Hosszúlépés a Vízivárosban – Cseh Tamás nyomában Budán

Lokál

Mi a közös az Isolabella presszóban elfogyasztott vodkában, a Bem rakpart 6.-ban, egy párizsi útlevélben, az Ifjúsági Parkban és az indiánokban? Cseh Tamás, ki más. Az ő nyomában jártunk a Vízivárosban.

A Hosszúlépés csapata idén októberben indította városi túráját, a Cseh Tamás nyomában Budán című programot, a Víziváros olyan helyeire kalauzolva az érdeklődőket, amelyek a zenész életében meghatározó szerepet töltöttek be a 60–70-es évek fordulóján. A túra a Batthyány térről indult, a 20-25 fős csapat vezetője Merker Dávid szociológus volt, aki nemcsak a korszak, de Cseh Tamás életének is avatott ismerője. Megtudhattunk például, hogyan szerezte Cseh Tamás a Fiat 500-asát, mit jelentett egykor a „szívességi albérlő”, vagy miért mondhatjuk, hogy a 60-as évek végén „letargikus dolog volt fiatalnak lenni”. A több mint két órás túra második állomásán, a zenész  Iskola utcai albérlete előtt ácsorogva nemcsak az emlékére állított táblát szemlélhettük, de megtudtuk azt is, Cseh Tamás hogyan ismerkedett meg Bereményi Gézával egy átmulatott éjszaka után.

false

 

Fotó: Galló Rita

A legendás egyszobás albérlet (amit persze nem láthattunk belülről) után mi más is lehetett volna a következő állomás, mint Cseh Tamás egyik törzshelye, a lakástól mindössze néhány percre található, ma is üzemelő, a zenész kultuszát gondosan őrző Isolabella presszó. Mint a túravezető mesélte, a zenész sokszor emlegette a presszókörök alatt: „Fiatalok voltunk, szépek, még részegen is.” A kocsmák világából, a Kex együttes egykori törzshelyén át a rakpartra vezetett az utunk, a legendás Bem rakpart 6-ba, az I. kerületi művelődési házba. Cseh Tamást itt próbálta beszervezni ügynöknek az állambiztonsági szervezet, és megtudtuk azt is, hogy őt ki, hogyan és miért figyelte meg, továbbá szó esett egy jelentésről, amely a zenésztől származik annak ellenére, hogy a hatósági igyekezet a beszervezésére hiábavalónak bizonyult.

false

 

Fotó: Galló Rita

Másfél óra múltán a Vár felé vettük az irányt, ahol először az indiánozásról, Cseh Tamás és a Kex-alapító Baksa-Soós János kapcsolatáról, valamint a szovjet tankok 68-as átvonulásáról hallottunk, a Dísz téren pedig a 25. Színház fénykoráról és Cseh Tamás első kiadott lemezéről emlékeztünk meg.

„A túra ötlete már rég felmerült bennem, hiszen nagyon kedvelem Cseh Tamást – mondta Merker Dávid. – A megvalósításra azonban csak augusztusban került sor, a séta programját pedig októberre állítottuk össze. Sokat segített ebben a zenész fia, András, a Cseh Tamás Archívum, a Café Budapest és az erről a korról szóló könyvek.” A túravezető szerint a Hosszúlépés sétái mindig interaktívak, sok érdeklődő idézi föl személyes történeteit, amiket némi ellenőrzés után akár a programba is be lehet építeni. „Nincs két egyforma séta, sztorik jönnek-mennek, ez egy ilyen műfaj” – teszi hozzá Merker Dávid. Ahogy Cseh Tamástól is hallhatjuk: „Azt mondom, Budapest, Budapest, és ezzel még nem mondtam semmit.”

Figyelmébe ajánljuk