Schilling Árpád: Az milyen menő lenne, ha…

  • Schilling Árpád
  • 2016. január 13.

Magyar termék

Most megint sikerül valamiről nem beszélnünk, amiről mintha beszélnénk.

Ha a család valóban a legfontosabb érték, és nem csak egy kommunikációs eszköz, akkor végre lehetne nyíltan és őszintén beszélni arról, hogy milyen nehéz ma családot alapítani, fenntartani és jól, boldogan, időnként hasznosan élni benne és vele.

Nemzetközi kutatások bizonyítják, hogy a magyar férfiak termékenysége évtizedek óta drasztikusan csökken: csak minden tizedik alkalmas spermadonornak. A magyar férfi sajnos egy genetikailag gyenge termék. El lehet gondolkodni azon, hogy mióta és miért pusztít hazánkban ilyen erővel a kontraszelekció.

Társadalmunk, ha úgy tetszik, nemzetünk szerkezetileg rendkívül sérülékeny, mert a kommunikációs gyakorlatok (a tanulás, a társkapcsolatok, a politikai közbeszéd, vagy bármi más) színvonala folyamatosan süllyed. Egyre kevesebb az olyan szituáció, amelyben valamiféle szakmai vagy erkölcsi vagy bármilyen, közösséget érintő kérdést vitatnak meg. Egyre kevesebb a komolyan vehető kérdés és válasz. Hülyülünk, satnyulunk és pusztulunk keményen.

Ehhez kell imádkozni, hogy szüljenek nektek kistesót

Ehhez kéne imádkozni, hogy anyátok sokat szüljön!

Fotó: MTI

A hazai közoktatás, vagy ahogy Hoffman Rózsa szereti azt nevezni: NEVELÉS, eredményei lassan kirajzolódni látszanak. A valódi tudással vagy elképzeléssel nem rendelkező 16 éves fiatalokat közmunkásnak adják a szüleik. Vagyis az egyik lehetséges dimenziója Hoffmann Rózsa elképzeléseinek, hogy a szegény gyerekek lehetnek a helyi önkormányzat csicskásai.

Miközben mindenki a 10+10 misi mámorában él, azt a kérdést csak kevesek merik feltenni, hogy vajon mi lesz azokkal a gyerekekkel, akiket már eddig is a világra hoztunk. Vagyis mi van a bölcsődékkel, amelyek egyszerű, de hasznos szolgálatot végeznek azzal, hogy lehetővé teszik a felnőtt nők részvételét a munkaerőpiacon. Nem azért, mert a nők princípiuma az, hogy dolgozzanak, hanem mert egy felnőtt ember dönthet úgy, hogy egyrészt szeretné folytatni a munkáját, másrészt szeretné, ha a gyermeke egy idő után élvezné, ha önállóan létezhetne a világban. Vagyis szeretne élni. A gyerek.

(Az KDNP egy perverz közösség, amelynek tagjai ahelyett, hogy a gyerekek érdekeiről beszélnének, az anyák életét igyekeznek tönkretenni. Hogy akkor állhat munkába az asszony, ha leellett a hazának három kölköt? Harrach Péter, te meg akkor nyithatod ki a szádat, ha elmondtál magadban százezer miatyánkot.)

A család értelme sok minden lehet, de hogy ezek között szerepet játszik a gyerek, az biztos. Sokan szeretnénk, ha a gyerekünk minőségi életet élhetne, amelynek egyik sarokpontja, hogy milyen az elérhető állami szolgáltatások színvonala – a lakhatásban, a születésben, az oktatásban, a szórakozásban és így tovább.

Ha a család az alap, akkor nézzük át az egészségügyet, amivel mindenképpen kapcsolatba kerülünk, ha szülni szeretnénk. És ha az egészségügyet, akkor azon belül a mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatos eljárásokat, illetve az örökbefogadás jogi és eljárási hátterét. Ha komolyan akarunk egymással beszélni, akkor nem nemzethadoválunk, hanem átnézzük a lehetőségeket. Magyarországon nagyon sok ember szeretne gyereket, de nem jön össze nekik, vagy mert biológiailag nem képesek rá, vagy mert az örökbe fogadási procedúra riasztja el őket. Nehéz úgy viszonyulni egy gyerekhez, hogy abban ne jelenjen meg a szeretet. De úgy tűnik, ez most sikerült.

Miután a 10+10 milliós elnyerhető támogatás elsősorban azok számára motiváló, akik érdekeltek az építőiparban, nehéz nem azt feltételezni, hogy a legújabb Habony vagy ki a fene által kitalált kampányszöveg mindenről szól, csak azokról a családokról nem, amelyek korrekt szerződést szeretnének kötni az állammal. Én csak akkor megyek bele az üzletbe, ha abból mind a három gyerekem profitál. Vagyis ha nem az lesz az állítás, hogy 3 éves korától kötelezően részt kell venniük egy antiszocializációs dzsemborin, majd belekerülnek az állami közoktatás vallással és futballal átáztatott rendszerébe. Aztán vagy lesz pénzem fizetni neki valami elfogadható belföldi vagy külföldi egyetemet, vagy 16 évesen vár rá az önkormányzat.

Na és akkor elérkeztünk a leglényegesebb kérdéshez. Értem én, hogy 10+10, de mi van, ha se építési vállalkozó, se gazdag nem vagyok? Mi van, ha régebbi épületekben lakunk? És többen is lakunk a kis lakásainkban, ráadásul néha éhezünk? De mi van, ha nem éhezünk, de régebbi és nagyobb, költségesebben fenntartható lakásokban lakunk? Mi van, ha nem lakásba akarunk invesztálni, hanem a gyerekbe? Mi van, ha azt szeretnénk, hogy több fizetős, de éppen ezért használhatóbb tudást szolgáltató bölcsőde, óvoda, iskola, egyetem legyen ebben az országban? Ha akadálymentesítenék a középületek mindegyikét, komolyabban vennék a mozgásukban korlátozottak közlekedési igényeit?

Mi van, ha mindenkinek jár állami támogatás, ha szül vagy örökbe fogad egy gyereket? Mi van, ha az a játékszabály, hogy pénzt adunk gyerekért cserébe? Járjon kötelező állami támogatás mindenkinek, aki életet ad egy gyereknek, és aki örökbe fogad egy másikat! Legyen kidolgozva ennek a feltételrendszere! Járjon az általános alapjövedelem! Viszont cserébe növekedjen minden valódi vagyonosodásra vonatkozó adó. Ha még nagyobb házat akarsz, akkor adóznod kell. Ne azt nyomja a kormánypropaganda, hogy mi adunk neked pénzt, ha üzletelsz velünk: szülsz és építesz. Nyomja azt, hogy ha gyereket vállalsz, akkor az állam feladata, hogy segítsen neked abban, amiben szükséged van a segítségre. Kinek ebben, kinek abban. De mindenkinek legyen jó!

Az milyen menő volna, ha ma Magyarországon egyszerre tudna reagálni a közoktatás arra, hogy a Saul fia Golden Globe-díjat kapott, és elment David Bowie.

Figyelmébe ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.