Kozák Márton

Behódolás helyett - Arányos választási rendszer vagy a választások bojkottja

szerző
Kozák Márton
publikálva
2016/23. (06. 09.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az ellenzék egységesen követeljen arányos választási rendszert, ha pedig követelése nem ér célt, fontolja meg a bojkottot – javasolja Haraszti Miklós. A Kádár-korszak emblematikus ellenzéki alakjánál kevesen értik és érzik jobban az autokratikus rezsimek működésének sajátszerűségeit. Tapasztalatai frissek, hiszen mint az EBESZ sajtószabadság-felelőse, majd a szervezet kazahsztáni és tádzsikisztáni választási megfigyelőcsoportjának vezetője és az ENSZ belarusz jelentéstevője olyan országokkal került intenzív kapcsolatba, ahol a vakmerőbbek titkon azt sóhajtották a messziről jött ember fülébe: „Hát, maguknál még legalább összeszámolják a szavazatokat.”

Szavazni nem kell félnetek

Szavazni nem kell félnetek

Fotó: MTI

Igen, még valóban van miért irigykedniük ránk belarusz, kazah és tádzsik barátainknak. Ám ha a trendek folytatódnak, belátható ideig lesz csak számukra vonzó a magyar élet minősége. A Freedom House volt kommunista országokról beszámoló, 2003 óta évente kiadott demokráciajelentései pontos képet adnak a Nyugattól való elszakadás folyamatáról – demokráciateljesítményünk a 2003-as első felvételhez képest minden paraméterében hatalmasat romlott, az utóbbi években egyre gyorsuló ütemben távolodunk a visegrádiaktól, s közeledünk a posztszovjet autokráciákhoz.

Az arányosság mint archimédeszi pont

A követelés apropója, hogy a Fidesz a nemzetközi kritikák egy részére reagálva ősszel módosítaná a még kétharmados fölénye birtokában hozott választási törvény két abszurd, de kevéssé lényeges elemét. (Az időközben elhunytak szavazását elkerülendő az egyébként tíz évre regisztrált, levélben szavazó külhoni magyarok csak akkor kapjanak szavazócsomagot, ha megerősítik a regisztrációt; illetve a két százalékot el nem érő pártok fizessék vissza az állami támogatást.) Csakhogy most hibádzik az egyoldalú változtatáshoz szükséges kétharmados parlamenti többség, így a korábban egymagában alkotmányozgató és testreszabott választási törvényeket előállító párt rászorul az ellenzék támogatására. A Fidesz tart attól, hogy ha e lényegi kérdéseket nem érintő, de látványosan stupid ügyekben nem lesz megállapodás, megnehezedik hatalma demokratikus legitimitásának látszata.

Haraszti kiváló politikai érzékkel vette észre a szabadon hagyott állcsúcsot.

Az országgyűlési képviselők választásáról és a választási eljárásról 2010 után hozott törvények az aljasság kimeríthetetlen tárházai (melyek mellett a kopaszoktól Polt Péterig a szabad és tisztességes választások ellehetetlenítésének kimeríthetetlen arzenálja áll a hatalom nagybirtokosai rendelkezésére). A fideszes törvényhozás értékvilágának milyensége jól rekonstruálható a levélszavazás ügyének történetével: az a törvény, amely a pártnak kedvez. A választási eljárási törvény eredetileg a magyarországi lakcímmel rendelkező, de külföldön tartózkodó választópolgárok számára is megengedte a levélben való szavazást, ám illetékes helyen hetek alatt rájöttek, mily hasznos lenne a Londonban időzők dolgát a gyergyószentmiklósi állandó lakosokéhoz képest megnehezíteni. A felismerést törvénymódosítás követte. A kétharmados Fidesz-többség gyorsan hatályon kívül helyezte a rendelkezést, így már csak a magyarországi lakcímmel nem rendelkező, külföldön tartózkodó választópolgárok lettek jogosultak levélben szavazni. Így privilegizált helyzetbe hozták az utóbb 95 százalékban a Fideszre szavazó választói csoportot (ők tipikusan a kettős állampolgárságú külhoni magyarok), s ellehetetlenítették az előbbi csoporttól nagy valószínűséggel eltérő pártpreferenciájú társaságot (akik tipikusan a külföldön dolgozó-tanuló, többnyire csak magyar állampolgárságú magyarok). Bár ezzel Stumpf István alkotmánybíró szerint is torzult a demokratikus akaratképzési folyamat és sérült a választók akaratának szabad kifejezése, a célzatos szegmentálás pedig magában hordozza a választások szándékos politikai befolyásolásának veszélyét, a zömmel csak Fidesz-jelöltekből álló Alkotmánybíróság többsége nem talált a törvényben kivetnivalót.

Belenyugvás az alávetett helyzetbe, önként jelentkezni pofonért – a törvényi feltételeket és a választásokra befolyással lévő intézmények (Nemzeti Választási Bizottság, ügyészség, állami média etc.) működését ismerve ezt jelentené a 2018-as választásokon az ellenzéki részvétel. Ilyen párt nem remélhet választói támogatást.

Van viszont a választásokat szabályozó diktátumos törvényeknek és a következő tíz kormány megbénítása szándékával készült (©Orbán Viktor) közjogi struktúrának egy eleme, aminek megváltoztatását az ellenzéknek érdemes a választásokon való részvétel feltételévé tennie. Ez a választási rendszer súlyos aránytalanságának megszüntetése.

Hajdan a rendszerváltás billenékeny és kiszámíthatatlan környezetében még szóltak érvek a stabil kormánytöbbséget eredményezni képes megoldás mellett. Az Ellenzéki Kerekasztal 1989. szeptember eleji megállapodása ellenére a törvény mégiscsak úgy lett súlyosan többségi elvű, hogy a pártállami parlament az eredeti megállapodást felrúgva 24-gyel növelte az egyéni kerületek, 12-vel csökkentette a listás helyek számát. A Fidesz 2011-ben hozott választási törvénye ezt a kommunista törvényhozási puccsal aránytalanított rendszert a győzteskompenzáció bevezetésével és a levélben való szavazás lehetőségének célzatos manipulálásával még aránytalanabbá tette: így fordulhatott elő, hogy míg 2010-ben 53,6 százalék listás szavazatért a mandátumok 68, 2014-ben 43,5 százaléknyi szavazatért már a mandátumok 67 százalékát kapta.

A többséget jutalmazó szisztéma egy autokratikus hagyományokban és reflexekben gazdag, friss demokráciában közveszélyes megoldás. Mivel föltehetőleg ezzel a térségbeli államok törvényhozói is tisztában voltak, az aránytalan választási rendszer unikum Európa keleti felének friss demokráciáiban, a pártok a Baltikumtól a Fekete-tengerig mindenhol a kapott szavazatoknak lényegében megfelelő arányban részesednek az országgyűlési mandátumokból. Alapos okunk van azt gyanítani, hogy a mi választójogi különösségünknek komoly köze van Magyarország gyorsuló leszakadásához és térségbeli kivételes autokratizálódásához; hogy emiatt összpontosulhat csak nálunk a hatalom teljessége lényegében egyetlen ember kezében; hogy ezért van csak nekünk olyan miniszterelnökünk, aki eladhat egy baltás gyilkost a kilátásba helyezett szajréért; hogy ezért van nekünk egy ennyire sikeres Mészáros Lőrincünk, kisvasúttal. A többségi elvű választási rendszer olyan esélyt adott a mi trógerünknek, amilyet szlovák vagy román szomszédaink nem adtak meg a magukéinak. Nálunk a nagybani Repülős Gizi a vár teraszáról készül lenézni, náluk meg hol van már Mečiar, s hol Băsescu?!

Az aránytalan választási rendszer magában hordozza a társadalmi támogatottsággal alá nem támasztott mértékű hatalom megszerzésének lehetőségét, ennek a közjogi rendszerből történő kiiktatása pedig a túlhatalom kizárásának legfontosabb garanciája. Az ellenzéki pártok legyenek tudatában annak, hogy szavazatarányos mandátumszámot követelni méltányos és fair, a haza javát szolgáló cselekedet, és emellett mindegyikük számára előnyös. Minden párt akkora legyen, amekkora a támogatottsága – miért ne lehetne ez a választójogi törvénymódosítási tárgyalások elkezdésének a feltétele? Hivatkozási alap és minta legyen a testvéri Lengyelország, ahol a választási rendszer arányossága alkotmányba foglalt követelmény.

Csak egy választás van: egy erős konfliktus tudatos, nyílt vállalása vagy a diktált játékszabályok behódolással egyenlő elfogadása. Az a párt, amelyik azzal hitegeti közönségét, hogy jó programmal, kemény munkával, erős kampánnyal elérhető a siker, hazudik. A mostani feltételeket elfogadva indulni kész pártnak nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel, ergo a Fidesz szatellitája. Egy magát komolyan vevő alakulat a választási törvény diktátumos voltának megváltoztatását, arányossá s ezzel „régió­konformmá” tételét szabja a részvétel feltételéül – végtére is komoly üzletember, trafikos vagy gazda sem hajlandó indulni nyilvánvalóan lezsírozott közbeszerzésen vagy pályázaton.

Bármennyire viszolyog is a zsidó-keresztény kultúrán pallérozódott világ az Orbán-rezsimtől, a kormány választásokon jutott hatalomra, a választásokat az ellenzék elfogadta és részvételével legitimálta. A választójogi állapotok elleni egységes ellenzéki fellépés új helyzetet teremtene.

Alkalom a mellény újragombolására

Sokan írtak már annak romboló következményeiről, hogy az elmúlt száz évben a magyar társadalom sosem kényszerült reflektálni a vele történtekre. Mindig volt menekülőút: a trianoni béke nyilvánvaló méltánytalansága, amely hézagmentesen elfedte az előző fél évszázadot, a szovjet megszállás, ami a két háború közti időszak közös feldolgozását tette lehetetlenné, a rendszerváltás pedig váratlanul pottyant az ölünkbe. Az utóbbi években pedig arról lehetett olvasni, hogy a nemzetnek apropót adna a magába nézésre egy jó kis megrázkódtatás.

Az elmúlt 20+6 évvel a megrázkódtatás mintha meglenne: az átmenet zavaros két évtizede kevés örömmel és sok szenvedéssel volt tele, az utóbbi hat év meg milliók számára hozta el a becsapottság, a meglopottság, a kiszolgáltatottság, a megalázottság, a jogfosztottság kollektív élményét. A megrázkódtatás azonban önmagában kevés, a katarzishoz közös munkával meg kell keresni az elmúlt 20+6 év történéseinek okait.

Ehhez alkalmas belépő lehet a pártok, politikusok, civil szervezetek és állampolgárok kívánatos választási rendszerről remélhetőleg megkezdendő eszmecseréje. A téma mindenkit érint, az elfuserált választási szisztéma következményeit mindannyian nyögjük. És aztán sorra kell venni a rendszerváltás idején létrehozott közjogi-politikai konstrukció egyes elemeit, darabokra szedni, és megnézni, hogyan működött. Ilyen munkát elvégezve már lehet kérni a szavazók támogatását.

A vizsgálódásban nem kell nulláról indulni. Magyar Bálint és Mitrovits Miklós rövidesen megjelenő, a lengyel és a magyar fejlődést összehasonlító tanulmányából kiderül, hogy a lengyel jogrend milyen irigylésre méltóan erős korlátokat állít a demokratikus intézményrendszer magyarországihoz hasonló lerohanása elé. Széky János Bárányvakság című könyvében az 1989–90-ben létrehozott közjogi-politikai konstrukció hibáiról adott nagyszerű elemzést, így arról, hogy az aránytalan választási rendszer, a kétharmados törvények sokasága és a parlament általi elnökválasztás intézménye miként járult hozzá Magyarország széteséséhez. A Magyar Narancs egy korábbi számában (2014/36.) arról volt szó, hogy Európa történeti régiói vagy az értékkutatások önmagukban nem adnak elegendő magyarázatot Magyarország keleties fordulatára, vagyis nem arról van szó, hogy a szabadság ab ovo nem való a magyarnak, vagy hogy a mi falkánk olyan falka lenne, amelyiknek ondolálva van a farka és genetikusan alattvaló.

Az adatnyilvánosság elleni egyre vadabb kormányzati támadások, a lopás kormányfilozófiává emelése és a pluralizmus maradványait háttérhatalmi marionettfiguráknak minősítő propagandaszövegek azt jelzik, hogy az efféle rezsimek működésének belső logikáját közelről ismerő Harasztinak igaza van: Orbán unja már a választásokkal való négyévenkénti szarakodást, és döntő ütközetre készül. 2010 előtt azért akart alkotmányozó többséghez jutni, hogy felszámolhassa a parlamenti váltógazdálkodás feltételeit, ami az aránytalan választási rendszer miatt össze is jött neki. 2018-ban azért kell neki a kétharmad, hogy visszatérhessen az elnöki köztársaság ötletéhez, magához telepíthesse a betegesen túlduzzasztott kétharmados jogköröket, és végre megszabadulhasson a választások maradék nyűgétől. Mivel a korábbinál is aránytalanabb választási rendszer és a korábbinál is keményebben domesztikált intézmények ismeretében ez is összejöhet, a törvény megváltoztatása nélkül bűn belemenni a 2018-as választásokba.

Ne vegyünk mérget arra, hogy akkor is meg fogják számolni a szavazatokat.

szerző
Kozák Márton
publikálva
2016/23. (06. 09.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 10 Rumata
    Rumata
    2016. július 12., kedd 21:24
    Bocsi, hogy csak megkésve reagálok, de remélem, így is elolvassa valaki.

    - - -

    Kozák Márton és Haraszti Miklós elképesztően nagy tévedésben szenved.

    Azt hiszik, hogy a képviselők a demokráciában nem az őket mandátumhoz juttató választópolgárokat, hanem a pártjaikat képviselik.

    Az a rögeszméjük, hogy a képviseleti demokráciában a választópolgárok nem képviselőket, hanem pártokat választanak maguknak.

    Márpedig ez orbitális baromság.

    Egyrészt azért baromság, mert képviseleti demokráciának kizárólag csak az nevezhető, ahol a választópolgárok közvetlen választással, azaz személyre szóló szavazással választanak maguknak képviselőket, és azokat méltatlanná válás esetén bármikor visszahívhatják.

    Másrészt pedig azért baromság, mivel köztudott, hogy a választópolgárok nagy többsége egyik párttal sem tud azonosulni.

    A világnézeti szabadság alkotmányos alapjog.

    Vagyis senki sem kényszerítheti a választót arra, hogy akkor is pártot válasszon magának, ha egyik párttal sem ért egyet.

    Egy olyan választási rendszer, ami arra kényszeríti a választókat, hogy pártok közül válasszanak, pont ugyanolyan alkotmánysértő, mint ha az állampolgárokat arra kényszerítenék, hogy akkor is egyházat válasszanak maguknak, ha ateisták.

    - - -

    A magyar rendszerváltás pont azért csúszott kezdettől fogva félre, mert a Kerekasztal-tárgyalásokon a pártok által sunyi módon kialakított vegyes választási rendszer a feddhetetlen és hiteles képviselők megválasztása helyett a velejükig korrupt pártok közötti választásra kényszerítette a választópolgárokat, és ez a jól működő képviseleti demokrácia helyett kezdettől fogva korlátlan párturalmat eredményezett.

    Kozák és Haraszti az "arányos", vagyis tisztán listás választás szorgalmazásával lényegében beismeri, hogy fogalma sincs a demokrácia mibenlétéről.

    Fel kéne végre fogniuk, hogy a pártoknak semmi keresnivalójuk nincs a törvényhozói és végrehajtói hatalom gyakorlásában.

    A pártok szerepe a modern demokráciákban nem lehet több, mint az egyházaké.
  2. 9 grrr
    grrr
    2016. június 28., kedd 15:11
    7-re Nincs. És semmi jele annak, hogy lenni akarna.
  3. 8 persky
    persky
    2016. június 28., kedd 14:23
    Ellenzék csak ott van, ahol erre igény mutatkozik. Senki, álmában sem gondolt arra, hogy az a brutálisan aljas és erőszakosan hazug és primitív demagógia, amivel Orbán lényegében szétverte a magyar államiságot, ilyen hihetetlen mértékű elfogadottságra talál. Erre nem lehet felkészülni,és az a gyanútlanság, amivel a hazai baloldal Orbánt kezelte, tulajdonképpen azon a hazug önámításon alapult, hogy a magyar politizáló tömegnek van valamifajta értékszemlélete. Abszolút nincs nekije ilyenje. Ezt világosan bizonyítja, hogy Orbán már mindent és mindennek az ellenkezőjét ezerszer elhazudta már és mégsem óhajtja szinte senki kiverni őt a hatalomból.

    Miért is tennék? Hát, ha egyszer fogalmuk sincs, mihez képest tegyék, akkor nem teszik. Az ellenzéki hatalom léte pedig kizárólag attól függ, van-e elfogadottságuk. Nincsen. Nagyon helyesen. Ezzel ugyanis csak akkor rendelkeznének, még nagyobbat és még aljasabbul tudnának hazudni, mint Orbán. És az mire lenne jó? Semmire.

    A nép döntése tehát, hogy ellenzék ne legyen. Mert amit az ellenzék mondhatna, az egyáltalán nem kell a népnek. Neki Orbán kell, és ahol Orbán van, ott az ellenzéki politizálás egy teljesen értelmetlen fogalom. Olyan lenne, mintha a mesebeli kerek erdő legmocskosabb disznóját grillpartyra invitálnák a Hiltonba. Megjelenne a csürhéjével és felzabálnák a vendégeket.

  4. 7 Pasinszki
    Pasinszki
    2016. június 28., kedd 13:30
    grrr 1
    "Úgy kezd működni a parlament, hogy nincs ellenzék?"
    Mert most van?
  5. 6 Pasinszki
    Pasinszki
    2016. június 28., kedd 13:29
    "Haraszti kiváló politikai érzékkel vette észre a szabadon hagyott állcsúcsot."
    Ő igen, de a parlamenti ellenzék töketlen ilyesmihez. Haraszti szava pedig kevesekhez fog eljutni.
    Nekünk pedig Mohács kell. Nem lesz itt semmi változás, míg a mi bölcs vezérünk falnak nem fut. (Félreértések elkerülése végett: addig is sokat fogunk fizetni, meg az újjáépítés is rengetegbe fog kerülni.)
  6. 5 grrr
    grrr
    2016. június 27., hétfő 06:27
    Szólni kell Bernd Storcknak - most már leírhatom a nevét akár jól is ,- hogy gründoljon nekünk, ellenzékieknek egy pártot.

    Hogy ne égjünk folyamatosan mint a rongy!
  7. 4 grrr
    grrr
    2016. június 26., 20:55
    És ha fel van hívva az EU figyelme akkor mi van...????!!!!

    Merkel és Juncker váltsa le Orbán....?!

    A magyar elképesztően impotens ellenzék helyett...?!

    Na, megyek, kezdődik a meccs.
  8. 3
    Earl Corwin
    2016. június 26., 20:35
    Nyilvánvaló, hogy bojkottal fel lehet hívni az eu vezetőinek és döntéshozóinak a figyelmét arra, hogy egy rablóbanda garázdálkodik itt, bár ők kényelmesen ellennének csak magukban, de nem hiszem, hogy erre megkapnák a pénzt. Igazából nem is értem, hogy mért ülnek bent ezek a különböző súlytalan és fölösleges vitákat lefolytató, de semmilyen változást el nem érő ún. ellenzékiek...
  9. 2 grrr
    grrr
    2016. június 26., 20:26
    Ilyen ellenzéket szeretnék:

    https://scontent-fra3-1.xx.fbcdn.net/v/t1.0-9/11377341_10204461447685514_8936195482021318820_n.jpg?oh=580c787aaeace20b1ec16ca75ae704c7&oe=57C226E5


    Na, ilyen nincs.
  10. 1 grrr
    grrr
    2016. június 26., 20:23
    Van valahol annak is a számbavétele, hogy mit hozna a bojkott? Azért kérdezem, mert én ilyen részt nem találtam, de lehet, hogy átfutottam rajta.

    Csak azok mennek el akik a fideszre szavaznak - és akkor mi lesz?
    Úgy kezd működni a parlament, hogy nincs ellenzék?

    Technikailag megy-ez?

    Volt-e már ilyen és mi lett az eredménye?

    Fogalmam sincs ezekről.

    Egyébként - talán mondanom se kell - mekkora marhaságnak tartom a bojkottot.

    Megfutamodásnak, a teljes életképtelenség nyílt beismerésének, az ellenzéki oldal valami egészen elképesztő, szégyentelen gyávaságának és ostobaságának.

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Demokratikus ellenzék
A 2014-es összefogás kudarca és tanulságai
Kényszermegoldás
Nyári kórházi kapacitásátadás
Vígszínház az egész világ
Marton László életműinterjúja
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk