Lannert Judit

Gondolkodás nélkül – Miért nem megy a magyarnak a matek?

szerző
Lannert Judit
publikálva
2014/24. (06. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Nagy port kavartak fel a PISA-felméréseken tapasztalt lesújtó magyar eredmények. A 15 éves tanulók teljesítményét mérő nemzetközi vizsgálatban (melyhez az adatfelvétel 2012-ben zajlott) Magyarország minden mért kompetenciaterületen az OECD átlaga alatt teljesített. Nagy a romlás a korábbi évekhez viszonyítva a matematika területén, az olyan modernebb kompetenciák terén pedig, mint a digitális szövegértés és problémamegoldó készség - bár nehéz elhinni és szembesülni vele - utolsók vagyunk Európában.

Lecsúszásunk különösen drámai, ha figyelembe vesszük, hogy a környező országok közül nem egy elhúzott mellettünk. Szembetűnő Lengyelország jó szereplése, de a németek is kiheverték 2000-es PISA-sokkjukat. 2003 és 2012 között a német tanulók matematikából 503 pontról 514 pontra, a lengyel tanulók 490 pontról 518 pontra javítottak, míg a magyar tanulók 490 pontról 477 pontra rontottak.

Az egyik oldal a magyar oktatás nemrég lezajlott központosítását okolta a kudarcért, a másik oldal a 2000-es évek első felében bevezetett szöveges értékelést és kompetenciaalapú oktatást. Ám a tényeket közelebbről egyik fél sem vizsgálta. A következőkben a matematika terén bekövetkezett romlás okait járom körül.

false

Pedig rendesen járnak iskolába

A magyar tanulók a legfegyelmezettebbek közé tartoznak: a koreaiakkal és németekkel egyetemben háromnegyedük sohasem késik, s míg az olaszok fele, a lengyelek egyötöde egyszer-kétszer már lógott az iskolából, a mi gyerekeink kevesebb mint 10 százaléka tett ilyet. (Mielőtt bárki arra gondolna, hogy esetleg szépítik a valóságot: a hivatalos oktatásstatisztika is hasonlóan alacsony hiányzási arányokat mutat.) A magyar gyerek rosszabb eredménye tehát nem annak tudható be, hogy el se jut az iskoláig. Ráadásul jól is érzi magát ott, legalábbis jobban, mint a lengyelek, a németek vagy a szlovákok. Tény viszont, hogy az iskolához fűződő pozitív érzelmek nem látszanak befolyásolni a tanulmányi eredményeket. A legboldogabbak a PISA-lista végén kullogó perui diákok, a koreaiak pedig hiába teljesítenek jól, nem szeretik az iskolát. Vannak olyan szuper helyek is, ahol jól is teljesítenek és jól is érzik magukat (Szingapúr, Svájc), és vannak olyan országok, ahol nemcsak nem tanulnak jól, de nem is érzik jól magukat (például Szlovákiában).

A PISA többféle motivációt is mér: a magyar gyerekek motivációiban egy területet kivéve nincs nagy elmozdulás 2003-hoz képest. Nem szoronganak a matematikától, talán, mert nem is érdekli őket különösen. Nem szeretik, de fontosnak tartják a későbbi boldogulásukat tekintve, még akkor is, ha az iskola elvégzése után nem kívánnak matematikával foglalkozni. Ám amikor arról kérdezték a gyerekeket, hogy mit gondolnak, mennyire tudnának megoldani olyan praktikus feladatokat, mint például hogy mennyivel csökken egy tévékészülék ára 30 százalék diszkont után, vagy hány négyzetméter burkolóanyag kell egy adott helyiségbe (ezt hívja a PISA matematikai önhatékonyságnak), 2012-ben majdnem 10 százalékkal többen voltak bizonytalanok, mint 2003-ban. A lengyel és a német diákok viszont jóval hatékonyabbnak érzik magukat, mint 2003-ban. A magyar tanulók matematikai önhatékonysága még mindig magasabb az OECD-országok átlagánál, de egyre nagyobb arányban ítélik úgy meg, hogy nem elég kompetensek a matematikai tevékenységek végrehajtásában. Ez azért baj, mert a családi háttér mellett éppen ez mutat leginkább szoros kapcsolatot a matematikai teljesítménnyel.

Vajon miért érzik úgy a magyar tanulók, hogy nem elég hatékonyak, és miért érzik magukat hatékonyabbnak a német tanulók? Mit árul el erről az adatok összehasonlítása?

Az iskolán kívüli, matematikával töltött tanulásban a lengyelek után a magyar tanulók a másodikak. Míg azonban a lengyelek inkább magántanárt, magánvállalkozást vesznek igénybe, a magyarok legtöbbet a szüleikkel tanulnak, és a házi feladataikat is többnyire otthon oldják meg.

De ha ilyen sokat tanulnak az iskolán kívül, akkor miért nem eredményesek?

Azért, mert az iskolában nem tanulnak eleget és elég jól. A magyarországi matematikaórák mennyisége a többi országhoz képest sajnos jócskán elmarad: míg nálunk heti három (150 perc/hét), addig a környező országokban több matematikaóra (180-200 perc/hét) dukál. A tanulási idő mennyisége mellett a minősége is fontos - a tanulási idő és a teljesítmény közötti kapcsolatot ez mindenképpen árnyalja. Ha öszszeadjuk az iskolai és iskolán kívüli matematikatanulásra szánt időt, akkor azt látjuk, hogy a német diákok kevesebb időt fordítanak összességében a tanulásra, mégis jól teljesítenek, és hatékonynak is érzik magukat. A legtöbbet a lengyelek tanulnak, és ez az extenzív erőfeszítés, úgy tűnik, náluk most már eredménnyel is jár. A csehek és szlovákok gyengébb teljesítményét magyarázhatja az, hogy kevesebb időt is töltenek matematikatanulással.

A mi gyerekeink viszont sokat tanulnak, és még sincs eredménye - és ez az igazi katasztrófa.

Mégsem gondolom, hogy butábbak lennének másoknál. Valami más lehet a baj.

Az egyik lehetséges magyarázat a rossz tanulási stratégia. A magyar tanulók sokkal inkább a mechanikus tanulásra, memorizálásra és ismétlésre alapozó tanulásra törekszenek, mint a lengyel vagy a német diákok. Az ismétlés mint tanulási stratégia nem szükségszerűen rossz, de jóval hatékonyabbnak tűnik alkalmazása a nyelv- vagy verstanulás esetén, mint a matematikában. Ráadásul, míg máshol a magolás a rosszabb tanulók technikája, addig nálunk a jobb képességűek is jócskán élnek e módszerrel.

Rossz módszerek

A magyar tanulók a matematikában is arra törekszenek, hogy az elsajátítandó ismereteket a többszöri ismétlés révén rögzítsék, arra azonban már kevesebb energiát fordítanak, hogy az információk között összefüggéseket, kapcsolatokat keressenek. Talán nem véletlen, hogy nálunk kevesen szeretik a matematikát önmagáért. Márpedig a PISA-adatok szerint azok a tanulók, akik élvezettel tanulják a matematikát, jobban törekszenek arra, hogy az új információkat elhelyezzék, öszszekössék a régebbi, meglévő ismeretekkel.

A kevés matematikaóra és a zsúfolt tananyag szerencsétlen kombinációja még a jól felkészült tanárt is arra kényszeríti, hogy ledarálja a tananyagot - hát még a kevésbé felkészülteket. A matematikához szükséges gondolkodási idő nálunk nem adatik meg, s ennek kárát látja mind a tanítás, mind a tanulás. A felmérés során kiderült az is, hogy nálunk a diákok ritkábban találkoznak olyan szituációval a tanórán, ahol tudnak tanulni a hibájukból, illetve ahol a tanultakat új helyzetben tudják alkalmazni. Ez utóbbi magyarázatot ad az alacsony szintű problémamegoldó képességre is. Az öt ország közül a problémamegoldásban is jeleskedő német és a cseh tanulók találkoznak leginkább szellemi aktivitást, kreativitást igénylő feladatokkal az órán; a lengyel diákok kevésbé, a magyarok és a szlovákok pedig alig.

Gyerekeink tehát az iskolai matematikaoktatás deficitjét nagy áldozatokkal, sok külön tanulással próbálják kompenzálni, de miután az iskola nem szeretteti meg velük a matematikát, és nem segíti őket a hatékony tanulási stratégia kialakításában, sok energiával, de kis hatékonysággal kénytelenek dolgozni.

Minőségi oktatást mindenkinek!

A tanórák számának emelése a minőség javítása nélkül nem növeli a tanulók matematikai teljesítményét. A minőség pedig nemcsak a szaktárgyi tudást, de a módszereket és a pedagógusi attitűdöt is jelenti.

Azok az országok, ahol kevésbé skatulyázzák be a tanulókat, eredményesebbek. A lányok például rendre rosszabbul teljesítenek a matematikateszteken, de ez abból fakad, hogy nem bíznak magukban. A PISA-adatok szerint azok a lányok, akiknek az önbizalma ugyanolyan szinten áll, mint a fiúké, jobban teljesítenek matematikából. Mintha a lányokat elbátortalanítaná az iskola! (Úgy tűnik, Lengyelországban a lányokat is tudják motiválni, ott nincs különbség lányok és fiúk között a matematikai teljesítményekben.) A németeknél a nemek közötti különbség megmaradt, de ők csökkentették a hátrányos helyzetűek leszakadását, például azzal, hogy nekik több matematikaórát szentelnek. Míg nálunk a gyerekek 28 százaléka teljesített a 2. szint alatt, a németeknél és a lengyeleknél csak 18 és 14 százalék.

Feltűnő az is - hazánkkal összehasonlítva -, hogy a lengyeleknek és a németeknek sikerült növelniük 2003 és 2012 között a hátrányos helyzetük ellenére is jól teljesítő tanulók arányát - őket hívja a PISA reziliens tanulóknak. Arányuk a németeknél és lengyeleknél 8 százalék körül van, nálunk 4. Úgy tűnik, hogy náluk erősebb a kapcsolat a módszer és a teljesítmény között, amit valószínűleg a professzionálisabb, gyakorlatiasabb matematikaoktatás okoz. Tudjuk, hogy a magyar matematikatanításnak nagy hagyománya van, aminek ma is a csodájára járnak. De az, hogy négy-hat gimnáziumban világszínvonalú matematikaoktatás folyik, és minden évben eljut pár magyar zseni a világ legjobb egyetemeire, nem húzza ki az országot a csávából - ahogyan az olimpiai sikerek sem garantálják a sportos és egészséges nemzetet. Jó színvonalú tömegsportra és jó színvonalú tömeges matematikaoktatásra van szükség.

A matematikatanításra szánt idő Németországban és főleg Lengyelországban rugalmasabban oszlik meg, nagyobb önállóságot kapnak a fenntartók ennek meghatározásában, mint Magyarországon. Másrészt a minimális megszabott idő (matematikaórák száma/év) jóval magasabb a németeknél (113-149) és a lengyeleknél (96-113), mint nálunk (81-109).

*

A PISA-eredmények nem a tanulóinkról állítanak ki bizonyítványt, hanem rólunk, felnőttekről. Ahogy a magyar gazdaság versenyképessége romlik, úgy a magyar oktatás is komoly hatékonysági problémákkal küzd. De nem a gyerekek a hibásak. 'k - az adatok alapján - rendesen járnak az iskolába, és sokat tanulnak. De nem tanítjuk meg őket örömmel és jól tanulni. Ehelyett arra kényszerítjük őket, hogy értelmetlenül töltsenek el minél több időt az iskolában és azon kívül. Nem arra van szükség, hogy fegyelmezetten bemagolják a 19-20. század tudáskánonját, hanem arra, hogy értsék és 21. századi módon tudják alkalmazni a tanultakat. Az adatok alapján úgy tűnik, hogy nem több kötelező tananyagra van szükség és vasfegyelemre, hanem több időre a kreativitás és gondolkodás fejlesztésére, és motiváltabb, felkészültebb tanárokra. És természetesen tényekre alapozott, politikai ciklusoktól független, gyermekközpontú oktatáspolitikára.

A szerző oktatáskutató.

szerző
Lannert Judit
publikálva
2014/24. (06. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Kommentek

Rendezés:
  1. 6
    2014. szeptember 08., hétfő 02:38
    Ne gondolkodjon senki! Az előzőt nem ide akartam írni. :)
  2. 5
    2014. szeptember 08., hétfő 02:36
    Kiegészíteném. A diákok nem csak digitálisan.
  3. 4
    2014. július 29., kedd 10:50
    Miközben az oktatásügy kötelezővé tette a napi tornaórákat...
    nem gondolt arra hogy a gyerekek fáradtan nehezebben figyelnek oda az elméletet és következetes tanulást megkövetelő tantárgyaknál mint a matematika és fizika...
    Ha egy vers kimarad attól még teljesíthet jól a gyerek, ha egy matematika anyag marad ki akkor leszakad!
    Haza érve a mai gyerekek ledőlnek aludni tanulás helyett olyan fáradtak...
    Edzésekre sportra már nem jut idejük, erejük...
    Ezért a sportágak utánpótlása is hanyatlik...
    Ami ugye a tömegsportnak is árt!
    A környezetünk tele van információval aminek feldolgozása is energiát vesz el a tanulástól is...
    Reklámok, mobil, közösségi oldalak, mind mind sok-sok időt rabolnak...
    A közösségi oldalak, ráadásul folyamatosan elveszik a figyelmet!
    A mai társadalomba kellenek robotok a szalagmunkához a multiknak akiknek a matematika tudása teljesen lényegtelen...
    A 25 éve szakmunkást képzést végzett tanulók a mai gimnáziumi szintet magasan teljesíteni tudnák...
    Ez a tanárok véleménye is...
    Nem elbutultak a gyerekek,
    csak az koncentrációra
    és következetes feladat megoldásra nincs eszközük vagy módszerük...
    A 9.-es tanulók a középiskolában újra veszik az általános iskolai tananyagot 5.-től 8.-dik ig, mert a tematika készítői is tudják hogy az általános iskolai oktatás, nem ér semmit...
    A gyerekek 7 évesen kezdik az általánost amikor már nem tudnak kialakulni a tananyaghoz megfelelő képességeik...
    Az egész rendszer elhibázott és a sok reform mindig mindenen rontott csak...
    És ki út nincs .... csak ha vissza térünk a mult századi módszerekhez, kizárjuk a sok mellék információt az életünkből, és megtanitjuk célirányosan használni a sok információs lehetőséget a gyerekeinknek.
  4. 3 gyuszka
    gyuszka
    2014. július 10., csütörtök 14:47

    'Nem a diákok írástudatlanok digitálisan, hanem a tanáraik!'
    Interjú – Bojár Gábor a PISA-felmérésről, a tandíjról és a piac elvárásairól
    Bojár Gábor, a Graphisoft igazgatóságának elnöke a napokban vette át az Amerikai Egyesült Államok kormánya által finanszírozott alapítvány díját, az "IIE Europe Award for Excellence"-t, amelyet az Európa és az Egyesült Államok közötti oktatási együttműködés fejlesztésében játszott kiemelkedő szerepéért ítéltek neki. Mi kevésbé örömteli eseményről kérdeztük: a magyar diákok tragikus teljesítményét mérő PISA-felmérésről.
    Nyilvánosságra hozták a legújabb PISA-felmérés eredményeit. Meglepődött a visszaesésen?
    - Sokkolt az eredmény, el sem akartam hinni. Az ellenkezőjét tapasztalom ugyanis a környezetemben. Az iskolámat, az AIT-t (Aquincum Institute of Technology) azzal népszerűsítem a legjobb amerikai egyetemek körében, hogy Magyarországon a matematikaoktatás színvonala kivételesen magas. Az MIT-ról, a Harvardról, a Princetonról azért jönnek hozzánk a diákok matematikát, informatikát tanulni, mert ennek a háttere nagyon erős. Ezért néztem az eredményt döbbenten, és ezért nem értettem. Aztán a jelentést mélyebben elemezve, kiderül, hogy mi a baj. A legjobbak továbbra is jól teljesítenek, a top továbbra is az élvonalhoz tartozik. A Fazekas nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon is a matematikát legmagasabb szinten oktató intézmények közé tartozik. A baj a tömegoktatással van.
    - Igen, a visszaesés oka a gyengébben teljesítők arányának emelkedése.
    Sok mindent szívesen varrok a jelenlegi kormány nyakába, és sok mindenben kritizálom őket elég hangosan, de erről, azt hiszem, nem csak ez a kormány tehet. És nem is az elmúlt nyolc vagy húsz, sokkal inkább az elmúlt ötven év. Utóbbi következménye, hogy a matematikatanári, illetve mindenféle tanári hivatás társadalmi megbecsülése elenyészett. Ennek most isszuk a levét. A teljesítmény folyamatos romlásának oka az, hogy a tanári kar folyamatosan gyengül, és azért gyengül, mert a jók nem akarnak elmenni tanárnak. Amikor kiosztjuk a Graphisoft alapítványának díjait, amit azok a matematikatanárok kapnak, akiknek a diákja valamilyen versenyen nyert, akkor mindig megkérdezem a diákoktól, hogy melyikük szeretne középiskolai tanár lenni. Ilyenkor csend van. Az elit nem akar középiskolai tanárnak menni. Vannak néhányan, akik hivatástudatból csinálják, ők összegyűlnek egy olyan helyen, mint a Fazekas, ha matematikáról beszélünk, és van még 10-12 ilyen iskola az országban, ahol csodákat művelnek. Magyarország matematikai nagyhatalomként ismert a szakmában, de ez valószínűleg már csak a korábban létező magas szintű középiskolai oktatás hírének maradványa. Ami Klebelsberg Kunóhoz volt köthető, bármennyire lejáratják is most a nevét a róla elnevezett intézménnyel.
    - Nem lehet, hogy már akkor is nagyon egyenlőtlen volt az iskolarendszer, amelyben az ilyen híres iskolák működtek, de az átlagos képzés akkor sem volt annyira magas színvonalú?
  5. 2
    2014. június 30., hétfő 12:08
    Az egyik barátom mondta egyszer hogy " ha egy vak ember hirtelen elkezd látni és elmagyarázzák neki hogy a piros szín RGB #ff0000 attól még nem fogja tudni hogy milyen is annak a valódi színe mert nem tapasztalta meg." Valahogy így jellemezhető az oktatás.
  6. 1 GoldenBoy
    GoldenBoy
    2014. június 29., 21:33
    "A magyar tanulók sokkal inkább a mechanikus tanulásra, memorizálásra és ismétlésre alapozó tanulásra törekszenek"

    Lófaszt. A magyar tanulók marhára utálják ezt a fajta tanulási stílust. A magyar tanulókat erre a szarra KÉNYSZERÍTIK. A tananyag, a tanárok, a követelmények. Ez megy Matek BSCn is. Ez megy matematika tanárszakon is. Magolj be sok értelmetlen, használhatatlan, holnapelfelejtős tételt, bizonyítást, öklendezd fel tökéletesen a vizsgán, aztán takarodj haza kérdezgetni magadtól, hogy mi értelme ennek, miért ezt a szart választottam, stb.

    Az újonnan átalakult osztatlan matektanár képzésnek alig van bármi köze az általános iskolás / középiskolás matektanításhoz. Volt az ELTE-nek egy Matek BSC képzése, kisatírozta a BSC-t, odarajzolta mögé zsírkrétával, hogy tanárképzés. Építésznek vagy fogorvosnak is képezhetnének minket, mielőtt középiskolába küldenek tanítani, mert pont annyira releváns számunkra a gráf élkromatikus számának alsó becslésének tétele és a kínai maradéktétel és bizonyítása, mint az, hogy hány foga van az embernek (ilyeneket tanulnak fogászatin, nem?). Legalább hamarabb végeznénk. Nem kéne 6 évet szenvedni a tanárképzés inkompetenciájától. HAT ÉV SEMMIT. Á.

    A másik szakom természettudományos. Nekem szerencsém volt, mert kíváncsinak születtem, érdeklődőnek formált a kora gyerekkorom, én mindig megtaláltam a lenyűgöző dolgokat a természettudományban, könyvet könyv után, cikkeket egymás hátán olvastam mióta tudom az eszem. Carl Sagan, Bill Nye, Brian Cox, Richard Feynman és még sok hasonló más óriás gondolatain nevelkedtem. Nagyon lelkes vagyok a természettudomány által magyarázott világ varázslatosságát illetően, szóval elmegyek tanárszakra, hogy megfertőzzek ezzel másokat is, és mi a helyzet? Semmi. Volt egy BSC képzésük, eladták tanárképzésnek ezt is. Arról az egész tantervben nincs szó, hogy ííígy nyűgözd le azt a gyereket, így bunkózd fejen a tudomány szépségével, így legyél neki kapudrog, így érd el, hogy nyaraláskor szerelmes szemmel a másodfokú egyenlet megoldóképletét rajzolja a homokba, így magyarázd el többféleképpen azt a nehéz koncepciót. Nem. Tanulj építésznek. Magolj be sok szart. Egy részüket eleve elavult formájában kérdezzük vissza. Szarunk az egészre, mi sem értünk hozzá!

    /rant vége
    Sorry, de a tanárképzés az egész oktatási rendszer egyik gyökere, és ha gyökerek jönnek ki belőle az nem jó senkinek. Az sem, ha Rózsik, meg nemképbenlévődinoszauruszok dolgoznak ki tanterveket, meg központosítanak oktatást, meg ilyesmi. Bleh.

    Nem is tudom mit keresek még ebben az országban. Azt hiszem gyávának tartanám magam, ha elvinném a kiemelkedő tehetségem a francba, amikor itt szarban van mindenki, és a legtöbben még csak nem is tudják, sőt, dagonyáznak és szavaznak a szarban.

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Médiaháború
Nem csak Simicska ellen
Bős–Nagymaros
Győznek a szlovákok
Varázsgomba
Az LSD a gyógyászatban
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk