Év elején szokás különböző szempontok mentén összefoglalni az évet. Írhatnék most a blockchainről, a bitcoinról, a hangvezérelt asszisztensek elterjedéséről, de igazából ezekről eddig is volt elég szó. Egy szempont viszont van, amit érdemes még egyszer felemlegetni.

2017 volt az az év, amikor már nem lehetett azt gondolni, hogy a tech cégeknek nincs politikájuk.

A technológiai ipar egészen sokáig tudta játszani az angyalarcú neutrális szereplőt. Legyen szó arról, hogy az Uber taxivállalat-e vagy kibújhat-e a versenytársaira vonatkozó szabályozás alól, vagy arról, hogy a Facebook működik-e legalább részben médiavállalatként. És ha igen, milyen szabályozás alá tartozik?

Egyik kérdés érdekesebb, mint a másik. A Facebookról már lehet tudni, hogy az amerikai elnökválasztás alatt az oroszok által fizetett célzott hirdetések futottak rajta. Illetve, ami még kínosabb a cégre nézve, a mianmari etnikai tisztogatások fő médiája a Facebook. A rohingyák ellen a közösségi oldalon tüzelik fel az embereket abban az országban, ahol az internet és az okostelefon is viszonylag új jelenségnek számít.

Természetesen nem csak a Facebookot lehet ütni. A Szilícium-völgy nagy része alkalmazkodóban van az új világhoz. A leglátványosabb Peter Thiel, a PayPal társalapítója, aki annyira időben állt be Donald Trump mögé, hogy már tele is van jó embereivel a kormány. Meglepőbb volt a virtuális valóság szemüveget gyártó Oculus társalapítója, Palmer Luckey, akiről kiderült, hogy alt-right trollokat támogatott. Sokatmondó, hogy a trollkapcsolat már 2016-ban kiderült, de Luckey még 2017 márciusáig húzta a cégben, és egy másik botrány is kellett a kirúgásáig.

Ez a gép. A gép törött.

Nem szebb a kép akkor sem, ha kizoomolunk. Zeynep Tufekci TED-előadásában – kötelező megnézni! – foglalta össze, hogy a megfigyelési kapitalizmust, amiben élünk, alapvetően reklámok mozgatják. Azért tudnak rólunk mindent az általunk használt szolgáltatások, hogy relevánsabb hirdetéseket tudjanak felvillantani. Egyszerre kisszerű és ijesztő a helyzet. Az utóbbi azért, mert mostanra kiderült, hogy nem csak Salgó-polc és mobiltelefon hirdethető bámulatos pontossággal, hanem ideológiák is.

 

Béláim, gondolkozzunk!

A vita szerencsére már zajlik arról, hogy menthető-e a Szilícium-völgy, vagy hogy a technológiai ipar egyszerre rövid távú és szemellenzős gondolkodása milyen helyzetet teremtett. Legutóbb Ted Chiang sci-fi szerző, akinek novellájából az Érkezés című film készült, dobta be, hogy az emberiségre törő mesterséges intelligenciáról (MI) szóló összes mondat úgy is érvényes, ha az MI kifejezést cégre cseréljük. Sőt, a félelmet az táplálja, hogy a tech cégek pont úgy viselkednek a piacon, ahogy az MI-t jósolják, hogy fog. Nehéz másról jót feltételezni, ha magunk sem vagyunk azok.

Chiang állításaira már van válasz, várhatóan jó vita lesz belőle. A hangok pedig, amelyek szerint szörnyet teremtettünk, de a szörny nem gép, nem robot, nem idegen intelligencia, hanem cégek, egyre szaporodnak.

(Címlapi kép: Takashi Hososhima)

Másvalaki problémája – kövesse a Magyar Narancs technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogját!

Másvalaki problémája – Magyar Narancs

Nem látod, pedig ott van, és téged is érint. A Magyar Narancs új, technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogja.