Klozetcsere Orbán-módra – avagy mostantól máshonnan teszünk rátok

  • Janisch Attila
  • 2015. február 7.

Publicisztika

Az országot és az internetet várhatóan elborító mémlavina ellenére sem lehet nem észrevenni, hogy ez az egész Simicska–Orbán-„gecizés” a legtipikusabb orbáni politizálás újabb jellegzetes példája. Janisch Attila írása.

Most, hogy Orbán egy új, még nemzetibb „nemzeti” médiát kíván teremteni (méghogy „a Fidesz nem a médiákon keresztül kormányoz” - ejnye Kósa úr, már megint hazudni teccett!), teljesen egyértelmű, hogy a korábbi szarosszájúakat le kell rombolni, azok megbízható, irányítható, elvhű szolgáit az újhoz kell áttvini, a régit meg porig kell alázni, hogy az olvasók, nézők egyetlen pillanat alatt átcsoportosuljanak az új vezérszócsőhöz.

Orbán – szokása szerint – pont úgy viselkedik (megint), mint a birkákat terelő juhász. Csak sokkal romlottabb, gonoszabb, számítóbb, mint bármely juhász a világon! Szóval, ez az egész egy nagyon tudatos, átgondolt lépés, amelyet értelemszerűen nem lehetett másképpen végrehajtani, mint robbanásszerű váratlansággal, látványosan és olyan módon, hogy onnan már ne lehessen visszalépni senkinek.

Simicska éppen azt tette, amit Orbán elvárt tőle. Biztosította a látványos tüzijátékot a egészhez. Az orbánhivők előtt önmagát hiteltelenítve csak felgyorsította az átállás folyamatát. Az meg, hogy mostantól majd az ellenzék fogja olvasni a Magyar Nemzetet, nézni a HírTv-t, Orbán számára inkább röhejes, mint elgondolkodtató vagy bármiképpen kezelendő - mert (nem) aggályos - helyzet.
Ja, hogy Simicska majd előáll a farbával és kiderülnek a turpisságok... Orbán: „Ugyan már, szegény Lajos idegei mindig is labilisak voltak. Most összehord mindenfélét, de ki hisz egy ilyen önmagát hiteltelenitő, kulturálatlan alaknak, mint amilyen ő, elég csak meghallgatni, elolvasni a hisztérikus nyilatkozatait. Szegény Lajos, bizonyos szempontból megértem, még sajnálom is őt. De mit tehetnék? Azon túl, hogy fájlalom, hogy egy barátság így ér véget.”
Szóval ne tessen már nagyon kárörvendeni. Mert ebbe az egészbe Orbán nem belebukni fog, hanem megerősödve kijönni.
Sakknyelven, most éppen egy rosálást hajtott végre (ami sáncolást jelent és nem azonos a berosálással), egyben egy erős király (de legalábbis vezér) támadással (is) kombinálva azt.
Elszomorító, ahogy az ellenzék hallelújázva ünnepli Simicskát, aki „milyen jól megmondta”, miközben éppen a lényeg marad megint homályban.
Orbánt csak Orbánt értve lehet leváltani. Ideje lenne ezt már megérteni és fontolóra venni! Ennek hiányában lehet továbbra is úgy táncolni, ahogy Orbán húzza a talpalávalót.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.