Nem hitték és ma sem hiszik el sokan, hogy a Jobbik elviszi az "erdélyi show"-t, pedig ennek a jelei mára egyértelműek. Az autonómiatüntetés, amelyet még az év elején hirdetett meg a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), sokáig pártsemleges akcióként szerepelt a híradásokban, noha a Tőkés László-féle Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Szász Jenő mögül kihátráló Magyar Polgári Párt (MPP) azonnal jelezte: támogatja a demonstrációt. Az RMDSZ álláspontja hetekig bizonytalan volt, aztán februárban a pártvezetés bejelentette, hogy a szövetség nem vesz részt rajta. Markó Béla korábbi elnök azzal érvelt, hogy az autonómia elérése nem tömegdemonstrációk szervezésével, hanem olyan tárgyalásos politikával lehetséges, amit a szervezet követ. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a március elejei dátum nem szerencsés, mert nagyon közel esik a nemzeti ünnep időpontjához. "Egy a zászló - nyilatkozta a székely zászló körüli vitára utalva Markó Béla -, és az piros-fehér-zöld." Kelemen Hunor jelenlegi elnök szintén a távolmaradás mellett döntött, mondván, az RMDSZ nem lesz a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Nemzeti Párt "utánfutója" egy olyan rendezvényen, amely nem segíti, hanem rontja az autonómia esélyeit.
Zászlófelvonulás
Fotó: Boda L. Gergely / MTI
Pár nap múlva azonban nyilvánvalóvá vált, hogy nem egységes az RMDSZ álláspontja: székelyföldi politikusai közül többen avval álltak elő, hogy részt akarnak venni a demonstráción. Így döntött a Kovászna megyei önkormányzat elnöke és Sepsiszentgyörgy polgármestere is. Az utóbbi években utaltak arra jelek, hogy az RMDSZ a Székelyföldön szakadhat, mint ahogy arra is, hogy több ottani politikusa kilép a szervezetből. Az egység mégis megmaradt, sőt az autonómiatüntetésre "bemelegítő" tömegrendezvényeket ebben a régióban az RMDSZ segédletével szervezték. A "székely szabadság napját" tavaly szeptemberben "Az igazság napja" című tüntetés előzte meg Sepsiszentgyörgyön (erről lásd: Feljelentők és feljelentettek, Magyar Narancs, 2012. szeptember 13.), és ugyancsak itt tartották meg a "székely zászlós tüntetést" tavaly novemberben. E rendezvényeken már rendre felbukkantak a szélsőjobb szimpatizánsai.
Az év elején kirobbant székelyzászló-botrány, majd a magyar nagykövet nyilatkozatai, a magyarországi zászlókitűzési kampány után nyilvánvalóvá vált: felgyülemlettek a tudatosan gerjesztett feszültségek az erdélyi magyar és román közösség között, megromlott a Románia és Magyarország közötti viszony, aminek új fordulatot adhat a Marosvásárhelyre, az 1990-es tömegverekedések helyszínére tervezett erődemonstráció.
Nagy kérdés volt, hogy a szervezők mennyi embert tudnak mozgósítani. Még közvetlenül a tüntetés előtt is úgy tűnt, a marosvásárhelyiek zöme távol marad az eseménytől. A kezdés előtt egy-másfél órával azonban váratlan fordulat történt: tömegével kezdtek érkezni a vidéki és a Magyarországról szervezetten útnak indított buszok, s az erdélyi városban soha nem látott tömeg lepte el a Postarétet a Székely vértanúk emlékművénél. Számháború indult, a hivatalos források ötezres, a szervezők harmincezres létszámról beszéltek. Valóságos erdélyi békemenet verbuválódott össze.
Hogy kik érkeztek Marosvásárhelyre, arról nincs pontos adat. A helyszínen szervezetten képviselték magukat a székelyföldi települések, sokan jöttek a kovásznai RMDSZ által mozgósított Háromszék térségéből, Sepsiszentgyörgyről és vidékéről. Az EMNP mozgósította a Székelyföldön kívül élő tagjait is, így Szatmárról, Nagyváradról, Kolozsvárról is több busz érkezett. A szónokokkal szembeni tér jelentős részét azonban a Magyar Gárda, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom egyenruhás alakulata és a Jobbik tagjai foglalták el. Mindkét szervezet saját jelképeivel, árpádsávos zászlóval vonult fel, annak ellenére, hogy a szervezők a rendezvény előtt nyilatkozatban figyelmeztettek a pártsemleges részvételre. Néhány nappal korábban Mirkóczki Ádám Jobbik-szóvivő nyilatkozatban szögezte le: nem szerveznek utazást Marosvásárhelyre, a helyszínen azonban több résztvevő azt nyilatkozta, a párt buszaival érkezett. Sem a Jobbik, sem a Magyar Gárda demonstratív felvonulása ellen nem tiltakoztak a szervezők sem a rendezvény ideje alatt, sem az után. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke a Transindexnek később azt mondta, "nem volt eszközük" a szélsőségesek "kiállítására".
A későbbi reakciók alapján úgy tűnhet, hogy a szervezőket váratlanul érte a szélsőjobb jelenléte, pedig napokkal korábban tudni lehetett, hogy a Jobbik készül a marosvásárhelyi rendezvényre, és tüntetőket is toboroz. A marosvásárhelyi vártemplomban már március elejére lakossági fórumot hirdetett meg a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) és a Jobbik, Zagyva György Gyula és Gaudi-Nagy Tamás előadását március 8-ra hirdették meg. Gaudi-Nagy úgy kapott meghívást mint az autonómiatüntetést szervező Székely Nemzeti Tanács által Gábor Áron-díjjal kitüntetett "fő zászlóvivő". A politikusok jelenléte ellen csak a marosvásárhelyi RMDSZ helyi tagszervezete tiltakozott. Zagyva és Gaudi egy nappal korábban a székelyföldi kisvárosban, Kézdivásárhelyen tartottak lakossági fórumot, hallgatóikat itt is a marosvásárhelyi autonómiatüntetésen való részvételre buzdították. Sikeresen: három nappal később hét busz indult útnak a demonstrációra. De nem csak Erdélyben toborzott a Jobbik: jöttek Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár megyéből, képviseltette magát a miskolci tagszervezet, de még Kárpátaljáról is ez a párt utaztatott tüntetőket.
A demonstráció kezdetben majdnem az autonómiarendezvényeknek megfelelő hangulatban zajlott. A felszólalók Székelyföld területi autonómiáját követelték. Tőkés László még románul is felszólalt, és jelezte: a kívánt cél elérése érdekében szükség van a románok szolidaritására is. Megköszönte azoknak az RMDSZ-politikusoknak a részvételét, akik a pártjukban elhangzottakkal ellentétben mégis ott vannak. A már-már békés hangulat akkor változott meg, amikor elhangzott az ismert Kós Károly-idézet ("Aki fél, aki gyáva, aki nem bízik, aki nem hisz, aki gyenge, az lépjen ki a sorból. Az menjen. Az nekünk bajt csinál, az a mi munkánkat akadályozza, az a mi lábunk elé gáncsot vet, a mi árulónk az!"). A szónokokhoz közeli tömeg erre azt kezdte skandálni, hogy a (magyar) árulókat fel kell akasztani. A "földet reá" mellett az emlékmű közeléből felhangzott a "Markó, hol vagy?" is. Később, a felvonulás során nemcsak az RMDSZ volt elnökét, hanem a jelenlegit is keresni kezdték "Hunor, hol vagy?" bekiabálásokkal.
A külvárosi Postarétről a központig, a kormányhivatal elé vonult a tömeg, amelyet Tőkés László, Izsák Balázs (SZNT) és Bíró Zsolt (MPP) vezetett, mögöttük haladtak a HVIM, a Jobbik és a Magyar Gárda tagjai is, szervezetten. Feltűnő volt, hogy Marosvásárhelyen egyetlen fideszes politikus sem bukkant fel, azok sem, akik a székelyzászló-ügyben exponálták magukat: a rendezvényt egyértelműen átengedték a Jobbiknak. Németh Zsolt annyit üzent, a magyar kormány "nyilván" nem tüntet, hanem tárgyal a román féllel, de támogatja a tüntetés szabadságát.
A felvonulást a csendőrség profin, a vártnál sokkal kisebb létszámban biztosította, az utcákon csekély számú nézelődő figyelte a tüntetőket: a helyi románok zöme ezen az estén otthon maradt. Néhány nappal korábban arról lehetett hallani, hogy a román Új Jobboldal (Noua Dreapta) ellentüntetést szervez az Avram Iancu-szobor elé, de végül a marosvásárhelyi tüntetés elmaradt: "cserébe" a zömében románok lakta Temesváron és Aradon volt felvonulás néhány nappal az autonómiatüntetés után. A marosvásárhelyi felvonulók petíciót adtak át a megyei kormányképviselőnek, amelyben többek között ilyen kitételek szerepelnek: "Hangsúlyozzuk: Székelyföld területi autonómiája nem sérti Románia területi integritását és állami szuverenitását, nem sérti a Székelyföldön élő román nemzetiségű polgárok érdekeit, sem Románia alkotmányát. Székelyföld autonómiájának minden előnyét egyformán fogják élvezni az itt élő állampolgárok a demokrácia alapvető értékeinek tiszteletben tartásával." E dokumentumnak élesen ellentmond, hogy a tömeg "Vesszen Trianon!", "Mindent vissza!", "Visszaveszszük Erdélyt a bocskoros oláhoktól!" jelszavakat kiabálva masírozott végig a városban.
A tüntetés a szervezők kisebb szóváltásával ért véget. Volt olyan, aki úgy vélte, "hagyni kell" a jelenlévőket még a téren tüntetni, volt olyan, aki attól tartott, rendbontás lesz. Bár a résztvevők ekkor még hangosan énekeltek, kiabáltak, s a többség láthatóan maradni akart, a szervezők végül a gyors oszlatás mellett döntöttek, és percek alatt felsorakoztak a tüntetőket szállító buszok. A debrecenihez hasonlító marosvásárhelyi főtér fele megtelt a négyes sorokban szorosan egymás mellé parkoló gépjárművekkel, a négysávos útról pontosan összehangolt ütemben, több irányban távoztak a buszok. Egy óra alatt kiürült a város, amelyen a helyiek szerint korábban nem látott méretű tömeg vonult végig.
*
A tüntetés utáni napokban nőtt a gyanakvás a román politikában az autonomista törekvésekkel szemben (noha az egész országot érintő közigazgatási átalakítás miatt ez manapság egyáltalán nem magyar ügy). A megszólalók zöme az etnikai alapú térségi társulások létjogosultságát kérdőjelezte meg (például Traian Basescu államelnök, aki szerint a székely megyék nem tudják magukat eltartani). Az erdélyi magyar politikában patthelyzet alakult ki. A tüntetést szervezők a tavalyi egyértelmű választási vereségük után úgy érezhették, "revánsot vettek" az RMDSZ-en. Az RMDSZ politikusai visszafogottan reagáltak - készülnek a párt májusi kongresszusára, amelyre eddig példátlan módon minden önkormányzati vezetőt (polgármestert és alpolgármestert) meghívnak, nyolcszáz résztvevős rendezvényt terveznek. A márciusi autonómiatüntetés lendületében bízók a marosvásárhelyi demonstráció folytatását tervezik: a következő az eddiginél is nyíltabban RMDSZ-ellenes akció lesz. A Kovászna megyei EMNP elnöke már fölvetette, hogy a következő felvonulást az RMDSZ-kongresszussal azonos helyszínen, Csíkszeredában kell rendezni.
Egyelőre bizonytalan, hogy lesz-e a marosvásárhelyihez hasonló második tömegrendezvény, az azonban jól látszik, hogy az erdélyi magyar közösségen belül a rendszerváltás óta nem tapasztalt feszültségek keletkeztek. Az autonómiát támogatók is több pártra szakadtak, sokaknak katarzisélmény volt a tömegdemonstráció, amelyen "visszavették" Marosvásárhely utcáit. Mások viszont úgy érzik, a gyűlölködő bekiabálásoktól sem mentes, revizionista jelleget öltő tüntetés miatt hitelét vesztette az autonomista politika. A demonstráció után még nehezebbé vált a román-magyar együttélés. A közösségi oldalakon elszaporodtak a fenyegető üzenetek, az erdélyi közhangulatot "ostromállapot" jellemzi.
Míg az RMDSZ és ellenzéke a hogyan továbbról és a történtek feldolgozásáról vitatkozik, addig a Jobbik erőteljesen nyomul: ott volt a marosvásárhelyi tüntetésen március 10-én, megjelent a március 15-i tüntetésen Kolozsváron (az RMDSZ-es politikusok mellett), lakossági fórumokat, találkozókat szervez. Helyi kapcsolatokat épít, toboroz, mobilizál. Nyíltan senki sem szövetkezik, de egy-két RMDSZ-es megszólalást kivéve nem is tiltakozik a Jobbik jelenléte ellen. A Jobbik nyilvánvalóan arra gyúr, hogy a 2014-es választásokon az erdélyi magyar szavazók körében ő legyen a befutó. Most úgy tűnik, jók erre az esélyei. Akinek pedig ez nem tetszik, annak az üzenet szerint "naná, hogy el kellene hagynia Erdélyt".
