Recycling art - Nincs szemét

szerző
Lausek Esther
publikálva
2007/48. (11. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Bicikligumiból öv, reklámponyvából táska, tejeszacskóból pénztárca, gombokból ékszer - ilyesmikkel van megpakolva a havonta megrendezett WAMP (Wasárnapi Művész Piac) négy-öt recycling-standja. A tumultus meglehetős, sokan érdeklődve tanulmányozzák a szokatlan alapanyagú tárgyakat, de aztán mégis sajnálják a pénzt a "szemétre".

Bicikligumiból öv, reklámponyvából táska, tejeszacskóból pénztárca, gombokból ékszer - ilyesmikkel van megpakolva a havonta megrendezett WAMP (Wasárnapi Művész Piac) négy-öt recycling-standja. A tumultus meglehetős, sokan érdeklődve tanulmányozzák a szokatlan alapanyagú tárgyakat, de aztán mégis sajnálják a pénzt a "szemétre". Az alkotóknak nem is nagyon éri meg külön-külön standot bérelni, sokan inkább osztoznak az asztalon. "Az eladásokból legjobb esetben is csak nullszaldóra jövünk ki. A vásározás inkább a misszió része. Lehetőség, hogy az emberek megismerjenek minket, és hogy tudatosuljon bennük, hogy lassan elönt minket a szemét - mondja Mata Csaba, a Recycle Mission Hungary (RMH) tagja. - Magyarországon évente 80 millió tonna hulladék keletkezik, ebből 4,5 millió a háztartásokban, aminek legfeljebb csak 10-15 százalékát hasznosítják újra itthon."

Az RMH eredetileg kerékpárhulladékra specializálódott. Négy éve kezdte el havi rendszerességgel elszállítani és feldolgozni fél tucat bicikliüzlet szemetét. Bemutatkoztak több fesztiválon (Sziget, Művészetek Völgye, VOLT), ahol megmutatták az arra fogékonyaknak, hogyan lehet fogaskerékből sörnyitót vagy felniből bútorokat barkácsolni. Idén elérkezettnek látták az időt, hogy felkutassák a hasonló, eddig elszigetelten működő művészeket, és együttműködésre serkentsék őket. Márciusban kéthetes recyclingfesztivált szerveztek a Boulevard és Brezsnyev Galériában 15 alkotó részvételével, akiknek a fele csatlakozott a később megalakult egyesülethez, szeptemberben pedig megnyitották belvárosi műhelyüket.

Így került a csapatba a használt gyerekruhákból újakat előállító Bartha Gabriella (Sorry), a legóból ékszereket készítő Lakó Ákos (RedAster), a vashulladékszobrász Öhlmann István, irodai papírmaradékokból noteszeket gyártó Kismarty-Lechner Zita (RecycleMe, Cellux csoport) és a tömítőgyűrűből, tipliből és gépalkatrészekből ékszereket alkotó Mihályffy Anna. Csatlakozott az RMH-hoz Szabó Eszter Ágnes, a public artot képviselő Hints Institute tagja is. A Hints nyilvános recycling workshopjain (Sziget, Körút Fesztivál, Design 7) az érdeklődők bevonásával főként molinókból varr táskákat, de dolgoznak minden textilhez közeli anyaggal (tejeszacskó, szemeteszsák, video- és magnószalag). "A célunk, hogy megismertessük az embereket

a saját lehetőségeikkel

a hulladék újrahasznosításában. Hogy helyi szinten is elkezdjenek ezzel foglalkozni. A nyugati országokkal ellentétben nálunk a recyclingművészet nem az elit dizájn része, hanem a társadalom nevelése miatt fontos" - állítja Szabó Eszter Ágnes. Szerinte először szemléletváltásra lenne szükség, amit a társadalom széles körű bevonásával, leginkább a fiatalságon keresztül lehet elérni. Az RMH tagjai önállóan, közösen és civil szervezetekkel együttműködve is pályáznak projektjeikkel. A Zöld Fiatalok Egyesület (ZöFi) ingyenes kiadványterjesztő hálózata, a Disztró tárolóit például recyclingművészek készítették, a "Tükörben a világ" címet viselő iskolai foglalkozásaikban pedig a Cellux csoport működik közre.

Bár üzleti sikersztorit maga sem könyvelhet el, a többiektől függetlenül megáll a lábán a 9 éve alakult Design Natural Selection (DNS) egyesület. Alapító tagja, Antal Csaba három éve fejlesztette ki a pillekövet, aminek a magja több száz ép és összetaposott pillepalack, bevonva a betonnál négyszer könnyebb, de hasonlóan kemény masszával. A csoporttól bármilyen térforma, bútor, játék és maga a pillekő nyersanyag is megrendelhető, de mint Antal Csabától megtudtuk, sem az egyedi eladás, sem az ipari méretek nem érdeklik őket. Inkább utcabútorokban gondolkodnak, és társadalmi küldetésként fogják fel a munkájukat. Részt vettek a Magdolna negyed rehabilitációjában is - önkéntesekkel, helyi iskolásokkal és egyetemistákkal, 30 köbméter hulladék palackból a Mátyás teret borították el színes utcabútorokkal. Fő bevételi forrásuk az iskolai pillekő-bemutatókból származik - egy alkalomra 55 ezer forintot kérnek. "A bemutatókon keresztül mára már több mint tízezer gyerekhez értünk el, de a felnőttek nagy része elzárkózik. Támogatást remélve megkerestem az összes magyarországi ásványvízgyártó céget is, de többségük válaszra sem méltatott. Így egyelőre a saját környezetünkben levő hulladékokat használjuk, pedig akár 50-100 tonnát is bedolgozhatnánk, gigantikus tereket, parkokat tudnánk létrehozni" - állítja Antal Csaba.

Elhasznált ruhákra, varrodai hulladékra saját, levédett újrahasznosítási technológiát dolgozott ki a pécsi Retextil Alapítvány, amely azonban, a DNS-hez hasonlóan, a kereskedelmi hasznosítás helyett inkább a társadalmi feladatokba, rehabilitációba és oktatásba, a technológia széles körű elterjesztésébe fekteti energiáit (Lásd "A magunkfajta is kap infarktust", Magyar Narancs, 2007. szeptember 20.). A turkálókból kapott több ezer tonna ipari és háztartási textilhulladékból eddig elkészült, mintegy 150 bútorának alig tíz százalékát értékesítette, a többi raktárban várja, hogy rendezvényekre kölcsönkérjék. A Retextil tájékoztatása szerint egy 75 ezer forintba kerülő köldökfotelben

150-200 ruha

és legalább ugyanennyi munkaóra van: a pécsi műhelyben foglalkoztatott tíz, megváltozott munkaképességű alkalmazottnál az amúgy is hosszadalmas műveletek még több időt vesznek igénybe. "A tárgyaink, berendezéseink luxusterméknek számítanak, és biztos vagyok benne, ha a vállalkozás irányába mozdulnánk el és többet foglalkoznánk a marketinggel, lenne rájuk kereslet" - állítja Thiesz Angéla.

A hulladékból készült használati tárgyak környezettudatos és múltőrző filozófiájuk mellett tartósak és egyediek. Ezek a fő szempontok azoknál a fiatal tervezőknél, akik a recyclingművészetet a dizájn részeként értelmezik. A WAMP szervezője, Matheidesz Réka szerint fontos, hogy a "gondolatiság és a jó ötlet" minőségi kivitelezéssel és használati értékkel párosuljon, mert akkor a kínálat beindítja a recyclingtárgyak iránti keresletet. Sikeres példaként a Balkan Tango néven futó Türkoglu Ipek standját mutatja, ahol egy kerékpárgumi-belsőből tervezett táska 12 ezer forint. Az esztétának készülő tervező három éve kezdett "bezöldülni" régi bakelitlemezekből gyártott táskáival, most 16 kerékpárbolt hulladékát veszi át, és másfél köbméter gumibelsőt használ fel hetente. Átlagos forgalma heti harminc táska, ezt a tervező "abszolút sikeresnek" mondja. "Az új és talpon maradó boltok azt mutatják, hogy kialakult egy tőkeerős réteg, amely ad az egyedi öltözékkiegészítőkre. A környezettudatosság mellett ezeknek az embereknek az is legalább olyan fontos, hogy mit diktál a divat" - véli Türkoglu Ipek, aki szerint a fekete industrial design, ahová a gumitáskáit sorolja, a német nyelvterületen és az északi országokban divatos, a franciák inkább a textíliákat kedvelik (a Retextil például Toulouse-ban és Lyonban tart képzéseket), míg az olaszok bőrben utaznak. A Balkan Tango vásárlóinak egyelőre csak egyötöde magyar, döntő többségben fiúk. Ipek szerint az egyedi dizájntermékek a felnőtteket jobban motiválják, hogy komolyan vegyék a környezetvédelmi problémákat, míg a nyilvános műhelyek, előadások inkább a gyerekek számára hatékonyak. A kevésbé tehetős tömeget ő maga - cégek által nagy tételben megrendelt - promóciós anyagokkal (sajtómappákkal, szatyrokkal, meghívókkal) igyekszik elérni, amelyeket a guminál rosszabb minőségű hulladék molinókból készíti.

Mihálszky Helga Petra, a Heart'n'Roll ponyvatáskák dizájnere korántsem gondolkodik nagy menynyiségekben. "A személyes jelleg erősítése, a különlegesség megtartása érdekében és az egyre roszszabb minőségű ponyvák miatt jobban megválogatom azokat a részeket, mintákat, amelyeket kivágok és megvarratok" - mondja. A ponyvatáskapiac soha nem volt a megélhetési forrása, de popularizálódása miatt a jövőben még inkább szeretne más irányba fordulni, és más anyagokat kipróbálni.

A recyclingművészet iránti érdeklődést mutatja, hogy egyre több üzlet és galéria (Retrock, Bolt, Eclectick, Gepetto, Magma) karolja fel a fiatal "ökodizájnerek" termékeit. És nemcsak a Boulevard és Brezsnyev Galéria fesztiválján, a WAMP-on vagy az Öko-Pack Kht. Hulladékból termék című vándorkiállításán tűnt fel az "új művészet", hanem bekerült az intézményesült múzeumi kánonba is. A Néprajzi Múzeum már a tavalyi műanyag-kiállítására vásárolt a művészektől, a közeljövőben pedig hetven tárgy beszerzését tervezi, nyolc alkotótól és csoporttól, közel 300 ezer forint értékben.

szerző
Lausek Esther
publikálva
2007/48. (11. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:

Legfrissebb Narancs

Beruházások Budapesten
A fővárosért vagy a rezsimért?
Reszkessetek, kereskedők!
Az Amazon titka
Hangadó
Klasszikus zenei melléklet
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Gasztró

még több gasztró

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...