Magánterület, tilos a ná...

Törölték a Facebookról a Kuruc.info hivatalos oldalát. A hírt a mai magyar közéletben szokásos végletes reakciók fogadták. Szeretünk végletekben gondolkodni: nálunk minden fekete vagy fehér, jobb vagy "ballib", igazság vagy hazugság, győzelem vagy bukás.

Az eredmény pedig az, hogy egy centit sem haladunk előre. Így van ez a szélsőjobboldal elleni küzdelem esetében is: az egyik oldalon ünnepeltek, de elégedetlenségüket is kifejezték amiatt, hogy a Kuruc.info maga még működik; a kommentfolyamokban pedig ismét felmerült a Jobbik betiltásának ötlete. A másik oldalon viszont azzal érveltek, hogy a "tiltás" értelmetlen, nem megoldás, kontraproduktív vagy legalábbis nem hatékony, mivel nem a gyűlöletbeszéd okait veszi célba.

A szélsőjobboldal visszaszorítását egyik kórus sem segíti. A Kuruc.info oldalának törlése a Facebookról viszont jó lépés volt - az alábbi okok miatt.

Nem az állam

A törlés ellen érvelők jellemzően "tiltásról" beszélnek, felemlegetik továbbá a Kuruc.info elleni állami intézkedések eddigi kudarcait, valamint azokat a nemzetközi példákat, amelyek a szélsőségesek elleni jogi eljárások sikertelenségét mutatják. Mindez óhatatlanul azt a látszatot kelti, mintha itt valami represszív állami intézkedés történt volna. Csakhogy erről szó sincs: a törlést az antiszemitizmus elleni küzdelem céljából életre hívott Tett és Védelem Alapítvány, valamint az Egyesült Államokban székelő nemzetközi civil szervezet, a Rágalmazásellenes Liga (Anti-Defamation League, ADL) kezdeményezte, a döntést pedig egy magánvállalat, a Facebook illetékesei hozták meg, akiknek joguk van eldönteni, hogy a saját felületükön teret adnak-e egy szélsőséges eszméket terjesztő portálnak, vagy sem. Maga a Kuruc.info ettől még elérhető, az oldalt nem tiltották be, legfeljebb nem tudja magát reklámozni a Magyarországon is legnépszerűbb közösségi oldalon. Az elmúlt években a Political Capital több tanulmányában is kifejtettük, hogy erős kétségeink vannak a szélsőjobboldali eszmék terjedése ellen bevetett állami represszió eszközeinek hatékonyságával kapcsolatban. Nem hiszünk abban a jogfetisiszta álláspontban, ami a szélsőséges jelenségek visszaszorítását kizárólag a tiltástól és a jogi fellépéstől várná, ehelyett a politikai szereplők és a civil társadalom erőteljesebb szélsőjobbellenes fellépésére van szükség. Az, hogy civil szervezetek kezdeményezésére a Facebook igyekszik a maga eszközeivel meggátolni a Kuruc.info eszméinek terjedését, ez utóbbi körbe sorolható, éppen ezért üdvözlendő. Ez a jelenség nem tiltás, hanem egészséges társadalmi válaszreakció - azokhoz hasonló, amilyenekkel az erősebb társadalmi ellenmozgalmakat felvonultató országokban gyakran találkozhatunk.

 

Fotó: MTI

Mivel senki nem tiltotta be a Kuruc.infót, nem beszélhetünk a szólásszabadság korlátozásáról sem. A végletes gondolkodás vezet oda, hogy sokan mégis elvi szinten bírálják a döntést, mondván, hogy a legszélesebb értelemben vett szólásszabadság elleni fellépésről beszélhetünk. Ez azonban tévedés, a szólásszabadság fogalmának abszurd félremagyarázása, hiszen ebben a megközelítésben mindenki a szólásszabadság korlátozásával lenne vádolható, aki nem hajlandó a Kuruc.info nézeteinek terjesztésében részt vállalni. A szólásszabadság egyébként sem korlátlan, sehol a világon. Bár természetesen örökös vita folyik arról, hogy hol húzódnak ennek az alapjognak a határai, létezik olyan legitim érvelés, amely alapján magát a Kuruc.infót is be lehetne tiltani, szerkesztőit pedig a hatályos magyar jogszabályok alapján büntetőeljárás alá kellene vonni. Erről lenne helye az elvi szintű érvek és ellenérvek ütköztetésének, a konkrét esetben, azaz a Facebookról való törlés ügyében azonban komolytalan ilyen vitát folytatni.

A szélsőjobb fogságában

A törlés ellen érvelők joggal firtatják a lépés hatékonyságát. Valóban kérdés, mennyire lehet tartós eredménye a döntésnek. A Kuruc.info hamar létrehozott egy újabb Facebook-oldalt, aminél gyorsabbnak csak annak törlése bizonyult. Új, akár megtévesztő elnevezésű felületek létrehozásával és törlésével akár a végtelenségig is folytatható a küzdelem; az eredmény annyira lehet tartós, amennyire a kezdeményező civilek és a Facebook elszántak. Senki sem gondolhatja, hogy a szélsőjobb és a gyűlöletbeszéd elleni küzdelemben - és általában a politikában - léteznek végleges és tökéletes megoldások. Az ilyen akciók ugyanakkor segíthetnek a normateremtésben: abban, hogy a szélsőséges megnyilvánulások társadalmi (és nem jogi-represszív!) korlátai kitapinthatóvá váljanak. Általános probléma ugyanis, hogy a hazai nyilvánosság számos témában a szélsőjobboldali értelmezés foglyává vált. A szélsőséges ideológia szokványossá, elfogadottá, a kultúra és a közbeszéd részévé vált, a társadalom ingerküszöbe pedig megemelkedett. Olyan gátak szakadtak át a hazai nyilvánosságban, melyek a gyűlöletkeltés nyílt artikulálódását korábban visszafogták. Határkijelölésre ezért nagyon is szükség van.

Bár helyes a Kuruc.info közösségi oldalról való törlése, önmagában ez csak elszigetelt lépés. A szélsőjobb elleni küzdelem különböző irányokból, sokféle eszközzel folytatható, hiszen a szélsőjobboldal is sokféle formában van jelen a társadalomban. Sokadszor írjuk le: nem létezik általános recept, biztos megoldás a szélsőséges eszmékkel szemben. Van, amikor vitatkozni kell a szélsőjobboldallal, van, hogy a szélsőségesek rendelkezésére álló nyilvános felület szűkítése célszerű; időnként még a tiltás is hatékony lehet. Megítélésünk szerint például a Jobbik betiltása nem volna elfogadható, sőt, kifejezetten kontraproduktívnak tartanánk, csakúgy, mint a Jobbik egyes vezető politikusainak kitiltását bizonyos rendezvényekről. Ugyanakkor a Magyar Gárda immáron nemzetközi szinten is jogerős feloszlatását mind jogilag, mind politikailag helyeselhetőnek látjuk. Közjogi alapon azért, mert a gárda az állam erőszak-monopóliumának megkérdőjelezésével, illetve az etnikai erőszak katalizátoraként ható fellépéseivel egyértelmű fenyegetés a demokratikus államszervezetre és a társadalmi békére. Politikailag pedig azért, mert hiába volt népszerű a Magyar Gárda, utódszervezetei már nem tudták azt az erőteljes segítő szerepet betölteni a Jobbik mellett, amit az eredeti mozgalom - miközben nem vonultak tömegek az utcára a betiltás miatt. Az utódszervezeteknek a korábbinál szétszórtabb és lanyhább működése nem azt bizonyítja, hogy a feloszlató döntés eredménytelen lett volna, hanem azt, hogy - miként a Magyar Helsinki Bizottság állásfoglalása (Mit tehet a rendőr a feloszlatott Magyar Gárdával?) rámutatott - a jogalkalmazó szervek (elsősorban a rendőrség) továbbra sem élnek megfelelően az ítéletből és a törvényekből következő lehetőségeikkel.

A szélsőjobb elleni megfelelő eszköz megválasztása mindig az adott helyzethez, a konkrét célhoz kell, hogy illeszkedjen. Ez egyáltalán nem mond ellent a szélsőséges eszméket elvető normatív elveknek, sem a jognak, hiszen az elvek és a jogszabályok alkalmazása is mindig konkrét helyzetekhez kötődik. A dogmatizmus a szélsőjobb elleni küzdelemben sem jó tanácsadó. Ebben a kérdésben is meg kell találni az egyensúlyt a végletek közt - valahogy úgy, ahogy most a Tett és Védelem Alapítvány csinálta.

A szerző a Political Capital elemzője.