Fel kell kötni bennünket – Reakciók egy plakátátragasztásos akció után

Publicisztika

És nem holnap, inkább már ma.

Néhányan elmerengtek a kivégzés módján és lehetőség szerinti kíméletlenségén. Voltak, akik édesanyánkat szidták, azt ajánlva, hogy leginkább az ő házába kellene menekülteket beköltöztetni. Voltak, akik a menekültek és a gyilkosságok, valamint mindenféle erőszak között egyenes és magától értetődő összefüggést találtak. S voltak, akik bennünket nemcsak hazaárulónak neveztek, hanem egyben azt javasolták, hogy repülővel, a „migránsokkal együtt”, minket is zsuppoljanak ki az országból, de tüstént. Végül, akadt olyan, aki arra biztatott bennünket, hogy orálisan elégítsük ki Ferenc pápát és Angela Merkelt kancellárt.

false

 

Fotó: Facebook/Bod Tamás

Mindennek az előzménye, hogy augusztus második hétfőjén az Együtt – országos akciója keretében – Békéscsabán is átragasztott hazug és gyűlöletkeltő óriásplakátokat, amelyek az október 2-i kvótanépszavazásra hívnak fel. Az átragasztós eseményt fényes nappal, a megyeszékhely belvárosában, forgalmas helyen, a sajtó jelenlétében tartottuk. A legnagyobb közösségi internetes portálon posztot írtunk az akcióról, amelyet több helyütt, így a Gyulai cenzúramentes csevegőben is megosztottunk. A fent idézett (eredetileg rengeteg helyesírási hibával írt) kommenteket innen emeltem át.
Olyan hozzászólás, amely a megértés, a humanitás, az emberiesség és a szolidaritás mellette tette le volna a voksot, egy sem akadt. Jóhiszeműen úgy vélem egyébként, hogy sokaknak ez a véleménye, de félelemből, lustaságból nem szóltak hozzá a történtekhez. Vagy egyetértettek velünk, de ezt nem tartották fontosnak közölni.
Amúgy nem lepett meg a hozzászólások iránya és stílustalansága, durvasága és kirekesztő volta. Pontos látlelet ez az ország egy részének egészen elképesztő mértékben eldurvult mentális állapotáról. A ránk halált és hazaárulást kiáltók között többen – természetesen – hamis profillal szóltak hozzá. Ám volt olyan is, aki vállalta önmagát.
Megjegyzendő, hogy Békéscsabán és Gyulán, Szarvason és Orosházán, Szeghalmon és Mezőkovácsházán nincs menekült és / vagy migráns. Így velük kapcsolatos valódi kérdés és probléma sem. A gyulai képviselő-testület előtt nemrég a helyi határőrizeti szerv beszámolt tavalyi munkájáról. 2015-ben – amikor a Fidesz-kormány szerint tombolt a migránsválság – mindössze 4-gyel több illegális határátlépő volt az itt őrzött 90 kilométeres magyar-román határszakaszon, mint 2014-ben; vagyis akkor, amikor ez a probléma hivatalosan még nem is létezett. Amúgy a tiltott határátlépők kétharmada románi, míg a fennmaradó része bolgár, török és magyar. Sehol egy szír, egy afgán, egy líbiai, egy iraki. Az átlag viharsarki emberre igaz a kétfarkúak plakátszlogenje, miszerint több ufót látott életében, mint menekültet. Persze, ahogyan az antiszemitizmushoz sem kellenek a zsidók, úgy a menekült-ellenességhez sem a menekültek. Csak hazug módon a veszélyérzet fenntartása szükséges, valamint a legaljasabb emberi ösztönökre és félelmekre építő kormány- és pártpropaganda. Erre pedig van szándék, erre van pénz.
Antihumánus, a szolidaritásról mit sem tudó emberek mindig, mindenhol voltak, vannak és lesznek. De hogy sok-sok történelmi tanulság ellenére, a kettő egymásra találjon a 21. században Magyarországán, ahhoz egy több mint felelőtlen, velejéig hazug kormány szükséges. Sajnos, ez adott. Innen nézve a Gyulai cenzúramentes csevegő” oldalán megjelent hozzászólásokon nincs mit csodálkozni. Mégsem vagyok elkeseredve: ilyen eszmékkel, ilyen propagandával, ilyen nézetekkel, ilyen emberekkel szemben jó – és kell – harcolni. Remélem, zavarunk. Remélem, továbbra is zavarok.
(A szerző korábban a Magyar Narancs munkatársa volt, jelenleg az Együtt gyulai önkormányzati képviselője.)

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.