Orbán paranoiája és nemzeti irracionalizmusa.

Orbán már évekkel ezelőtt, a tusnádfürdői szabadegyetemi beszédében bejelentette, hogy a következőkben Magyarországon bármi megtörténhet. És tartja is a szavát. Magyarországon azóta is ez a „bármi” történik. Tudniillik annak az Orbán teremtette alternatív valóságnak a fordulatai, amelynek a szabályai kívül esnek a józan ész határain.

Orbán paranoid világszemlélete – amelyet ő menedzselhető politikai irányvonallá tett – vált a magyarországi mindennapok meghatározójává. Politikai sikerré, hatalommá konvertálható felismerés volt, hogy a személyes üldözési mániái milyen tökéletes harmóniában illeszkednek a paranoid magyar habitushoz, s hogy ezek milyen elválaszthatatlanul egyesíthetők a mindkettő fundamentumát jelentő gyűlöletben.

Fotó: MTI

Egy ember és egy nép(csoport)

kisebbrendűségi komplexusa, kielégületlensége, üldözési mániája

lett az Orbán vezényelte országos haláltánc-politika mozgatója, filozófiai alapvetése. Az államvallássá tett gyűlölet. Mindezekből pedig egyenes ágon következik a bosszú és az elégtétel szomjúhozása.

A kisebbségi komplexusokkal és üldöztetési mániával terhelt ember elégtételre vágyik. Remegve, sóváran várja a pillanatot, amikor olyan helyzetbe kerülhet, amelyben elégtételt vehet mindazokért a sérelmekért, amelyeket másoktól elszenvedett. Az mindegy, hogy ezek valós vagy csupán vélt sérelmek, hiszen a paranoia alternatív valóságtudat, amelyben nem a racionális érvek, hanem az irracionalitás vaslogikája a domináns. Márpedig az irracionális a legkevésbé sem rendezetlen, zavaros világ, hanem precízen rendszerbe szervezett, sőt a törvényei még kényszerítőbbek, még áthághatatlanabbak, mint a racionális világ szabályai. S ez még akkor is így van, ha a racionalitás felől nézve mindez csak

a szétesés egyre terjedő káoszaként

érzékelhető. Az irracionális törvényeit és rendjét nem változtatja meg, nem rendezi át a racionalitás. Épp fordítva: az irracionális hatol be egyre mélyebben a racionálisba és változtatja át irracionálissá. Irreverzibilis a folyamat, hiszen az irracionális csak kívülről nézve tűnik irracionálisnak, belülről (mindazok számára, akiket már magába olvasztott) a legracionálisabb világrend lesz, amely leglogikusabban következetes ok és okozati összefüggésekre épül. Így lesz (lett) Orbán személyes paranoid irracionalitásából országot fertőző, kollektív, nemzeti irracionalizmus.

E nemzeti irracionalizmus és

az államvallássá tett gyűlölet „úrfelmutatása”

volt a miniszterelnök március 15-i beszéde, amelynek keretében Orbán ismételten és sokadszor felmutatta önmagát mint megváltót, és ismételten és sokadszor megnevezte a magyar népet, országot és valóságot fenyegető Gonoszt. Újszerű elem, hogy a ceremónia csúcspontján meghirdette – a közösen vállalt szent harc eredményeként – a Bosszú és az Elégtétel eljövetelét.

De ezen sincs mit csodálkozni, hiszen nem történik más, csak tovább épül és erősödik a nemzeti irracionalizmus, amelynek Orbán a legfőbb prófétája. A bosszú és az elégtétel pedig szerves része, eredője a korábban meghirdetett Bárminek.