Olvasói levél

„Magának még van ideje” – Farkasházy Tivadar válasza

  • 2013. június 28.

Publicisztika

Farkasházy Tivadar válasza Dósa Mariann Mi a baj a szárszói találkozóval? című írására.

Tisztelt Dósa Mariann!

false

 

Fotó: Kallos Bea / MTI

Nem tudom, ki adta a számba, hogy én a baloldali elitet akarom összehozni, az elit szót kifejezetten utálom, sosem használom, felettébb valószínűtlen, hogy mondtam. Azért árulja el, hol nyilatkoztam. Ám sajnos, Szárszó nem egy háromnapos konferencia, hanem egy sátor, ahol 35 fokos melegben maximum két órát lehet figyelni, s az egymás közötti kis beszélgetések legalább olyan fontosak. Nem lehet az ország dolgait megoldani. Én egyetlen témát vetettem fel, a szomszédos Kötcsén megfogalmazott „centrális erőtér” gondolatát, magyarul az egypártrendszert, illetve ennek az eltüntetését, akárkik által. Nekem mindegy, csak ne legyen.

Ehelyett ezer mást kérnek számon tőlem. Nekem csak arra futja az erőmből, hogy 300-400 vendégem jól érezze magát, legyen vidám és büszke. Elhívhatok nagyon sok derék embert, akik kevésbé ismertek. Netán alakítsanak egy 13. ellenzéki pártot? Vagy oldjuk meg az összes szociális, egészségügyi, önkormányzati, gazdasági, alkotmányjogi kérdést ebédig? Majd Schiffer, Hont és Tóta W. urak finom publicisztikáikkal megoldják, hogy ne egy emberé legyen az ország. Csak nekem már nincs annyi időm rá, ennyit tehetek. Gondolja, hogy engem nem bánt a szegénység, a nyomor, a munkahelyi alávetettség? (Már akinek még van munkahelye) A Milla rendezvényein megpróbáltak ilyen szónokokat, ott voltam többször, nem volt valami nagy siker, bármilyen jó szándékú emberek voltak. A sátor egy színpad, azokat pedig nem nagyon akartam hallgatni, akik ki akarják dobni az előző húsz évet. Már kidobták az előző 40-et is az életemből, nekem nincs másik. S mi lesz helyette? Vagy lát valamilyen értelmes szerveződést, amelynek van esélye ez ellen a diktatúra ellen? Akkor mégis maradnak a pártok. Amúgy Szárszón ki volt írva, hogy háromnál több ember csak akkor beszélhet egymással, ha nem alapít egy újabb pártot!

Igen, én Orbán-fóbiában szenvedek, ugyanis ő határozza meg életem minden percét, fogyó óráimat, s félek, a fiaimét és az unokáimét is. Most meg megy a vita egy vécéről, meg arról, hogy három szegény milliárdos gyűlöletbrigád kívül rekedt, s csak 60 lapot hívtam meg. Gratulálok. Ez persze nem Önnek szól, hanem akik ezzel csesztetnek. OV meg egy jót röhög.

Ennyit tehettem, elitista pedig sosem voltam, ezért félek, hogy kártyavárra építette a cikkét. Amiket Ön ajánl, az egy panasznap lett volna 9 hónappal a választások előtt. Ennyi idő alatt maximum egy csecsemőt lehet szülni, Messiást nehéz, vannak, akik évezredek óta várnak rá. Akkor miért baj az, ha egy kis békét akartam teremteni azok között, akik nem tudnak megállapodni szinte semmiben? Vagy tud valakit, aki most rögtön új útra tudja vinni az országot? A maga által ajánlott témák nagyon fontosak, de 2011-ben kellett volna tisztázni őket. Vagy menjen ez tovább 2018-ig, 2022-ig, 2026-ig? Mert ennél szinte minden jobb.

1998-ban az szerepelt a Hócipő címlapján, hogy válaszd a legkisebb rosszat. Most sem tudok mást ajánlani. Magának még van ideje, váltsa valóra generációjával az elképzeléseit, bár én a kedves, ismeretlen fiatalokban sem bízok annyira 1989 óta. Akkor miért kell ennyire fikázni az idősebbeket? Mérayval, Konráddal, Hellerrel, Paul Lendvaival kezdődött a beszélgetés, akik '56 és a hetvenes évek óta harcolnak az egypártrendszer ellen. Utána egy '68-as, '77-es prágai úr, Petr Pithart – Csehszlovákia első szabad miniszterelnöke 1990-ben – levele következett, aki kereszténydemokrata és Orbán zsarnoksága ellen buzdított. Csak ehelyett Mimi vécéjét láthatta az Indexen. Állítólag ez a lendületes, fiatal újságírás.

Üdvözli Farkasházy Tivadar

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Te kinek képzeled magad?

Miután leérettségiztek, összehoztak egy zenés darabot a szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-drámai tagozatos diákjai arról, hogyan élték meg konfliktusaikat az igazgatónővel, aki fideszes önkormányzati képviselő. Az előadás kész, fesztiválon szerepelnek vele.