Temexpo 2007: Szakmán belül

Lokál

A 16 milliárdos hazai piac régen megérett egy szakmai seregszemlére. Egy igazi expóra.

"Teljes egészében magyar fejlesztésű az elektromos autó. A 48 voltos, 2,8 illetve 3,9 kW-os teljesítményű motorral felszerelt modellekből exportáltak Boszniába, Romániába és Szerbiába, a hazai ügyfelekkel még tárgyalnak. Alapára 4 millió 480 ezer forint, van benne 12 voltos világítás, álló fűtés, külön kérésre kihangosítószett. Maximális sebessége 28 km/h, egy feltöltéssel akár 60 kilométert is bírna, de ezt még egyik gyászmenet sem tesztelte" - mondja Horváth Attila, az ElectroAuto Kft. értékesítője, miközben a leginkább golfkocsira hasonlító, apró kerekű jármű felé mutogat. Kettő is van belőle az első fővárosi Temexpón (hivatalosan ez már a hatodik, de a korábbi kiállítások sem méretükben, sem "szakmaiságukban" nem mérhetők az ideihez), az egyik halottaskocsi, a másikat temetőkertészethez profilírozták. Horváthék szerény standját az olasz Pilato céltuningon átesett, tízmillió forint feletti Mercijei szorongatják, de őket nem zavarja: "Más szegmens."

A Nemzetközi Temetkezési Szakkiállításon úgy negyven cég képviselteti magát. A szakértők egybehangzó véleménye szerint "feljövőben van az urna", de a hazai szokásokat figyelembe véve érthető módon koporsóból a legnagyobb a kínálat. A produktumok között elsőre alig észlelhetők a különbségek; színben tarol a cseresznye és mélygesztenye, fogantyúban az aranyozott a menő. Közelebbről nézve tűnik fel, hogy az egyik oldalába Az utolsó vacsora képét faragták, máshol meg intarziás a fedél. Megint máshol azzal hitegetnek, hogy igenis kelendő a rózsafagyökérből készült porhüvely.

A Bubiv ügyvezetője, Pataki Józsefné viszont azzal indít, hogy szándékosan a "divatos", magas fényű koporsókkal jöttek. "Megrendelésre mindent legyártunk, de a kiállításokon tartjuk magunkat ahhoz, hogy ne legyünk se túlságosan kihívóak, se túlzottan szolidak, szegényesek." A filozófia eddig bevált, a bútorok mellett felerészben koporsót is gyártó Bubiv termékeinek felét exportálni tudja. "Főként Németországba, de ott több cégnek is. 170-240 eurós árainkkal olcsónak számítunk, ráadásul a tölgynek eladott koporsó valóban tölgyből készül, a nyár pedig nyárfából - mondja a cégvezető. Persze gyártanak laminált és furnérozott lapokból is koporsót, de a technika ugyanaz.

Patakinén kívül árakról nem beszél senki. Inkább arról, hogy "itt egy lengyel, aki papírkoporsókkal házal". A Varsó mellett működő Memento képviselője erre csak a vállát vonogatja. Hullámpapír koporsóit illetően biztos benne, hogy a halottnak semmiféle joga nem csorbul. Azt mondja, odahaza az állami és önkormányzati kényszertemetések költségeit már sikerült ezzel a technikával jelentős mértékben csökkenteni. Természetesen Magyarországon is elsősorban ebből az irányból remél együttműködési hajlandóságot.

Szakkiállításról lévén szó, csak a kibic érzi morbidnak, hogy nyitott tetejű koporsóerdőben jóízűen falatoznak, beszélgetnek és fotóznak emberek. "Szokni kell a gondolatot: divatja van a temetkezésnek" - mondja Papp Lajos szentendrei kőszobrász, aki évente legfeljebb négyszer-ötször megy ki a temetőbe. Itt presztízsből van, meg azért, mert a piacra betört "kínai szemét" ellen védeni akarja 32 fős kőfaragó műhelyének a jövőjét. Csak terméskővel, gránittal, márvánnyal és egyedi egzotikus kövekkel dolgozik - a sarokban egy svéd gleccserkő, állítja, hogy úgy 360 millió éves. Abban nincs vita köztünk, hogy az árai már az alapanyag miatt sem tekinthetők hétköznapinak, de replikázik: nála minden az, aminek látszik. "A 2-3 centis vakolattal készült műköves, műgyantás utánzatok mindent, amiről az emlékezés szól, tönkretesznek. Meg kell mutatni a temetkezési ipar egészének, hogy másképp is lehet." Egyedi síremlékeket készít, sok pénzért, de a temetés -ahogy fogalmaz -teljesen mindegy, mennyibe kerül, luxuskiadás. "Ezért inkább arra kell válaszolni, hogy a megrendelő valóban azt kapja-e, amiért fizet, vagy annak csak a látszatát."

"Az élet egyik alapvető törvénye, hogy meg fogunk halni" - az aranyigazságot Vanczák Józseftől hallom. A miskolci egyéni vállalkozónál az üvegbe zárt, preparált virágdíszek mellett olyan munkaruházat és védőfelszerelés (napfényvédő krémtől a speciális szűrővel ellátott védőmaszkig, fémbetétes bakancsokig) található, ami a temetéshez (exhumáláshoz) szükséges lehet. Az idei Temexpón egyedüli képviselője a szegmensnek, mert van ugyan még egy, szegről-végről munkaruházatosnak nevezhető stand, de ott kizárólag díszes menték és gyászhuszár-egyenruhák sorakoznak. Vanczák szerint mindegy, hogy hány milliárdos üzlet a temetkezés idehaza, őt csak a "permanens, minőségi haladás" foglalkoztatja. Minden termékét maga próbálja ki árusítás előtt, így biztos benne, hogy sokszorta jobb a többiekénél. "Mert tudom, hogy jobbak a cseh és francia lábbelik, mint a kínaiak, hogy a németek készítik a legjobb krémeket, az amerikaiak meg a védőmaszkokat, és ezek nálam mind megtalálhatók." A preparált virágdíszítéseire pedig alapból vállal három év garanciát. "Praktikum és a közép-felsőkategóriás minőség" - erre esküszik.

A svéd TABO cég krematóriumokat gyárt és forgalmaz. Képviseletükben egy büszke fiatalember meséli, hogy a cég 1932-ben, Malmö közelében építette a legelső kemencéjét, a hetvenes évek közepére kinőtték Skandináviát, az ezredfordulóra pedig több mint félezer eladott TABO-gépet jegyeztek a világ harminc országában. Magyarország új piaci lehetőségnek tűnik. A kérdésre, hogy krematóriumot árulni egy ismeretlen országban nem tűnik-e morbid dolognak számára, kapásból válaszolt. "Tavaly voltam Párizsban, egy ötször ekkora kiállításon. Ott láttam testfestést halottakon és pár hasonló dolgot. Hidd el, ez a kiállítás szerény és visszafogott."

Figyelmébe ajánljuk