Most aztán tényleg az igazi poklot láthatjuk filmre véve

  • narancs.hu
  • 2017. november 9.

Mikrofilm

Idén a tizennegyedik alkalommal rendezik meg a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivált, az egyik legrangosabb hazai filmes seregszemlét. November 14–19. között a Toldi, a Kino, a Művész moziban, illetve a Trafóban lesznek a vetítések, s 92 filmet mutatnak be a világ minden tájáról. A vetítések mellett számos társesemény is lesz, kerekasztal- és háttérbeszélgetések, november 23–25. között Pécsett és Szegeden is tartanak bemutatókat.

Lapunk csütörtökön megjelenő számában bőséggel és részletesen foglalkozunk a fesztivállal, kritikákat, ajánlókat, interjúkat is olvashatnak, a részletes programot pedig itt találják.

A fesztivál nyitófilmjét ajánljuk figyelmükbe

A Nincs hová bújnod teljesen más megvilágításba helyezi mindazt, amit az iszlámról, a menekültkérdésről, a terrorról, általában a Közel-Keletről, Irakról, az Iszlám Államról gondolunk. Igazából nem a Verzión, hanem tévében, főműsoridőben kellene vetíteni, hogy minél többen lássák, hiszen Zaradasht Ahmed filmje sokkal közérthetőbben dolgozza fel az ott történteket, mint számos – amúgy tisztességes szándékú – elemző vagy tényfeltáró újságíró, mert miközben a pokol születésének lehetünk a tanúi, csak az ottani hétköznapokat láthatjuk.

false

A film öt évig készült, főhőse Nori, aki kórházi ápolóként dolgozik Irak középső részén, Diyala tartományban, egy Jalawla nevű városban, melynek környékén az amerikai invázió után is mindennaposak voltak a terrorcselekmények. A Nincs hová bújnod 2011-ben, az amerikaiak kivonulásával kezdődik, a városba kerülő civil sebesültek mesélik el a történetüket Norinak, aki ekkor még viszonylagos nyugalomban él saját házában, a családjával. Az ISIS előrenyomulásával azonban az ő élete is veszélybe kerül, mégis kitart a legvégsőkig és csak 2014-ben – közvetlenül azelőtt, amikor az Iszlám Állam elfoglalta a várost – menekül el családjával. A film második felében ezt a menekülést kísérhetjük nyomon, s ez annak ellenére is döbbenetes és megrázó, hogy nincsenek benne sem véres jelenetek, sem hatásvadász elemek, de nem lehet kétségünk afelől, hogy ilyen lehet a poklot. Üres és kiúttalan.

A filmet három alkalommal vetítik: november 14-én a megnyitón, 19.45-től a Trafóban, ahol Zaradasht Ahmed rendező is jelen lesz, illetve november 16-án 20.15-től a Toldiban, november 19-én pedig 19.30-tól a Művészben.

 

A film rendezőjével készített interjút a Magyar Narancs ma (csütörtökön) megjelenő, nyomtatott kiadásának Verzió-mellékletében olvashatja el!

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.