Antal Dániel: Legyen nekik igazuk

publikálva
2003/15. (04. 10.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Tegyük fel most azt, hogy Bush elnök hirtelen belátja: tévedett, és e szókat intézi nemzetbiztonsági főtanácsadójához: "Hej, ha ennyit mondják, csak van benne valami. Hagyjuk Irakot a fenébe, sokba is fáj, építsünk inkább a pénzből biztonsági kapukat minden reptérre, az araboknak meg ne adjunk vízumot."

Tegyük fel most azt, hogy Bush elnök hirtelen belátja: tévedett, és e szókat intézi nemzetbiztonsági főtanácsadójához: "Hej, ha ennyit mondják, csak van benne valami. Hagyjuk Irakot a fenébe, sokba is fáj, építsünk inkább a pénzből biztonsági kapukat minden reptérre, az araboknak meg ne adjunk vízumot."

Condi intézkedik. Kisvártatva az amerikai csapatok erős légi biztosítás mellett felpakolnak az anyahajókra, és meg sem állnak Baltimore-ig. A háborúra és a rendezésre zárolt mintegy 100 milliárd dollárból megépítik a reptéri biztosítást, és hogy a republikánus farmerek is kapjanak valamit a műsor helyett, leviszik az áfát 2 százalékra, majd magukra zárják az ajtót.

Szaddám Huszein (valamelyik) köszönetet mond az európai tüntetőknek, és bejelenti, hogy győzött a nemzetközi jog és az államok szuverenitásának magasztos elve. Egyúttal bevonul a két demilitarizált övezetbe, a síitáknak ismét hálát ad az 1991-es felkelésért, majd kiváló mérnökei segítségével végrehajtja a tereprendezést a kurd tömegsírok felett. Az orosz Lukoil lehívja az iraki olajmezőkre kötött opciós szerződését, és a béketábor vezetője, Jacques Chirac bejelenti, hogy helyreállt az ENSZ tekintélye, a két iraki francia olajmező számát Szaddám elnök megduplázta, valamint Putyin elnökkel és Hu főtitkárral háromnemzetiségű békefenntartó erők létrehozásán gondolkodnak. Udaj Huszein a Sotheby´s segítségével pótolja Rolls-Royce-gyűjteményének sérült darabjait. Az EU a közös agrárpolitika jóvoltából megtermelt agrárfelesleget, amelyet eredetileg Iraknak szánt humanitárius segélyként, végül Iránba küldi az új síita menekülttáborokba.

H

Amerikában Bush népszerűsége a nulla felé közelítő adókulcsok miatt nőttön-nő. Az együgyű elnök további javaslatokat kér tanácsadóitól. A republikánus csapat, nyilván játékpénzzel szemléltetve, előadja, hogy ezen az úton meddig lehet eljutni; megnyugodnának az európaiak, és Kofinak sem lenne több álmatlan éjszakája. Megszületik a döntés: az Egyesült Államok kivonul a térségből. Elhagyja a katari bázisokat, és beszünteti Izrael katonai segélyezését. Az Irakkal egyesülő Szíria végre rendezi a palesztin kérdést, a világháborús bűntudattól szabadulni nem tudó németek pedig befogadnak minden izraeli menekültet, aki hitelt érdemlően bizonyítja, hogy a rakétatámadás után nem maradt biztonságos lakóhelye. Az Egyesült Államok érdekmúlásra hivatkozva kivonul Afganisztánból is, amelyet iráni, orosz és pakisztáni befolyási övezetre osztanak, a nőket sietve visszacsomagolják a csadorba és a csomagtartóba. Mussaraf elnök bejelenti, hogy vége az amerikai érdekházasságnak, és finom utalást tesz arra, hogy Pakisztán stratégiai nukleáris fölényben van Indiával szemben.

"Ez melyik kontinensen seriff?", kérdezi a hír hallatán gyanakodni kezdő amerikai elnök. Amikor felvilágosítják, hogy Ázsiában, a populista Bush hazarendeli a Koreában állomásozó amerikai csapatokat, akik egymillió éhes észak-koreaival álltak szemben. Az ENSZ felújítja a korábban már sikeres észak-koreai "Atombombáért élelmiszert" programot, Kim Dzsong Il elégedetten hörpöl bele kedvenc konyakjaiba. Japán a ballisztikus rakéták árnyékában fizet, mint a katonatiszt.

Az ENSZ visszanyeri tekintélyét, a BT-ben a korábban nagyhangú britek kussolnak, a Tony Blairt a kormányfői székben követő John Prescott új szénbányák megnyitását helyezi kilátásba, valamint azt, hogy a szigetország hagyományos szuverenitásának megőrzéséhez három lépés távolságot fog tartani az ENSZ-től. Az Egyesült Államok némi fontolgatás után felfüggeszti tagságát a nemes testületben. A BT-ben a béketábor folytatja a világszervezet sikeres diplomáciai erőfeszítéseit Sierra Leonéban és Kongóban, majd - miután az utolsó amerikai katona is elhagyta Pristinát - az új Jugoszláviában is. Boszniában a szerbek követelésére csökkentik az ENSZ-misszió létszámát, a Főmegbízotti Hivatal élére pedig az 1995-ben Srebrenicánál már bizonyított egykori különmegbízottat, Jaszusi Akasit jelölik. Eközben a hágai törvényszéket, mivel ekkor már harmadik hónapja nem tudja kifizetni a villanyszámlát, végelszámolják.

A következetes stratégiaváltás nevében az Egyesült Államok sorra zárja be minden külföldi támaszpontját. Amikor az utolsó simításokat is elvégzi kész rakétavédelmi rendszerén, Bush bejelenti: részükről befejezettnek tekinti a világrendőri szerepzavart. Haitin visszatér valamelyik méltán elfeledett csodadoktor a hatalomba, és Kolumbia hagyományos drogklánjai is végre megszervezik a helyi hagyományokhoz és mezőgazdasági adottságokhoz igazodó alternatív gazdasági rendszert.

H

A korábbi, egyoldalú, unilaterális világrend helyére ekkor végre valóban a sokszínű, multilaterális ENSZ lép. Miután kiderül, hogy Oroszország még egy háromszáz- ezres panelváros elfoglalásához sem rendelkezik elég haditechnikával, Németország feloszlatta a Bundeswehrt, a teljes francia idegenlégió a frankofón Afrikában biztosítja az európai segélyszállítmányokat, az EU pedig még nem zárta le az egységes külpolitikai fejezetet, a világ hirtelen azon kapja magát, hogy - az Egyesült Államok után - tulajdonképpen Észak-Koreának van a legnagyobb hadserege, és Pakisztán a világ első számú katonai hatalma. Rövid, ám intenzív filozófiai vita után a Harmadik Koalíció - az ENSZ Közgyűlésének stabil többségét maga mögött tudva - jelzi az Európai Unió felé, hogy az egyéni szabadságjogokra, az emberi jogokra, a népképviseleti elvre és a hatalmi ágak szétválasztásának elvére épülő államszervezeti modell csak az egyik lehetséges formája a világ berendezésének, és az ENSZ-nek túl kell lépnie ezen az etnocentrikus szemléleten. A multilaterális világrendbe olyan szuverén államfők is beletartoznak, mint Szaddám Huszein, Kim Dzsong Il és a jó kedélyű Fidel Castro. Az ENSZ új nemzetközi büntetőbírósága követelni kezdi az amerikai háborús bűnösök kiadatását. Felmerül Medgyessy Péter bűnrészességének kérdése is.

H

No, ekkor érkezik el az a pillanat, amikor a magyar parlament politikai vitanapot tart Magyarország helyéről a világban. Az MDF vezérszónoka közli, hogy tekintettel az ENSZ-ben kialakult többségre, elérkezett az ideje az MSZP-kormány színvallásának: a fehér EU vagy a színes ENSZ? Orbán Viktor volt miniszterelnök volt kabinetfőnökén keresztül megüzeni, hogy súlyos felelősség terheli a kommunista múltjával leszámolni képtelen Medgyessyt, aki az oroszok oldalára állt a döntő pillanatban, és tétovaságával megakadályozta az amerikai-brit-ausztrál-lengyel-bolgár koalíció katonai sikerét. Az SZDSZ vezérszónoka az ellenzéki vádakat visszautasítva közli, hogy csak méltányossági alapon támogatja az izraeli menekültek befogadását. Medgyessy Péter a Chiractól kapott térdszalagot mutogatva kulturált, európai vitát kér az ellenzéktől.

Eközben a Sierra Leone-i áldozatok száma eléri azt a kritikus tömeget, amikor a hullák már minden folyót eltorlaszolnak, s így hatalmas árvizek alakulnak ki. Az ENSZ-ben élénk vita folyik a tervezett beavatkozás jogszerűségéről. Az eszmecsere 123. órájában valaki felveti, hogy Nyugat-Afrikát az etnikai konfliktusokat hatékonyan kezelő Szaddámra kéne bízni. A várakozásteli csöndben az iraki küldött emelkedik szólásra: Rendben. Elvállaljuk a Balkánt is. Kofi Annan noteszába lapoz. Szaddám nachtkaszliján megcsörren a telefon.

publikálva
2003/15. (04. 10.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk