Tiltakozások a Világkereskedelmi Szervezet ellen: Civilek a pályán

  • Fonyó Attila
  • 2003. szeptember 18.

Lokál

Véget ért a mexikói Cancunban a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) - a szokás szerint a fejlett és fejlődő országok közötti konfliktusokat felszínre hozó - soros konferenciája. A 146 ország képviselőivel megrendezett miniszteri tanácskozást civil szervezetek tiltakozása kísérte a helyszínen és a világ számos országában, melyhez hazánkban is több tömörülés csatlakozott - eltérő vérmérséklettel és stílusban.

Véget ért a mexikói Cancunban a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) - a szokás szerint a fejlett és fejlődő országok közötti konfliktusokat felszínre hozó - soros konferenciája. A 146 ország képviselőivel megrendezett miniszteri tanácskozást civil szervezetek tiltakozása kísérte a helyszínen és a világ számos országában, melyhez hazánkban is több tömörülés csatlakozott - eltérő vérmérséklettel és stílusban.

n "Lázadni ésszerű" - adta ki a forradalmi jelszót Tamás Gáspár Miklós az "első magyarországi antiglobalizációs tüntetésen". A fenti műfaji meghatározást adó Artner Annamária, az ATTAC Magyarország aktivistája szerint két cél miatt gyűltek össze ők, a "többséget képviselő kisebbség": hogy tiltakozzanak Irak szabadságának lábbal tiprása ellen (amihez a WTO-nak semmi köze), illetve a WTO politikája ellen (amihez meg a helyszínül választott kereskedelmi bankszékhelynek nincs semmi köze). A szónokok kifejtették, hogy nem a globalizációval van baj, hanem a "profit globalizációjával", illetve arra hívták fel a figyelmet, hogy a kereskedelmi szerződések hátterében a "jóléti kompromisszumot felrúgó tőkés uralmi törekvések" állnak. Végül Kálecz Orsolya, az ATTAC titánja "Profitisten és szolgálói" ellen hívott harcba. A vörös zászlók és csegevara-molinók alatt felvonuló másfél száz ember először az egészségügyi minisztérium előtt, majd a Parlamentnél tiltakozott a dolgozók kizsákmányolása ellen.

A környezetvédő és emberi jogi szervezetek Lehet Más a Világ! néven sajtótájékoztatókból, kerekasztal-beszélgetésekből és zenés zárásból álló rendezvénysorozattal csatlakoztak a nemzetközi megmozduláshoz. A Kultiplexben

zöldközgazdászok és -jogászok

elsősorban a kereskedelmi megállapodások demokratikus kontrolljának hiányára hívták fel a figyelmet, illetve kifogásolták, hogy számos nemzetközi - emberi jogi és környezetvédelmi - szerződés hátrányba szorulhat a WTO-szerződésekkel szemben. "Nem tüntetni kell, vagy forradalmat csinálni, hanem el kell gondolkodnunk azon, hogy milyen világban akarunk élni, és mivel lehet kiváltani egy elavult közgazdaságtani szemléletmódot" - summázta az egyik résztvevő.

A rendezvények célkeresztjében a WTO és annak már meglévő, illetve tárgyalás alatt álló egyezményei voltak. Ezeknek mindegyike egy alapelvre épül: a részes országok szabadon kereskedhetnek egymással, s ha valamelyik ország a szerződésben vállalt kötelezettségeinek nem tesz eleget, akkor a WTO előtt megtámadható és/vagy a korlátozás feloldására kötelezhető, illetve viszontkorlátozásokkal (pl. büntetővám) sújtható. A civil szervezetek kritikája és a fejlődő, illetve a fejlett országok közötti konfliktusok hasonló témák köré csoportosulnak: ezek a mezőgazdasági egyezmények (AOA), a szolgáltatások kereskedelme (GATS) és a beruházásszabályozás.

Abban mindenki egyetért, hogy a mezőgazdasági termékek világkereskedelmi rendszere tarthatatlan: az agyontámogatott európai uniós és amerikai mezőgazdasággal szemben a fejlődők védővámokkal és kereskedelmi tiltásokkal próbálnak védekezni - viszonylag kevés sikerrel, a fejlett országok terményei nemcsak a nyugati piacokról, de a sajátjaikról is kiszorítják a fejlődőket. A WTO válaszkísérlete: mind a szubvenciókat, mind a kereskedelmi korlátozásokat le kell bontani. Boda Zsolt, a Védegylet munkatársa szerint ezzel az a gond, hogy a teljes liberalizálás esetén a fejlettek piacait ellepnék a fejlődőktől származó, de hihetetlen ökológiai és szociális költséggel, magyarul őserdőirtással és rabszolgamunkával előállított termékek. A WTO korlátozásleépítő stratégiájával szemben a közgazdász szerint "meg kellene határozni, mi az a szociális, munkaügyi, morális, környezetvédelmi minimum, ami a világon mindenhol számon kérhető, illetve a támogatások rendszerét úgy kell átalakítani, hogy a jelenlegi termékközpontú intenzív mezőgazdaság helyett a többfunkciójú, fenntartható mezőgazdaság irányába lépjünk el". Azaz a mezőgazdaság egyéb szolgáltatásainak - tiszta levegő, tájvédelem - költségeit mindenütt a világon be kell építeni a szubvenciókba. Az agrárvitának különös aktualitást ad, hogy az Egyesült Államok a WTO elé citálta az Európai Uniót, amely de facto moratóriumot adott ki a lakossága több mint hetven százaléka által elutasított génmódosított élelmiszerek behozatala ellen.

A legnagyobb támadások Cancunban a már életben lévő GATS-ot érték, ami a különböző szolgáltatások szabad és diszkriminációmentes kereskedését, azaz határokon átívelő igénybevételét jelenti. E rendszerben egy oktatással vagy egészségüggyel foglalkozó (de sokszor az államnál tőkeerősebb)

magáncég ugyanolyan jogokat

élvez, mint a kormányzati kézben lévő közszolgáltató. Ez elsősorban a harmadik világ vízellátása miatt vetődött fel: a tapasztalatok szerint a szegény országok lakosságának ivóvízhez jutását a versenyző magáncégek nem képesek ellátni, ezért a harmadik világbeliek ódzkodnak az ilyen jellegű közszolgáltatások megnyitásától. Fridrich Róbert, a Magyar Természetvédők Szövetségétől úgy véli, a GATS és a privatizációs trend oda vezet, hogy az adófizetők pénzéből magáncégek jutnak garantált profithoz, miközben e szolgáltatások nonprofit alapon, állami vagy önkormányzati tulajdonban is elláthatóak lennének.

Még csak most kezdték tárgyalni a beruházók és a beruházásokat fogadó országok jogait és kötelezettségeit szabályozó multilaterális egyezményt, mely a civilek félelmei szerint a befektetők érdekeinek szolgáltatja ki a fogadó országokat. Ad absurdum egy befektető azt mondhatja, hogy a 48 órás munkahét az ő profithoz való jogát sérti, ezért csak 60 órában hajlandó foglalkoztatni. A félelem nem teljesen atavisztikus, legalábbis a civilek által gyakran felhozott két példa alapján: a WTO-hoz hasonlóan működő Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (NAFTA) egyik döntése értelmében a kanadai kormánynak nincs joga ökológiai érdekekre hivatkozva vízkivételi kvótát szabni az ásványvíz-kitermelő cégekre. Durvább történet egy benzin-adalékanyagokat gyártó amerikai cég esete. A bizonyítottan rákot okozó matériát a kanadai kormány tiltólistára tette, de a kereskedelem indokolatlan korlátozására hivatkozva a NAFTA döntőbíróságán az amerikai cég nyert. A WTO döntőbírósága és döntéshozatali mechanizmusa is a bírálatok kereszttüzében áll: a döntőbíróságok összetétele és jegyzőkönyvei, illetve a konkrét szerződések nem nyilvánosak, a szervezet egészén nincs demokratikus kontroll.

Az általunk megkérdezett államigazgatási szakemberek és a szabad kereskedelemben hívő közgazdászok csak részben osztják a civilek félelmeit. (A cancuni delegáció lapzártánkkor még Mexikóban tartózkodó tagjait nem sikerült elérnünk - így hivatalos külügyi állásfoglalással nem szolgálhatunk.) A civil szervezetek nagy része szerintük számos ponton nem megfelelően tájékozott: a GATS vagy más szerződések nem foglalkoznak a tulajdonviszonyokkal, csak az adott szolgáltatást nyújtók közötti egyenlő bánásmód elvével - azaz a külföldi-belföldi, magán-állami megkülönböztetés tilalmával. Ha magánosításra kerül sor, s ez elégedetlenséget vált ki, "azért nem a GATS-ot kell ütni, hanem a helyi önkormányzatot vagy az államot". Ugyanakkor az is igaz, hogy "egy állami monopólium sokkal jobban elszámoltatható, mint egy piaci". Az egyenlőtlen felek közötti szerződéstől szerintük nem kell tartani, hisz "a WTO sokkal demokratikusabb, mint a Világbank vagy a Nemzetközi Valutaalap", lévén minden országnak egy szavazata, továbbá a szerződéseket folyamatosan lehet formálni, és

bármikor ki lehet lépni

Ezzel szemben mind a civilek, mind jogászok arra hívják fel a figyelmet, hogy egy nagy nehezen összehozott nemzetközi szerződést szerfölött körülményes megváltoztatni, s a kilépést is számos szabály nehezíti.

"A legnagyobb baj, hogy nem tudjuk, mi folyik pontosan" - mondja Scheiring Gábor, a Védegylet munkatársa. A tárgyalások és a szerződések nyilvánosságát - pontosabban annak hiányát - a civilek mellett az összes jelentős nyugati lap is bírálja. A magyar Külügyminisztérium álláspontját és részletes tárgyalási alapját nem állt módunkban megismerni, csak egy rövid nyilatkozatból és az egyébként készséges és vitákon szívesen részt vevő munkatársak beszámolóiból szűrhető ki, hogy Magyarország az EU-állásponthoz igazítja stratégiáját, illetve egyszerre támogatja a kereskedelem liberalizálását és számos támogatási forma, így a mezőgazdasági szubvenciók fennmaradását.

Fonyó Attila

Figyelmébe ajánljuk