A politikában az igazság pillanata a költségvetés összeállításakor jön el. Az egészségügy új vezetése nem vizsgázott valami fényesen.

Hiába folyik bűvészkedés a számokkal, rejtenek el itt-ott olyan előirányzatokat, amelyek ágazati célokra (is) fordíthatók, a parlamentben tárgyalt, a 2019. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat szerint az egészségügy forrásai jövőre sem lesznek elégségesek megbízható és minőségi szolgáltatások nyújtására.

A kormányzati kommunikáció folyamatosan harsogja, hogy nőnek az egészségügy pénzügyi lehetőségei. Az kétségtelen, hogy az egészségbiztosítás ún. természetbeni kiadásaira 107 milliárddal több jut jövőre, mint amennyit tavaly szánt erre az állam. Reálértéken számolva a növekedés azonban sokkal kisebb. Az „ágazati” pénzromlás üteme rendre meghaladja a lakossági inflációt és ne feledjük, hogy ezt a költségvetést 315 forintos euró árfolyamon tervezték, azóta azonban 5 százalékot veszített a magyar fizetőeszköz értékéből. Drágul az import, és a gyógyító intézményekben a szükséges berendezések, alkatrészek, gyógyszerek jelentős hányada nem hazai termék. Ha emellett figyelembe vesszük a kórházi tartozások minden évben 60-80 milliárdig növekvő mértékét is, máris szerényre apadtak a lehetőségek.

Felújítás előtt. És utána? Fotó: MTI – Bruzák Noémi

Nem könnyű eligazodni a valószínűleg szándékosan áttekinthetetlen rovatrendben. Ami látszik: nem jut több népegészségügyre, a védőnőknek, művese szolgáltatásra és otthoni szakápolásra. A kórházi többletet elviszi a beígért béremelés fedezete, és az, hogy egyes hiányszakmákban csak óriási összegekért tudnak orvost foglalkoztatni. Így a működtetésre nem marad pénz, nem sikerül kitörni az adósságspirálból, még akkor sem, ha felügyelőket állítanak a kórházigazgatók mellé, ahogyan a pénzügyminiszter szeretné. Emelkedik ugyan a gyógyszerkassza, de nem annyira, hogy elegendő legyen korszerű, új gyógyszerek évek óta halogatott támogatására. Ugyanakkor, az idei terveket ismerjük, de zárszámadási javaslat híján a tényleges tavalyi teljesítést nem.

Kis túlzással, a hazai úthálózattal kapcsolatos magatartás lesz jellemző az egészségügyben: a kátyúkat hellyel-közel és nagy késéssel javítják, ha nem is a legkorszerűbb technológiával, de a burkolatot nem cserélik, új utak pedig alig épülnek.

Lemaradásunk az EU átlagához képest folytatódik. Nálunk a költségvetés 8,5 százalékát kapja az egészségügy, az Európai Unióban ez általában 12-14 százalék (Csehországban 18, Lengyelországban 11,2). A növekvő gazdasági teljesítmény ellenére stagnál a GDP arányos ráfordításunk: egészségügyi kiadásaink a GDP 7 százaléka körül mozognak, az EU28 átlaga megközelíti a 10 százalékot. A magánkiadások aránya nálunk 30 százalék feletti, a legmagasabbak egyike az EU-ban, ami elsősorban a gyógyszerek költségvetési támogatásának csökkenésével és a magánrendelések forgalmának növekedésével függ össze. Egészségügyi közkiadásaink a GDP 5 százalékát sem érik el, ami messze alatta van mind az elvárásoknak, mind a lehetőségeknek. Ekkora finanszírozás nem teszi lehetővé a régóta esedékes szerkezeti átalakításokat, és az ezekhez szükséges ösztönzők bevezetését.

Ilyen költségvetéshez nehéz lesz megnyerni a fogyatkozó orvostársadalmat, visszacsábítani a szakdolgozókat, és végképp nehéz lesz hiteles jövőképet adni számukra.

A betegek bizalmáról nem is beszélve.

Kövesse a Magyar Narancs egészségügyi blogját! Materia Medica a magyarnarancs.hu-n.

Materia Medica

A Magyar Narancs új, egészségügyi problémákkal foglalkozó blogja. Fogyasszák egészséggel!