoportokat szolgáló, hőn áhított társadalmi "tudatformálást".
Ám hiába a tesztelés lehetősége, ha a fogyatékosok nagy része azt sem tudja, hogy létezik már olyan törvény, amely garantálja számukra az egyenlő bánásmódot. Azok a szerencsés, munkaviszonnyal rendelkező fogyatékosok, akiket a munkaadó részéről valamilyen hátrányos megkülönböztetés ér, általában örülnek, hogy dolgozhatnak, s gondolni sem mernek a jogszerű érdekérvényesítésre. "Sajnos hiába gyakori, hogy a munkaadók gátlástalanul visszaélve az érintettek helyzetével, a fogyatékos munkatársakat kényszerítik hét végi munkára vagy túlórázásra, ezek a történetek nem kapnak nyilvánosságot" - mondja Varga Réka, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) jogsegélyszolgálatának munkatársa. Amíg a hozzájuk forduló panaszosok java része támogatási kérelmek, jogszerűtlen parkolási büntetések ügyében kér segítséget, addig a tesztelés módszere csak távoli, elméleti lehetőség marad. Az esélyegyenlőségi törvény megszületése óta hivatalosan mindössze egyetlen munkahelyi diszkriminációgyanús ügyben kérték szakvéleményüket, melyről ráadásul utóbb kiderült, hogy nem történt jogsértés. A mozgássérült nőt joggal tanácsolták el arról a manikűrösi tanfolyamról, amelyen a biztonságos munkavégzés feltételei, tekintettel sérültségének jellegére, hiányoztak.
"Ennek ellenére tisztában vagyunk vele, hogy - az akadálymentesítési perekhez hasonlóan - csak a precedens értékű esetek hozhatnak változásokat - teszi hozzá a MEOSZ képviselője. - Jelenleg olyan országos hálózat kiépítésén dolgoznak az érdekvédelmi szervezetek, amely segítheti láthatóvá tenni a diszkriminációs ügyeket, bevonva a szakszervezeteket, az általános és kisebbségi ombudsmant, az ügyvédi kamarát és az Egyenlő Bánásmód Hatóságot is." Az összefogástól egyszerre remélnek jól koordinálható információs kampányokat és a tesztelés módszerét bemutató képzéseket is.
Liszicza István, a szekszárdi Esélyegyenlőségért Alapítvány vezetője is csak regionális együtt-működéssel tartja életképesnek a módszert, mivel a kisvárosi környezetben alkalmazott tesztelőknek hamar hírük menne. A közel háromszáz, többségében megváltozott munkaképességű és roma munkavállaló foglalkoztatását se-gítő civil szervezet vezetője nem annyira a panaszosok oldaláról találkozik munkahelyi diszkriminációval, sokkal inkább a munkaadók burkolt célzásaival és egyértelmű megkülönböztetésével szembesül. Ha például a munkaadó nem akar buszbérletet fizetni az alkalmazottjának, diszkréten kéri a közvetítőt, hogy helybélit ajánljon, de olyan is akad, aki kerek perec kijelenti, hogy romát nem kér, köszöni szépen. "Ilyenkor be kell látnunk, hogy olyan erőfölénnyel bír a munkáltató, amellyel nem érdemes szembemennünk, mert akkor könnyen lehet, hogy a fogyatékos klienseink is munka nélkül maradnak. Így az elutasított cigányok egyetlen esélye a roma önkormányzat vagy a helyi roma egyesület közbenjárása, de leginkább a helyi vajda személyes ajánlása és kezeskedése marad" - ismeri el Liszicza István.
Nagy István, a Háttér Társaság a Melegekért aktivistája is szimpatizál a tesztelés módszerével, ámbár a szexuális orientáció miatti megkülönböztetések a legnehezebben bizonyíthatók. Még nem született döntés a szervezetnél arról, hogy a rendezvényszervezések gyakorlatából kiindulva kezdeményezzenek-e teszteléseket, és vállalják-e a "Már megint ezek a harcos buzik!" felkiáltással járó negatív kampányokat. Jellemző eset annak a budapesti kulturális központnak a példája, amely egy alkalommal befogadta ugyan a Meleg Fesztivál eseményét, majd a következő évben, hivatalosan a klímaberendezés meghibásodására (!), nem hivatalosan önkormányzati nyomásra hivatkozva elutasította őket.
Abban azonban valamennyi megkérdezett érintett civil szervezet képviselője egyetért, hogy a módszer egyik legnagyobb előnye demokratikusságában, kölcsönösségében rejlik, mivel nem célja a diszkrimináció mindenáron való bizonyítása. A jól kidolgozott protokollal végzett vizsgálat nemcsak a diszkrimináció gyanújába keveredett elkövető, de a panaszos esetleges rosszhiszeműségére is fényt deríthet.
"nem jutottunk beljebb"
1. Belépéskor köszönt-e Önnek a kiszolgál személyzet?
Roma tesztelő válasza: Nem köszönt.
Nem roma tesztelő válasza: Ön után.
2. Kellett-e várakoznia a kiszolgálás előtt?
Roma: Igen, kb. 30 percet.
Nem roma: Igen, kb. 2 percet.
3. Amennyiben várakoznia kellett, mi volt ennek az oka?
Roma: A recepciós más munkával volt elfoglalva.
Nem roma: Más vendégek voltak előttünk.
4. Hogy reagált a recepciós, miután a pulthoz lépett?
Roma: A bejárati ajtónál beszélgettünk, nem jutottunk beljebb.
Nem roma: Segítőkészen érdeklődött, miben segíthet.
(...)
6. Mit mondott azzal kapcsolatban, hogy május közepén több fő részére szeretnének árajánlatot kapni, illetve szobát foglalni?
Roma: Nincs már szobájuk arra az időszakra, szeptemberig telt ház van.
Nem roma: Van szabad helyük, ad árajánlatot is.
