Babarczy Eszter: Prekariátus és liberalizmus

szerző
Babarczy Eszter
publikálva
2016. jan. 29., 06:44
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Magyarországon nincs új Kádár-korszak egy nagyon lényeges szempontból: a munkához jutás és a létbiztonság tekintetében. Márpedig ma ez foglalkoztatja a legtöbb honfitársunkat.

Néhány hete furcsa összecsapás tanúja voltam Stockholmban. A putyini Oroszországból érkező művészek és művészettörténészek csaptak össze egymással, lényegében nemzedéki vonalak mentén. Ha lefosztom a zsargont a vitáról, így foglalhatom össze: nemzedékem és a nálam idősebbek – a negyven felettiek – szerint Putyin autoriter, fasisztoid, nacionalista és szövetséget kötött az ókonzervatív ortodox egyházzal. Csak néhány művész – például Pjotr Pavlenszkij, aki arról híresült el, hogy a Vörös tér kövéhez szegezte a herezacskóját, vagy a Pussy Riot – hősies ellenállása lobbantja fel a szabadság fényét, őket pedig rendőri eszközökkel nyomják el. Ezt a történetet hevesen támadták a húszas-harmincas fiatalok, akik az újbaloldal nemzetközi bikkfanyelvén azt magyarázták, hogy az efféle hősiességet a rendszer remekül be tudja építeni a működésébe. Az individualista romantikában gyökerező fricskák csak elfedik a rendszer igazi természetét – a kizsákmányoló államkapitalizmust –, miközben a nyugati közvéleményben glóriát vonnak a bátor ellenálló feje köré. A fiatal művészettörténészek és művészek arról nem adtak igazán világos képet, hogy milyen művészet lenne adekvát a hősi tett vagy póz helyett, de úgy vélték, általában a helyi közösségek és a „prekariátus” (a létükben állandóan fenyegetett szegények és a piaci viszonyok között létbizonytalanságban élők) ellenállóképességét kellene fokozni.

Ugyanezt a vitát Magyarországon nem folytattuk le – nem mintha az orosz ellenállást képviselő két csoport nem beszélt volna el egymás mellett –, bár az újbaloldal orgánumai (például a Fordulat) lelkesen igyekeztek meghonosítani a prekariátus fogalmát, amelyet Tordai Bence szerint Tamás Pál, majd Tamás Gáspár Miklós használt először Magyarországon.

A kritikai kultúrmunkások, mint a régóta harciasan független tranzitblog.hu vagy az állam nélküli létezést először megvalósító tavalyi OFF Biennálé köré csoportosuló civilek egyelőre inkább a művészeti intézményrendszert maga alá gyúró új intézményekre, főként a Magyar Művészeti Akadémiára vagy a Műcsarnokra céloznak és a hetvenes évek neoavantgárdjának nyelvét beszélik.

Nem a magyar művészeti szcéna kritikájának szánom ezt, és nem is a művészetről szeretnék mondani valamit. A legtöbb korombeli értelmiségi a „még olyanabb lett, mint régen volt” gyászában él, a Kádár-korszak harcait kezdi újra, és ezért ragaszkodik ahhoz, hogy Magyarországon szabadsághiány van, hogy a szabadság gesztusaival kell élnünk újra és újra. Magyarországon azonban nincs új Kádár-korszak egy nagyon lényeges szempontból, a munkához jutás és a létbiztonság tekintetében – Tordai Bence szép összefoglalást ad erről idézett tanulmányában –, márpedig ma ez foglalkoztatja a legtöbb honfitársunkat. Mint a Milla (emlékszik még valaki?) egykori szervezője állítom, nem a szabadság kulturális gesztusai hiányoznak Magyarországon. Azokban bővelkedünk, és a hatalom ezt nagyvonalúan meg is engedi nekünk, mert tudja, hogy nem kockáztat vele. A szabadság gesztusai ugyanis nem üzennek semmit a „prekaritásba”, a létbizonytalanságba belefáradt, szorongó embereknek, akik nem több szabadságot akarnak, hanem több biztonságot, mindenekelőtt biztos megélhetést (tehát munkát). Nekik Orbán kínál „munkaalapú társadalmat”, 40 év után női nyugdíjat, és kínál ellenséget, aztán mindjárt védelmet is az ellenséggel szemben, legyen az bank, közműszolgáltató, IMF vagy szír menekült.

A klientúrának – például az MMA-nak – ugyanezt a biztonságot az állami intézményrendszer (vagy inkább patronázsrendszer) kínálja, amely meghagyja a szabadságot a besimulni nem kívánóknak. „Nem tetszik a rendszer?” – üzeni –, „jó, eredj, keress magadnak helyet a piacon”. Ez a piac nem az a piac, amit a gazdasági szabadság liberális hívei elképzelnek, de a piac többnyire nem az a piac, amit a gazdasági szabadság liberális hívei elképzelnek. Amikor ifjú liberálisként (talán még Fidesz-tag is voltam!) Oxfordba hívtak, hogy az új kulturális szabadságról beszélgessünk, az odagyűlt jeles angol értelmiségiek a „piaci cenzúrára” panaszkodtak, és ez, emlékszem, nagyon bántotta a fülem. Hová is menekülnének a „piaci cenzúra” elől az emberek, ha nem a patronázsba? Álmodozhatnak ugyan az újbaloldaliak a prekariátus felszabadításáról, de a prekariátus nem szabadságot szeretne, hanem biztos megélhetést, és ha ezt patronázzsal érheti el, akkor patronázst.

Angolul még „A marslakó” volt „A mentőexpedíció” címe, amelyben Matt Damon „I am gonna have to science the shit out of this” felkiáltással áll neki az életben maradásnak – ez a címváltoztatás, bármi volt is az oka, szimbólumnak is remek. A tanult tehetetlenség folytán (erről még később többet) a magyarok kreativitása és érdekérvényesítő képessége nem tud kibontakozni – ahelyett, hogy nekiállnánk kitudományozni a belünket is, várunk egy mentőexpedícióra.

Amíg a magyar prekariátok nem tudják megtapasztalni, hogy van problémamegoldó-képességük, és működik a gyakorlatban is, mert a környezetük is problémák megoldására törekszik, addig mindig vonzó lesz a patronázs. „Szabadság csak ott van, ahol nincs prekariátus” – mondják a Fordulat tematikus számának szerkesztői, és ezt a „neoliberalizmus” kritikájának szánják. Ezt a kritikát én komolyan venném, még ha nem gondolom is, hogy a prekariátust fel lehet „szabadítani” egy forradalmi mozgalommal (egyébként is kétlem, hogy bárkit és bármit fel lehetne szabadítani forradalom útján). Talán kisigényű vagyok, de azt hiszem, inkább csak segíteni lehet nekik, hogy elviseljék a bizonytalanságot, hogy az egyik bajt a másik után megoldják, hogy egyáltalán elinduljanak, kezdjék el átgondolni, hogyan érvényesíthetnék az érdekeiket. Ezt tartom a legfontosabb feladatnak: olyan problémamegoldó és érdekérvényesítő programok és tapasztalatok gyűjtését, alkalmazását, amelyek nem a patronázsra építenek.

Nem tudom, hogy a kortárs képzőművészet mennyiben alkalmas arra, hogy kicsiszolja reményvesztettek és szorongók problémamegoldó képességét, de azt gondolom, a mai liberalizmus mindaddig irreleváns marad, amíg nem kínál megoldást arra a létbizonytalanságra, amely elől az emberek a patronázsba menekülnek. Nagyon meg kell becsülnünk azokat, akik ezen munkálkodnak, jelenleg főként szociális területen, az Igazgyöngy Alapítványtól a jogsegélyeken át a cserdi modellig vagy az Uborka-projektig. A probléma azonban nem egyszerűen szociális. Ahogy az előző írásban pedzegettem, a munkaerőpiac átalakulása miatt mind a mi patronázsalapú rendszerünkben, mind a kevésbé korrupt piacú országokban valódi fenyegetés a középosztályi pálya- és életlehetőség (nem feltétlenül a fogyasztási színvonal) eltűnése. A „te is lehetsz középosztályi” ígérete nélkül pedig a liberalizmus halott.

szerző
Babarczy Eszter
publikálva
2016. jan. 29., 06:44
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Kommentek

Rendezés:
  1. 85 Gyurica úr
    Gyurica úr
    2016. február 02., kedd 13:32
    „Ennek az egész kommunikációnak az égvilágon semmi értelme.”
    *
    Számodra. Tudniillik ez volna a liberális (de mondhatjuk babarczysan is: „baloldali liberális”) minimum, mármint hogy megengedően (nem pedig kirekesztően) fogalmazunk. Mert hátha valaki (például rokonszenves szerénységem) talál „ebben az egész kommunikációban” értelmet. Sőt szerintem maga Babarczy Eszter is talál. És nem elfogultságból (testi szépségem, nem kevésbé megnyerő habitusom által lenyűgözötten, teljesen elvakítva), hanem tárgyilagosan és intellektuálisan, vagyis hogy alapvetően nem az elbűvölő személyiségemhez vonzódik az olvasó, hanem ahhoz, amit írok. Van ilyen is. Nem vagyunk egyformák. Ez persze közhely, de a liberálisoknak újra és újra el kell mondani, ugyanis pontosan ez az, amit biztosan nem értenek.

    „Amúgy is tele a tököm azzal, hogy már belépni három böngésző variálásával tudok”
    *
    Az, hogy hány böngészővel telik meg a tököd, éppúgy érdektelen információ (legalábbis ezen a fórumon), mint az, hogy te „baromira haragszol” azokra a választópolgárokra, akik még Петя művész úr (господин яички-артист) kőbevésett herezacskójáért sem szavaznának Gyurcsány Ferencre.
    _______________________________________________________________________________

    „Maga annyit értett meg ebből”
    *
    Miből?
    .
  2. 84 Cyrano
    Cyrano
    2016. február 02., kedd 12:26
    Egyketted kegyelmes Úr!

    Maga annyit értett meg ebből is, mint minden másból.
    Nem baj, "Pistának jó lesz".
  3. 83 yoyo
    yoyo
    2016. február 02., kedd 11:28
    Gyurica úr, nem tettem szóvá a személyeskedéseidet, és egyszerűen nincs időm, de kedvem se arra, hogy a tévedéseidet megcáfoljam. Nem rémlik, hogy fordítva adódott volna hasonló, nem minősítgettelek, nem rémik, hogy a szavaid, gondolataid mögé véleményeket konstruáltam volna.

    Ennek az egész kommunikációnak az égvilágon semmi értelme. Hülye dolog, mert amúgy bírom, respektálom, amikor valamihez érdemben hozzászólsz. Sajnos a kommentjeidnek nagyon nagy része vagdalkozás, kellemetlenkedés.

    Amúgy is tele a tököm azzal, hogy már belépni három böngésző variálásával tudok, a megírt hozzászólásaim egy része is örökre eltűnik, miután elküldtem, szóval akkor én ezennel elköszönök, a továbbiakban nem szólok hozzád.
  4. 82 Gyurica úr
    Gyurica úr
    2016. február 02., kedd 11:18
    „Gyúrcsány a hibás”
    *
    Gyurcsány nem „hibás”, illetve hibás, persze (gyári hibás), de nem ez a dolog lényege. Hanem az, hogy akár hibás, akár nem, Gyurcsány nem kell. Ez a sajátossága. Az nem specifikuma, hogy az eszelős gyurcsányisták szemében éppúgy a Megváltó, mint Orbán az idült orbánisták számára (ebben nem különböznek, se a Vezérek, se a talpasaik), hanem az a különössége, hogy Gyurcsány annak a szavazóbázisnak sem kell, amelyre tukmálná magát.

    Gyurcsány szétbarmolta a baloldal maradékát, vagyis amely már akkor sem volt baloldal, amikor Gyurcsány odakerült nagyvezírnek, hiszen Gyurcsány épp attól kerülhetett oda nagyvezírnek, hogy már rég nem volt baloldal, ám ez a világ hipokritája (politikai rasszista stb.) még a morzsalékot is szétdíbolta, miután persze azt hazudta Őszödön, hogy az ellenkezőjét teszi majd. Nos, pontosan ez a gyurcsányi „őszinteségbeszéd” lényege: még a korábbi hazugságainak meggyónása közben is hazudik. Az ilyet nevezik csontvelőig hazug, zsigerileg hazudozó embernek.

    Gyurcsány hibás? Érdektelen, s már csak azért is, mert az, hogy ki hibás, ki nem, a politikában nem játszik. Báró rózsadombi weimari Weimary-Gyurcsány nem kell. És nem is fog kelleni. Elvileg persze nem kizárt, hogy visszakapaszkodhat, ahhoz viszont egy jókora össztársadalmi agylottyanásnak kell bekövetkeznie. A mostaninál is nagyobbnak.
    .
  5. 81 Cyrano
    Cyrano
    2016. február 02., kedd 08:13
    Gyuricának tőmondatig megy -a többi meghaladja értelmi képességét.
    Így aztán igazi fideszes.
    Javaslom hosszú baromságok helyett a "Gyúrcsány a hibás" egyszerűsítettet bemásolni, akár többször is.
    Utána lehet menni a kasszához, 1/2 kegyelmüs úr.
  6. 80 Gyurica úr
    Gyurica úr
    2016. február 02., kedd 07:41
    Én nyugodt vagyok, nyugodtan konstatáltam: szerinted „vannak jópáran, akik kevésbé rosszak Orbánnál”, „még a Gyurcsány is”, ők ezért alkalmasak az ország vezetésére, illetve még azért, mert mindegyik „leváltható”, „még a Gyurcsány is”, csak az Orbán nem váltható le.

    Nem akarok veled alkotmányjogi vitába keveredni, nyilván alulmaradnék (kizárólag a Szellemi Parnasszus legmagasabb csúcsán lehet képes valaki kisbetűvel írni annak az embernek nevét, akit a reszketésig gyűlöl, márpedig én ilyen magaslatig még csak föl se látok), ezért inkább a másik gigászi elme kijelentére hivatkozom, mely szerint Gyurcsány nemrég közölte: Orbán leváltható. Olyannyira, hogy nem is kell vele megvárni 2018-at, már jóval hamarabb le lehet váltani a kormányt, s ő le is fogja váltani. Közölte Gyurcsány.

    Mindebből pedig a következő elvi opciók adódnak: (1) vagy te hazudsz, (2) vagy a Gyurcsány hazudik, (3) vagy te vagy hülye, (4) vagy a Gyurcsány hülye. Nincs ötödik lehetőség, ugyanis a szöges ellenkezőjét állítod annak, amit a Gyurcsány.

    Na most, ha eldöntöttétek, hogy melyikőtök a hazug versus hülye, akkor az, aki kettőtök közül (szerintetek) sem nem hazug, sem nem hülye, álljon elő, tegye nyilvánossá a programját, győzze meg a választópolgárt arról, hogy (1) a program jó, (2) meg is fogja valósítani, s akkor a lakosság többsége szavaz rá. Ilyen egyszerű. Nem állítom, hogy mindenki rád (vs. a Gyurcsányra) szavaz majd, ugyanis az országban nem csak primitív Orbán-gyűlölők vicsorognak, hanem eszelős zsidófalók, cigánygyűlölők (Gyurcsány egyébként ezeknek az alantas indulatára igyekezett rájátszani Miskolcon, a Jobbik rasszista végbele mögött lihegve, csak Gyurcsány még rasszistának se jó), s persze sunyi-bornírt „komcsilibsi”-gyűlölők is buzognak bőven, ám van annyi normális ember Magyarországon, hogy le lehessen váltani Orbánt, amennyiben adódik alternatívája. Míg az épeszű emberek szemében egy másik Orbán nem alternatíva. Gyurcsány a legkevésbé, mert Gyurcsány csak annyiban nem Orbán, hogy Gyurcsány a neve. A történelem bizonyította: Gyurcsány után, sőt Gyurcsányból szükségképpen következik a par excellence Orbán. Ha van a világon valaki, aki már ránézésre is involválja a fasizmust, akkor az a Gyurcsány. Még Őszödön is hazudott!!! Bicskanyitogató módon. Gátlástalanul hazudott az elvbarátai, frakciótársai szemébe, méghozzá egy kardinális kérdésben. És legutóbb is hazudott. Azt mondta, Orbán leváltható. Miközben nem más álltja ennek az ellenkezőjét, mint aki már egészen odáig jutott intellektuálisan, hogy baromira képes haragudni is, bizony: „Baromira haragszom azokra az emberekre, akik azzal jönnek, hogy de jó is lenne elhajtani orbánt a bánatos picsába, de hát hogyan, ha a többi se jobb”.
    Ha semmi más, ez a haragos állítás a baromi bizonyítéka annak, hogy Orbán nem váltható le. Vagyis? Vagyis Orbán azért váltható le, mert nem váltható le. Ez a gondolat ereszkedett le ide, hozzánk a Szellemi Parnasszus Csúcsáról.
    .
  7. 79 yoyo
    yoyo
    2016. február 01., hétfő 22:05
    Ej, Gyurica, miket hord itt össze...

    Senkit nem zavar, ha én haragszom rá, de akkor vajon engem mennyire kellene érdekeljen, hogy untatom a - kiket? a kollégáimat?!

    Nyugodjon meg, baromira nem érdekel, hogy zavar-e bárkit, hogy haragszom rá.

  8. 78 Gyurica úr
    Gyurica úr
    2016. február 01., hétfő 19:36
    ©Cyrano (76): „Én vagyok a hülye”
    *
    Egyetértünk.
    .
  9. 77 Gyurica úr
    Gyurica úr
    2016. február 01., hétfő 19:35
    „Baromira haragszom azokra az emberekre…”
    *
    Sag’ schon. Senkit nem zavar az, hogy egy unalmas nick haragszik-e rá, vagy sem. Még akkor se, ha baromira haragszik. Ilyen az ember.

    „Nem nagyon tudnám hosszan sorolni azokat, akikre boldogan szavazni tudnék (egész röviden se).”
    *
    Akkor mit tudnál? Untatni a kollégáidat?
    Egyébként nem kell hosszan sorolni (röviden se), bőven elég egyetlen nevet leírni: konkrétan: dr. Pöszörődi Punci Pista legyen a miniszterelnök, mégpedig konkrétan: ezért meg ezért meg ezért. Bármit le lehet írni. Egyetlen indok nem indok, nevezetesen, hogy a jelölt még mindig jobb, mint az Orbán. Különösen, ha egy olyan infantilis nick közli ezt, aki úgy igyekszik szublimálni magában a vak gyűlöletet, hogy a gyűlölete tárgyának kisbetűvel írja a nevét. Óvodás nívó. Miért neki kéne hinnünk, és miért ne a szemünknek?

    „vannak jópáran, akik kevésbé rosszak orbánnál. És a legfontosabb: az összes leváltható. Még a Gyurcsány is.”
    *
    Ennél dehonesztálóbb marhaságot akarva se írhattál volna: „még a Gyurcsány is”. Ez nem Orbánt sérti, gyerekem, hanem CSAK a Gyurcsányt. Mégpedig pontosan azért, mert az Orbánt nyilvánvalóan rühelled, míg a Gyurcsányt nyilvánvalóan megveted (legalábbis a szövegeddel).
    Arra szavazzunk, akit még azok is leköpnek, akik mellette ágálnak?
    Protezsáljon téged a https://www.youtube.com/watch?v=ssAfI6Tn7Og!
    .
  10. 76 yoyo
    yoyo
    2016. február 01., hétfő 18:37
    Baromira haragszom azokra az emberekre, akik azzal jönnek, hogy de jó is lenne elhajtani orbánt a bánatos picsába, de hát hogyan, ha a többi se jobb.

    Nem nagyon tudnám hosszan sorolni azokat, akikre boldogan szavazni tudnék (egész röviden se).

    De igenis vannak jópáran, akik kevésbé rosszak orbánnál. És a legfontosabb: az összes leváltható. Még a Gyurcsány is.

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Médiaháború
Nem csak Simicska ellen
Bős–Nagymaros
Győznek a szlovákok
Varázsgomba
Az LSD a gyógyászatban
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk