Varga Kristóf

Hogy lesz vége?

A szorongás és a választások
szerző
Varga Kristóf
publikálva
2012/51. (12. 20.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

"A legszörnyűbb az, hogy még milyen sokan beszopják ezt a cumit! Ennyi hülye embert egy rakáson, mint amennyi ebben az országban van!!!" - kommentelte nyanyoca a választási törvény módosításait a világhálón.

Ugyanerről Bruck András így írt az ÉS-ben: "Amíg Magyarországon a valóságérzékelés tömegesen ennyire torz, addig zátonyra fog futni minden jobbító szándék." És valóban: (például) a Békemenet látványa kikezdi a valóságba vetett bizalmat, azt a meggyőződést, hogy a valóság mindenki számára megismerhető, megérthető; köznapi értelemben véve objektív. Ahol én sárga villamost, májas hurkát, kétkulcsos adót látok, Simicska Lajost vagy a nyilas parlament képviselőjét, ott - vélném - a többi hétköznapi ember is ugyanezt látja. Vagy tévedek?

Véleményem szerint a Fidesz-hívek nem hülyék, és a valóságot is többé-kevésbé helyesen érzékelik. Olyan Rogán Antalt még nem hordott hátán a föld, aki miatt a kisebb fizetést a maga konkrétságában nagyobbnak látná a dolgozó. A Fidesz hazugságainak, mellébeszélésének, gyalázkodásának tartalma csak díszlet. Ha eljön az ideje, a Fidesz támogatóiról lefoszlanak ezek a toposzok. A Fidesz sikerének oka nem a kommunikáció tartalmában, hanem olyan viselkedésminták felmutatásában és átadásában van, amelyek segítenek a valósággal való szorongásmentes viszony kialakításában.

A következőkben a Fidesz-hit és az abból való kiábrándulás lélektanát írom le, és vázolok néhány következtetést. Hisz az ország jövőjére nézve döntő jelentőségű, hogy a droidnak csúfolt, még mindig a Fideszhez lojális támogatók tömege magához tér-e kábulatából. Nélkülük nemcsak a választást, de az utána szükséges konszolidációt is nehéz lesz megnyerni.


Fotó: Sióréti Gábor

A puha demokrácia mint terápia

A rendszerváltáskor egyszerre szakadt az országra a kapitalizmus, a demokrácia és a globalizáció. Az új világ az egyéni felelősségvállalásra, a jogállami keretek között folyó tiszta és átlátható versenyre, az így elért teljesítmény ideájára épült (volna). Ám hamarosan világossá vált, hogy az új rendszer a javak elosztásakor felfoghatatlanul nagy különbségeket enged meg. A másikhoz képesti lemaradás és az ezzel járó önértékelési zavar, a megszégyenülés, az egyénnek szóló tisztelet elvesztése kézzelfogható veszéllyé vált. A globalizáció új ismeretek és képességek tömegének elsajátítását követelte. Szembesültünk a nyelvtudás hiányával, és avval a hideg racionalitással, amivel a külvilág - egyénenként és országként - beáraz minket: képességeinket, tudásunkat, eszközeinket és vagyonunkat összeméri másokéval, mit sem törődve azzal, hogy miért vagyunk ilyenek. A mindennapokban új és félelmetes tényezőként jelent meg a kockázat. A Kádár-éra kiszámíthatóságának helyét átvette a bizonytalanság, és a magasabb életszínvonal meg a szabad élet örömeibe egyre több üröm vegyült.

A hét cikke
Mindez sokakban ébresztett szorongást. Nem félelmet - szorongást. A félelem tárgya konkrét, tartama behatárolt; hasznos érzelmi reakció, amely mozgósít. A szorongásnak viszont nem valamely legyőzhető veszély az oka. Diffúz, a személyiség szinte minden funkcióját befolyásoló fenyegetettségérzés ez, amely indokolatlan agressziót vagy passzivitást vált ki, blokkolja a kreativitást, és nehezíti az alkalmazkodást. És nagy szenvedéssel jár. A szorongó ember ezért sok mindenre képes, hogy szabaduljon tőle.

A rendszerváltás után a politika hamar felfedezte az igényt a szorongás kezelésére, s felfedezte a benne rejlő lehetőséget is. Az új intézmények működtetésének rutinja már így alakult ki: pártállástól független konszenzus jött létre abban, hogy a szorongás kezelésének helyes módszere a mögötte meghúzódó valós okok és társadalmi viszonyok eltagadása. Az immár demokratikusan választott kormányok az egzisztenciális szorongást rendre teljesítménnyel nem megalapozott költekezéssel próbálták kezelni, fenntartva a választási költségvetés, majd megszorító csomag dinamikát. A teljesítményen alapuló értékelés rémképét klientúraépítéssel próbálták elűzni, azt füllentve, hogy a politikai váltógazdaság természete, sajnos, már csak ilyen. Az átlátható, igazságos verseny helyett a korrupció vált normává. A rendszerváltás utáni szorongásra adott politikai válasz a puha demokrácia létrehozása volt. Ugyanaz a két megfontolás vezette, mint a puha diktatúrát: annak a feltételezése, hogy a kemény változatot sehogy sem fogadnák el az emberek, ami instabillá tenné az országot, és ki tudja, talán még rosszabb rendszerhez vezetne. Ehhez társult a felismerés, hogy a kemény demokrácia veszélyeztetné az elit pozícióit. A puha változat garantálta privilégiumokat.

A Fidesz felívelése ebben a kontextusban érthető meg: sikerét a szorongás csökkentésében, menedzselésében nyújtott teljesítményének köszönheti. Terápiás közösséget hozott létre, és részvételt ajánlott benne mindenkinek. A verseny, a jogállamiság és a globalizáció tagadását a Fidesz fokozatosan emelte politikai stratégia, kormányprogram, majd országátalakító düh szintjére. A Gyurcsány-éra előkészítette a talajt: retorikájában éppen ama értékek és gyakorlatok mellett állt ki, amelyek az emberekben a szorongást ébren tartották. Egyéni felelősségvállalásról, globális integrációról, a verseny megkerülhetetlenségéről, meritokráciáról beszélt. Növelte a feszültséget, de képtelen volt kivitelezni azokat a változásokat, amik meghozhatták volna a katarzist. A neurotikus, szorongással terhelt egyensúly még mindig jobb, mint a bizonytalanság. A Fidesz erőteljes ígérete az volt, hogy visszahozza a szorongásmenedzsment megszokott formáit, s azokat hatásosan és szórakoztatóan fogja üzemeltetni.

Így is tett.

A versenyben elért teljesítmény tagadása minden korábbinál markánsabb. A Simicska-klán szervezett és nyílt országlása a szó szoros értelmében az úrfelmutatással ér fel. Világos a pályázati rendszer megcsúfolásának üzenete is (például föld- vagy frekvenciaügyben): a teljesítmény helyett a beágyazódás számít. Nem lesz ember embernek farkasa - mi gondoskodunk arról, hogy aki lojális, az kapjon. Az összetett, együttműködést és vetélkedést egyaránt igénylő helyzetek kezelésében bizonytalan, ezért agresszív és sikertelen személyiség pedig szívesebben indul abban a versenyben, amelyben a lojalitást díjazzák, és nem a valódi teljesítményt.

Orbán második kormányzása tagadja magát a szabályt mint társadalomszervező erőt, mint a verseny keretét: ennek a magatartásnak az összegződése a jogállamiság jól dokumentált lepusztítása. A jogállam a személyközi viszonyokban is új készségeket, képességeket, információkat és szerepeket igényelne. A szorongó személyiség ezekre sem kész. Bizonytalanságát saját - félreértelmezett - méltóságának hisztérikus védelmébe fojtja. Büszkesége nem egyeztethető össze a kereskedelem éthoszával: a vevőnek mindig igaza van. Feloldhatatlan ellentétet lát a törvény előtti egyenlőség és a vagyoni egyenlőtlenség között: azt hiszi, akinek pénze van, mindent megtehet. A Fidesz erre a jelenségre figyelve teljesítette ki a puha demokrácia korábbi gyakorlatait: az értelmezhetetlen, oktalan, végrehajthatatlan, végiggondolatlan és szinte hetente változó jogszabályok nevetségessé és hasznavehetetlenné teszik a törvényességet.

Film
A Fidesz a szorongókat igyekszik elszigetelni a globalizációtól is - éppen úgy, ahogy a szorongásmenedzsment rendszerei elzárják alanyaikat a külvilágtól. Jim Jones tiszteletes a guyanai őserdőbe vonult híveivel. Orbán is az erdőbe vitte a sajátjait, oda, ahol a HírTv, az EchoTv, a Magyar Nemzet, a Magyar Hírlap, a Heti Válasz, a Helyi Téma, az M1, az M2, a Duna Tv, a Kossuth, a Petőfi, az MTI, a Lánchíd rádió meg az önkormányzatok által irányított helyi "hír-" és véleményforrások összeboruló lombkoronájának árnyékában készítheti fel őket országuk és ezzel önmaguk elpusztítására. Ebben a zugban születik az a politika, amely a "Kelet" után vágyakozik (viszonzatlanul), és rombolja nyugati kapcsolatainkat; amely konfrontációt keres a tőlünk egyre inkább ellépő szomszédainkkal, nehogy példaként lehessen rájuk tekinteni; amely a külföldi véleményeket avval diszkreditálja, hogy a hazai ellenzék "zsoldjában" állnak. Amely a "Nem leszünk gyarmat!" felirat mögött masírozik, miközben az ország a német és holland polgárok adományai nélkül már nem működne. Ennek a törekvésnek a legolcsóbb és leglátványosabb eleme a kultúrharc. A magát elszigetelni kívánó közösség nem kér a magyar kultúrából, amíg az a globális kultúra elismert és értékes része. Nem lehet például büszke Kertész Imre Nobel-díjára, hiszen ezzel referenciának fogadná el a "külföldet". Saját kulturális barlangjába húzódik, ahol Wass Alberttel, Nyirő Józseffel meg a turulmadárral ül a tűz körül, miközben Fekete György egy üszkös fadarabbal a sziklára kaparja, ahogy a sumérok Szent Istvánt köszöntik székesfehérvári palotájában.

A szorongásmenedzsment tagadja a teljesítményt, a szabálykövetést, és elszigetel. Nyanyoca és Bruck András tézise a "hülye" és "torz valóságérzékelésű" tömegről ugyan leírja a jelenséget, de nem magyarázza meg. Pedig a választásokig hátralévő idő ellenzéki politikája és az azt követő kormányzás szempontjából nagyon fontos, hogy értsük a mögöttes lélektani okot: e nélkül aligha tudnánk felelősen viszonyulni a jelenséghez.

Feloldozás

Az egyén viszonya a terápiás közösséggel irracionális: a tagok akár saját materiális érdekeik ellenében is támogatják a rezsimet. Ám ez a képlet érzelmileg igenis működőképes. A híveket nem lehet elbizonytalanítani azzal, hogy nap mint nap az orruk alá dörgöljük: Orbán ellentmond önmagának, hazudik, megbízhatatlan és önsorsrontó módon agresszív. Hiszen ők épp ezért a "teljesítményéért" szeretik. Megnyugtatja őket, hogy az övéiben felismerik a saját egyéni stratégiáikat, amelyekkel ők maguk is küzdenek a saját bizonytalanságukkal. Igen, hétfőn még azt mondtam, hogy százharmincért festem ki a három szobát, de most, hogy félig kész van, felment az ára százötvenre. Rossz volt a plafon, sokat kellett glettelni, és ha nem tetszik, tessék mást keresni, aki befejezi. Orbán a nemzet simlis szobafestője. Júniusban szavát adja a bankoknak, hogy jövőre megszünteti a bankadót, aztán mégse.

Az ember lelkében megférnek egymás mellett racionálisan ellentmondó tartalmak. Egyszerre lehet adót csalni meg köpködni az offshore-lovagokat. Büszkének lenni a magyar vendégszeretetre, és utálni az összes szomszéd nációt. Ágálni a plázák ellen, és ott vásárolni, a vizitdíj ellen szavazni és annak többszörösét csúsztatni zsebbe, borítékban. A szorongókat nem az háborította fel - valójában ijesztette meg - az őszödi beszédben, hogy Gyucsány hazudott, hanem az, hogy beismerte. Összekacsintás helyett váratlanul rövidre zárta a bennünk élő ellentmondásokat, s a feszültség akkora ívet keltett, hogy kigyulladt tőle a tévészékház.

Hívei szeretik Orbán "unortodoxiáját" is. A szorongásmenedzsment rendszerében ez azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló tudás és tapasztalat értéktelen. Ez a felmentés a világ megértésének és késsel-villával fogyasztható rendbe szedésének terhe alól. Éljenek az összeesküvés-elméletek, a titkos és törvénytelen eszközökkel folytatott megfigyeléstől az Orbánt megpuccsolni akaró EU-ig! Ha a baltás gyilkost szabad futni hagyni, akkor nincs kontextustól független morál sem, csak pillanatnyi érdek. Az Orbán-rezsim így lesz feloldozás a potyautasoknak, a kiskapusoknak, a görbe utakat kedvelőknek. Így Simicska nem Puch, Budai nem Keller, Szita nem Medgyessy, sőt még Bencsik (a békemenetes) sem Bencsik (az exnépszabadságos).

Miért nem működik?

Ez a terápia azonban alapvetésében hordozza a bukást. Már egyéni szinten is sikertelen volt: nem csökkentette megfelelően a szorongás mértékét. Ezért keresett a szenvedő új megoldást, amit a Fideszben vélt megtalálni. Amikor a párt tömeggé szervezte a szorongókat, a közösségi lét pillanatnyi megkönnyebbülést hozott. Ez az élmény mára elhalványult. A Fidesz megfogalmazta hívei számára, hogy mitől szoronganak, mintegy magára vette "bűneiket". Azt ígérte, hogy a Vezér sikerén keresztül ők is megváltást kapnak: országátalakító programként beválik, és ezzel igazolást nyer mindaz, amivel ők egyénileg próbálkoztak. Ez azonban nem történhet így. Orbán szorongásmenedzsmentre épülő rendszerének a fennmaradáshoz legalább három feltételnek kellene megfelelnie, és ma már ezek egyike sem áll fenn.

Egy: a rendszernek zártnak kell lennie.

Kis-Magyarország
Mivel a szorongás egyik forrása a sokszínűség feldolgozására való képtelenség és az ebből fakadó bizonytalanság, a szorongásmenedzsmentnek választ kell adnia minden felmerülő kérdésre. Ebben a Fidesz-KDNP kudarcot vallott. Szijjártó Péter napi győzelmei nem álltak össze nyertes háborúvá, az ellentmondások követhetetlenné tették a rendszert. Orbán ma feltakar a "nem leszünk gyarmat" jelmondat mögé, másnap Merkelnek gazsulál. Előbb kikergeti az IMF-et, később kölcsönkér tőle, végül hazug hirdetésekben pocskondiázza. Alázza, sanyargatja, tizedeli azt a rendőrséget, amelytől a bűnözéstől szorongók a megoldást remélnék. Habzó szájjal elszámoltatást követel, aztán nem történik semmi. A multikra, a nemzetközi tőkére délelőtt lángpallossal sújt le, az esti híradóban Mercedes-gyárat nyit meg, és stratégiai együttműködésről beszél. A magyar föld védelmezőjéről saját frakciótársa állítja, hogy csókosainak oszt a kisember kárára. Gazdasági szabadságharc folyik, de szeretnénk, ha Kína meg Szaúd-Arábia finanszírozná az országot.

Az ellentmondásos és eredménytelen tevékenység hatékony rendszerként való bemutatására bonyolult álomvilág épült, ám ezt nehezebb megérteni és megtanulni, mint magát a valóságot. A Fidesz "ideológiájából" nem következik semmi. Valójában tartalmatlan lózungok laza hálózata, amelynek nincs általános magyarázó vagy prediktív ereje. Az életvilágban felmerülő stresszhelyzetekben alkalmazhatatlan: nem igazít útba arról, hogy nekem mit kell tennem.

Kettő: a valóság és interpretációja nem szakadhat el egymástól.

Az erkölcsi gátlásoktól szabad ember éppenséggel szónokolhat gazdasági csodáról, nyugdíjmentésről, milliónyi új munkahelyről, felpofozott és hazaküldött csőcselékről, de ettől még a gazdaság haldoklik, a munkanélküliség nem csökken, a nyugdíj-megtakarításokat elbokázták és tovább folyik a gárdázás. A valóság és annak interpretációja reménytelenül elválik egymástól, és a valóság a saját tapasztalatokon túl közvetetten is visszavág. A létező diktatúrában nincs ellenzéki média, a Szabad Európa Rádiót is csak a paplan alatt hallgatják. Észak-Koreában még mobiltelefon sincs. Ez ma, Európában kivihetetlen, de az információtechnológia hatásáról a népmozgalmakra Mubarak volt egyiptomi elnök is sokat tudna mesélni. Mivel az interpretáció teljes kontrollja nem megoldható, a rendszernek a valóságot kellene a retorikához passzítania. Ezt megteheti Putyin vagy Chávez, hazájuk olajbevételeire támaszkodva. Orbán 2010-es bizarr kísérlete arra, hogy az unióval elfogadtassa a 7 százalékos hiányt, arról árulkodott, hogy egyéb híján az eladósodást használta volna a valóság szépítésére. Ezzel az ötlettel kidobták. Azóta úgy tesz, mintha mindig is az adósság elleni harc bajnoka lett volna - ettől azonban több pénz nem lesz, több megszorítás viszont igen.

A felkínált viselkedésminták hatástalansága még nyilvánvalóbb a Fidesz globalizáció elleni "küzdelmében". Itt aztán minden terápiás viselkedésminta előkerül - a felkészületlenség, a pökhendiség, az erőviszonyok infantilis semmibevétele, a kompromisszumképtelenség, az agresszivitás, a hazudozás. Ennek dacára nemhogy "függetlenednénk" a globális erőtértől, de az minden korábbinál erősebb tényezővé vált. Orbán nem felszabadította, hanem házi őrizetbe helyeztette az országot. Az EU, a hitelminősítők, a fontos országok kormányai, a globális gazdasági szereplők, nemzetközi emberi jogi és szakmai szervezetek, a külföldi sajtó soha nem látott mértékben van jelen hazánkban és jelöli ki a kormány mozgásterét.

Három. A rendszer nem lehet töketlen.

Az MSZP elutasítottsága - az itt tárgyalt érzelmi dimenziókban - első renden a töketlenségének volt köszönhető. Gyurcsány kormányzása alatt egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a kormány és a kormányfő szinte egyetlen esetben sem tudja keresztülvinni az akaratát. Orbán épp a tökösséget ígérte a magyaroknak. Cselekvőképes kormányt. Gyurcsány azt mondta: nélkületek nem megy, Orbán meg azt: megcsináljuk helyettetek. A szorongást nyilván az utóbbi oldaná, ám a figyelemelterelő csinnadratta dacára ma már világos, hogy Orbán is töketlen. Persze, átnevezték az utcákat, meg írtak új alkotmányt, új, de legalábbis új köpenyben parádézó undokokat küldtek a színre, lerombolták az államigazgatást és a jogállamot. Ez nyilván nem lebecsülendő. De azokban a dimenziókban, ahol a szorongás az úr, nem változott semmi. Az egyén nem lett kevésbé kiszolgáltatott, nem nőtt a kiszámíthatóság, a verseny nem szűnt meg, és a globalizáció sem állt meg a határon. A rezsim épp ott bizonyult tehetetlennek, ahol a legtöbbet várták tőle. A szorongás ismét nő, sőt magasabb szintre kúszott.

Mi a teendő?

A fentebb vázolt lélektani modell nyilván egyszerűsít: differenciálni kéne a Fidesz-hívők sokaságát, és többet kéne tudni arról, hogy a hasonló szorongásokkal küzdő, ám a Fideszt elutasító csoportnak miért nem jön be az Orbán-rezsim; vagy arról, hogy a globalizáció érzelmi elutasítása pontosan mire vezethető vissza. Ám három következtetés ezek továbbgondolása nélkül is felvázolható.

Egy. Ha az ellenzék valóban szakítani akar az elmúlt húsz évvel, akkor nem folytathatja tovább a szorongásmenedzsmentre épülő politikát. Ennek morális oka az, hogy tisztességes politikus nem használja ki honfitársai gyöngeségét, kiszolgáltatottságát az ő kárukra és a saját hasznára. De a gazdasági racionalitás is a szakítás mellett szól. A Fideszt leváltó kormánynak a nemzet minden produktivitására, kreativitására, kezdeményező és együttműködési készségére szüksége lesz ahhoz, hogy rendbe hozza az országot. A hatékonyság is azt kívánja meg, hogy a szorongásból fakadó agresszió, elzárkózás és bizalomhiány ne terhelje tovább társadalmi és gazdasági tranzakcióinkat.

Kettő. A szorongó Fidesz-szimpatizánsokat nem szabad elintézni azzal, hogy hülyék. Vágyuk a kiszámíthatóságra, az igazságosságra és az emberi méltóságra legitim, konkrét közpolitikai intézkedésekben megfogalmazható, és az ellenzék által vállalható is. Ezekkel a célokkal és ezzel a programmal lehet összehozni a fenntartható politikai közepet, nem "az emberek a zsebük után szavaznak" cinikus és hamis bölcsességére alapozva. Ez utóbbi nem más, mint a régi szorongásmenedzsmenten alapuló politika folyatása.

Három. A szorongó ember, bár agresszívnek és ellenségesnek tűnik, segítségre szorul. Az ellenséges fellépés vele szemben hatástalan, hiszen nem a szorongás okaira, hanem a tüneteire irányul. A Fidesz vezérkara ezért minden eddiginél durvábban fog fellépni az ellenzékkel szemben, abban bízva, hogy hasonlóan agresszív választ provokál, amivel egyben tarthatja szavazóbázisát. De ezt a kesztyűt nem szabad felvenni. Nelson Mandela azt mondta az apartheid-korszakot lezáró választások előtt: "A bátor emberek nem félnek a megbocsátástól a béke kedvéért."

A szerző közpolitikai elemző, pszichológus.

szerző
Varga Kristóf
publikálva
2012/51. (12. 20.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Kommentek

Rendezés:
  1. 11
    Bűdy László
    2013. január 28., hétfő 11:50
    A cikk logikája vitathatatlan, ha a globalizációt, a globalista értékrendet az individum szabadságát, a technikai haladást tekintjüka legfőbb jónak . Ezzel mindenki így van 18 és 40 között. Az ember és az értékrend változik. 40 után más dolgok válnak fontossá pl: a család, a nemzeti kultúra, a nemzet stb. Valószínűleg a szerző számára elképzelhetetlen, hogy vannak olyan emberek, akik számára a Szentkorona, alkotmányos jogfolytonosságának helyreállítása fontos. És a szorongásaik abból fakadnak, hogy a globalizáció mindezt megsemmisíti. Személy szerint soha nem szavaztam a FIDESZRE (SZDSZ szavazó voltam), de elmúlt. De a FIDESZ azt kezdte el csinálni, ami előremutató és szükséges. Számomra egységes egészt alkot és tetszik. Azonban belátom, hogy ezt nem mindenki így látja, lehet más a politika, lehet más a politikai gondolkodás. És nem gondolom, hogy aki nem szerti OV-t az FIDESZfób. Kérem legyünk tisztelettel a másik ember, a másik indivídum iránt.
    Ez az itt vázolt térítési koncepció egy kicsit olyan, mintha valaki felest egy ajtót a falra, majd megpróbálja kinyitni. Kérem azért ne küldjünk senkit máglyára, mert az Ön koncepciója hibás. Keresse meg a valódi ajtót - segítek: megértésnek hívják - és menjen be azon, meglátja ott is kommunikáció-képes emberek vannak. Minden jó stratégia a környezet és a körülmények alapos megértésén nyugszik. Amire Ön támaszkodik, mindössze az Ön fejében létező fikciók.
    De felhívnám a figyelmét arra, hogy minden "izmus" és "záció" véget ér egyszer. 1984-ben a társadalom nagy többsége (90%) még el sem tudta képzelni azt, hogy a szocializmus valaha is véget érhet, mindössze 5 év kellett hozzá. Kérem tartsa tiszteletben a "droidok" véleményét is. A szorongásról pedig mindössze annyit, nagy gondolkodónkat idézve: "Nem beszél a szarásról az, akinek nincs gondja az emésztéssel". Szóval a droidok nem egy nagy FIDESZ összeesküvés termékei, ez az Ön ellen oldali
    összeesküvés elmélete.
  2. 10
    Sicczy Spiegel
    2013. január 23., szerda 22:00
    sztem abban téved és önellentmondásos a következtetéseket illetően, hogy a 2. és 3. pontban cáfolja azt, amit a cikk elején őmaga állít.
    hiányolom a kognitív disszonancia fogalmát, mert ezzel is magyarázhatóak a jelenségek: a Fidesz-hit és fennmaradása is szorongáscsökkentés és önigazolás által, ezért nem lesz olyan egyszerűen vége!
  3. 9
    Péter Kovács
    2013. január 20., 23:07
    " Az EU, a hitelminősítők, a fontos országok kormányai, a globális gazdasági szereplők, nemzetközi emberi jogi és szakmai szervezetek, a külföldi sajtó soha nem látott mértékben van jelen hazánkban és jelöli ki a kormány mozgásterét."

    diákként a nyári szünidőben B-ék N falubeli régi paraszthátába mehettünk felnőtt felügyelet nélkül nyaralni, hárman voltunk két családból. egy este tüzet raktunk, hogy szalonnát süssünk, egyszer csak morgolódást, idegen hangokat hallottam a kerítés felől. odamentem, és több utcabeli felnőtt, férfiak, asszonyok álltak készenlétben vödör vizekkel, arra várva, hogy, ha a nádtető vagy az eperfa kigyullad, jöhessenek oltani.
  4. 8 esthajnal
    esthajnal
    2013. január 20., 21:40
    dollár
    "Az ember lelkében megférnek egymás mellett racionálisan ellent mondó tartalmak." - ez is kulcsmondat."

    Azért nem vettem be a kulcsmondatok közé, mert leginkább a skizofréniásokra jellemző, de nem alkalmazható egyformán mindenkire.
    Így pontosabb lenne:
    Az emberek egy részének lelkében megférnek - egymás mellett - racionálisan ellentmondó tartalmak.
  5. 7
    Imréné Szendrei
    2013. január 20., 15:26
    ényleg nagyon jó írás! Sőt! Elemzés az emberek gondolkodás módjáról. Csak az a kérdés,hogy nem tudnak,vagy nem akarnak változtatni a jelenlegi felfogásukon,Orbánhoz való feltétel nélküli odaadásukon.Vajon elérnek-e odáig,hogy ne csak érzelmek alapján,hanem azt értelemmel,azaz racionalitással egyesitve döntsenek ,és ne másoktól várják,hanem Maguk írányitsák a sorsukat? Megértik-e,hogy az anyagi jólétük mit sem ér ha nem lehetnek önállóan gondolkodó ,magukért és másokért is felelősséget vállaló egyének?Felelősség és szolidarítás!Vajon jelent-e egyáltalán ez a két szó valamit az embereknek?Eljutnak-e odáig,hogy ki az aki jót akar a társadalomnak? Az e aki azt akarja elhitetni velük,hogy Neked nem kell tenned semmit azért,hogy jobban élj, éppen ezért majd Én mondom meg,hogy mit és hogyan csinálj! Neked csak végre kell azt hajtanod.Nem mondja ki,csak sejteti,hogy Te erre képtelen lennél ! Van a másik,aki ennek pont az ellenkezőjét mondja el,hogy a sorsodért,annak alakításáért Te magad vagy a felelős,mert szabad ember vagy,és önálló döntéseket hozhatsz,amiért felelőséggel tartozol! Önmagadnak és a társadalomnak is!Valahol már leírtam egyszer,de úgy gondolom ide is illik. " A születésedért nem ,de a sorsod alakításáért Te vagy a felelős!. Ideje lenne ezt megtanulnunk!
  6. 6 Pindaros
    Pindaros
    2013. január 20., 15:13
    Brávó Varga Kristóf ! Brávó ! Meg lettemelve a képen látható kalap. Jó lenne mindezt összekötni a FIDESZ által alkalmazott NLP kommunikációs technikákkal, illetve e párt mérvadó szellemi vezetőinek a "pozitív pszichológia" tanításaiba vetett hitével, vonzódásával (amit ugyebár néhai .Wermer Andrásnak köszönhetünk). Üdv, GA
  7. 5 dollár
    dollár
    2013. január 20., 11:54
    Szuper írás!
    Én magam eljutottam már addig a felismerésig, hogy egy igazi Orbán-hívő az éhen halás vagy a megfagyás küszöbén is kitart kedves vezére és az általa képviselt ügy mellett, de hogy miért, azt nem tudtam.Mivel milliós nagyságrendben fordulnak elő, sima lehülyézésük sem fedheti a valóságot.
    "Az ember lelkében megférnek egymás mellett racionálisan ellent mondó tartalmak." - ez is kulcsmondat.Annyiban módosítanám, hogy az emberek nagy többségének lelkében.Én magam nem tartozom közéjük:"igen vagy nem, ez igaz, ez hamis." - a kettő együtt nem megy.Nyilván való, hogy az eddigi szolíd ellenzéki tüntetések látogatói is így ítélnek, vagyis a demonstráció hasonló nézőpontú, gondolkodású emberek kellemes összejövetele, semmi több.(más lenne a helyzet, ha a düh felül kerekedne a sima elégedetlenségen, felháborodáson.)Az itt összegyűlteket nem kell meggyőzni semmiről, kész tudással jöttek.Akiket győzködni kéne, azokat - ezzel a módszerrel - pedig nem lehet.És ezt, úgy tűnik, egyik ellenzéki csoportosulás sem veszi észre:rendre ugyanazzal a már sokszorosan csődöt mondott módszerrel próbálkoznak.A sikertelenség borítékolt.
    Persze az sem győzne meg egy fanatikust, ha ha Varga Kristóf elemzését felolvasnák neki.
    Az ellenzéki vezetőknek viszont nagyon jót tenne a cikk tanulmányozása és a benne foglaltak felhasználása a gyakorlatban.Legjobb lenne, ha összeülnének a Szerzővel, és átrágnák, mit és mi módon lehetne előre láthatólag sikerrel alkalmazni a fanok kijózanításához, megnyeréséhez.
  8. 4
    Csaba Loppert
    2013. január 20., 08:06
    Sokáig az volt a baj a Fideszesekkel, hogy frusztráltak. Most meg az, hogy felszabadultak a szorongásaik alól.
    Az álbaloldali ellenzékre pont a fordítottja igaz. Korábban - míg a hatalomban voltak - a gátlástalanság jellemezte őket. Most viszont frusztráltak a hatalom elvesztése miatt, és össze vissza vagdalkoznak. Varga Kristóf írása a freudi "elvétés" iskolapéldája.
  9. 3
    Péter Püspöki
    2013. január 19., szombat 20:58
    minden szava arany!!!
  10. 2 esthajnal
    esthajnal
    2013. január 19., szombat 16:10
    Komment-kiindulási alapként a kulcsmondatok kivonata:
    "A Fidesz "ideológiájából" nem következik semmi. Valójában tartalmatlan lózungok laza hálózata, amelynek nincs általános magyarázó vagy prediktív ereje.

    Orbán nem felszabadította, hanem házi őrizetbe helyeztette az országot.

    Gyurcsány azt mondta: nélkületek nem megy, Orbán meg azt: megcsináljuk helyettetek. A szorongást nyilván az utóbbi oldaná, ám a figyelemelterelő csinnadratta dacára ma már világos, hogy Orbán is töketlen.

    Ha az ellenzék valóban szakítani akar az elmúlt húsz évvel, akkor nem folytathatja tovább a szorongásmenedzsmentre épülő politikát."

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Miért nem akarják?
Az Európai Ügyészség és a kormány
Zsidó negyed a Várhegyen
Interjú Komoróczy Gézával
A pénz körforgása
Mészáros és Orbánék
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Narancs