Közhasznú munka: Kerti mulatság

szerző
Bogár Zsolt
publikálva
2002/1. (01. 10.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

zitáló hóesésben kanyarodunk az Epres sorra, elvágólag szürke háztömbök egymásutánja Palota legrégibb lakótelepén. "Ezek itt most épp a barna bőrűek" - jegyzi meg Tamás Béla, a Rákospalotai Építő és zolgáltató Vállalat (Répszolg) igazgatója, mintha csak azt mondaná, nincsen semmi titkolnivalója.

Megjegyzése mindazonáltal csak részben stimmel.

A területen hárman dolgoznak (két nő és egy férfi). A vékony hóréteg jótékonyan takarja a parkolók és a tömbök közti gyep állapotát.

"Ha most nem esett volna, látná, micsoda rendben tartják ezek a lányok" - bök feléjük még a kocsiban Tamás. A "lányok" (meglett korú asszonyok ötvenen kicsit innen és túl) érkeztünkre sorfalat állnak a sövény mellett. A férfi húsz méterrel feljebb szorgosan söpri tovább a havat, nem akar kilátszani a sapka és a penészzöld kincstári esőkabát alól. Az egyik nő, nagydarab, széles mosolyú, büszkén mutatja a ledolgozott penzumot. Társa seprűjére dőlve bólogat. "Ügyes, de azért ne vegyék dicséretnek." A lányok szemében megjátszott méltatlankodás. "De főnök úr, tessék már egyszer megdicsérni" - kéri egy kicsit a testesebb. Aztán az igazgató tapintatosan magunkra hagy.

A Répszolg XV. kerületi önkormányzati intézmény, építőipari és településüzemeltetési feladatokat lát el: kátyúkat töm be, utat épít, világítást szerel, kerületi üzemű középületek karbantartását végzi, és szervezi a kerület tizennyolc parkjának, közterének gondozását. Erre a munkára úgy nyolcvan közhasznú munkást foglalkoztat. Nyáron, az alkalmi feketemunkák szezonjában a szám alacsonyabb, telente felduzzad. "Nekünk ezen egy fillér hasznunk sincs. A munkások fizetésüket az önkormányzattól kapják, mi is nekik számlázzuk a közhasznú foglalkoztatással kapcsolatos költségeket. Mivel többségében rendkívül rossz helyzetben élőkről van szó, ez részünkről egyfajta szociális munka is" - mondja Tamás Béla.

Dermesztő a hideg. A férfi csatlakozik hozzánk. Ötvenéves lehet. Rokkantnyugdíjas, édesanyjával él. "enki nem azért jön ide, mert önszántából. Valamiből élni kell." A legtöbb munka ősszel van. Idén ő rakta a falevelet, egy másik férfival, napi öt-hat "kamaznyit", az asszonyok alig győzték seperni. Ezt mesélhetné büszkén vagy mogorván, de nem, hangja teljesen semleges. Két-három pogácsát eszik egy nap, otthonról hozza, plusz másfél liter tea, termoszból. Cigarettaszünetre meg lehet állni, senki nem szól. Aki akar, elmehet a boltba, a másik addig őrt áll, vigyáz a szerszámokra, hogy el ne lopják. A munkaeszközökkel nincs gond. Ha elkopik a seprű, kiírnak újat, ha elfogy a só, megadják. Bizalmatlanok. Mondják is, azért nem jellemző, hogy eljárnának munkaidőben. A boltba se nagyon. Jobb ez így, olcsóbb.

Közben kikerül minket egy lakó. "Hova, hova?" - kérdez rá mellettem nagy hangon a munkásnő, csak hogy jelezze, kié itt a tér. (A közértbe - válaszolja szégyenlősen a jól öltözött, középkorú nő.) A házbeliekkel jó a viszony. A gondnok is elégedett, mert helyette is dolgoznak. Csak azért haragszik, ha odapiszkítanak a bokorba. "Mit tegyünk? Hiába van rajtunk három zokni, a cipő rögtön átázik. Persze, hogy ránk jön. Mondjuk, én a közelbe´ lakom, hazamehetnék" - fogalmaz az asszony, nyilvánvalóan csak elvi szinten. e a "bódéba" (közeli italmérés), se a kocsmába nem engedik be őket.

"Ahol iskolák vagy más önkormányzati intézmények vannak, ott megkérjük, hagyják őket vécére menni, és ez legtöbbször működik is. A gond az, hogy nincs mindenhol erre lehetőség" - magyarázza az igazgató. A közhasznúak munka- és védőfelszerelést kapnak (bár a két asszony az esőkabátot következetesen a sövényen hagyta), de gumicsizmát az idén még nem adtak ki. Túl gyakran cserélődnek az emberek, és ha egyszer valaki az egyik párat felhúzza, más nem fog belebújni, akárhogy fertőtlenítik. A munkaeszközön és a ruházaton kívül egyéb juttatásban nem részesülnek, legfeljebb munkáltatói igazolást állítanak ki nekik, ha szociális segélyért folyamodnak az önkormányzathoz. Étkezési hozzájárulást (1400 Ft/hó), ami a közalkalmazottaknak jár, nem kapnak, egyelőre nincs rá forrás.

December az új esély hónapja: megelevenedik a közhasznú munkára várók börzéje. A munkaügyi központ toborzóján kiválasztják azokat, akikkel megköttetik a legfeljebb egy esztendőre szóló munkaszerződés. Bevett gyakorlat. "Ott ülünk, és látjuk, hogy megint megjelenik az, akinek csupa hiányzása volt, italozott, folyton elkésett, nem bírta nálunk sokáig. Akkor már előre mondjuk, köszönjük szépen, a viszontlátásra! Aztán van, amikor addig kérlelnek, hogy beadjuk a derekunkat." De garancia megint nincs semmire. Múltkor is kifogott egy férfit, aki ütötte-verte a mellét, hogy három diplomája van, meg is tették csoportvezetőnek, de aztán ő volt, aki legtöbbet ivott. Már vissza se minősítették, ki kellett tenni. Aki iszik, annak nincs nagy jövője. A munka törvénykönyve értelmében három dobása van. Utána elbocsátható. A társaság olyan, hogy gyakran kell szondázni. De már arra is volt példa, hogy közhasznú munkából került valaki státusba. Igaz, ez nem tipikus.

"A Répszolghoz nagyon nehéz bejutni. Lejártam a lábam, mire sikerült. Pedig >>strómám<< van, már rég leszázalékoltak volna, ha hagyom magam megműttetni. A Répszolgnál többször is voltam: nincs fölvétel. Így aztán elmentem a munkaügyi központba, és azt hazudtam: a Répszolgnál mégiscsak fogadnak. Erre kiadták a papírjaimat, és ide irányítottak. Aki nem ügyeskedik, annak még ilyen állás se jut. És akkor marad a szociális segély. Próbálna meg maga tizenkétezer forintból megélni."

Végszóra megjelenik a csoportvezető. zétrebbenünk, megnyugszunk. Amúgy is hideg van. Ideje menni.

Bogár Zsolt

Kinek a haszna?

A közhasznú munka különbözik a közcélútól, amit tisztán az önkormányzat finanszíroz és szervez munkanélkülieknek, és a közérdekűtől, amit kisebb szabálysértési büntetésüket (30-40 nap) töltő emberek végeznek. A közhasznú munkások a helyi munkaügyi központokkal szerződnek olyan feladatokra, amiket az érdekelt önkormányzat szervez. A néphiedelemmel ellentétben a közhasznúak nem csak a város tisztán tartásában vesznek részt, hanem különböző önkormányzati intézményekben (iskola, óvoda, kórház) kertészként, karbantartóként vagy szociális munkásként stb. dolgozhatnak. A hivatal megfelelő végzettséggel irodai munkára is felveheti őket. Az lenne ideális, ha a jól dolgozók tartósan megragadhatnának a rendszerben, de mivel a költségvetési szerveknél kötött létszám van, státusba csak üresedés esetén kerülhetnek.

A közhasznú munka egyszerre legfeljebb csak egyéves szerződést jelent. A munkás, függetlenül attól, hogy elégedettek-e vele, ismét kikerül az aktívak köréből, vissza a munkaügyi központhoz munkanélküli-járadékra, ami két és fél hónap után letelik. Vagy ismét kap munkalehetőséget, vagy hosszabb időre szociális segélyen marad. Nem mindegy. A segély bruttó 12 600 forint, a közhasznú munkás a minimálbért, érettségivel ötvenezret, diplomával hatvanat kereshet. A munkabérüket harminc százalékban a helyi önkormányzat, hetven százalékban pedig az állami költségvetés állja. Döntően alacsony végzettségűek, négy-öt százalék a nevét sem tudja leírni. Kerületenként általában több százan várnak munkára, alkalom azonban jóval kevesebb van. A munkaerőpiacról kiszorult főleg negyven fölöttiek egymásnak adják a kilincset, az önkormányzatok célja pedig az, hogy az időszakos munkákkal valahogy kisakkozzák a kívánt munkaviszonyt, ami után a munkanélküli a nyugdíjkorhatár elérésekor rendes nyugdíjat kaphat. A rendszer tartósan nem képes foglalkoztatni ennyi rászorulót, viszont rászoktatja őket arra, hogy ne munka nélkül vegyenek fel - mégoly csekély - jövedelmet, és alkalmi munkával próbálják megteremteni a napi túlélésre elegendőt. A közhasznú munka az esetek túlnyomó részében csak átmeneti pihenő a már jóval korábban elkezdődött lejtőn: aki ilyen munkát szerez, már túl van a tartós munkanélküliséggel járó összes megpróbáltatáson.

szerző
Bogár Zsolt
publikálva
2002/1. (01. 10.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...