A brit választási kampány 5 tanulsága

szerző
Tóth Csaba
publikálva
2015. máj. 05., 12:53
kommentek
8
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A politika iránt érdeklődők a héten szerte a világon Nagy-Britanniára figyelnek, ahol csütörtökön az utóbbi évek várhatóan legszorosabb választására kerül sor. Nemcsak az eredmények, hanem maga a választási kampány is sok tanulságot hordoz más országok számára is. Nekünk, magyaroknak különösen érdekes a brit választás azért is, mert a 2010 után elfogadott választási rendszer – egyfordulós, többségi jellege okán – minden korábbinál jobban emlékeztet a brit szisztémára. Íme 5, a magyar politika szempontjából is érdekes tanulság, amit már most tudunk a brit választásokról.

1. A választások közeledtével gyengülnek a szélsőségek.

false

 

Kevesebb mint egy éve, a 2014-es EP-választások idején az európai sajtóban a szélsőségek előretörése jelentette a legfontosabb politikai témát; nem lehetett úgy kinyitni egy újságot, hogy ne legyen szó a „hamarosan” hatalomra jutó szélsőségekről – kicsit úgy, mint Magyarországon a nem régi tapolcai választáskor. Nagy-Britanniában a Brit Függetlenségi Párt (UKIP) megnyerte az EP-választásokat. Ehhez képest a mostani megmérettetésen kevesebb mint 15 százalékra számíthat; szavazatokban várhatóan a harmadik, mandátumokban csak az ötödik legnagyobb erő lesz. A szélsőségek „gyengülése” soha nem olyan érdekes, mint erősödésük, ezért nem meglepő, hogy minderről kevesebb szó esik. Némi megnyugvást azonban mégis adhat a Jobbik előretörése okán aggódóknak, hogy Európa több országában látjuk, hogy e pártok a „rendes” választásokon rosszabbul teljesítenek, mint az időközi/helyi/európai választásokon. Mindehhez persze az Egyesült Királyságban a többi párt tudatos stratégiájára is szükség volt. A kisebb baloldali pártok nevetségessé igyekeztek tenni a UKIP-ot, míg a kormányzó konzervatívok – miközben bemutatták a UKIP kormányzóképtelenségét – mint a köztük és a legerősebb baloldali ellenzéki erő, a Munkáspárt közötti választást pozicionálták a küzdelmet.

2. Egyéni választókerületi rendszerben nem országos, hanem sok helyi választás van.

Magyarországon hozzászoktunk ahhoz, hogy a választások előtt az országos kutatási adatra figyelünk. A 2010 után átalakított rendszer azonban – egyfordulós jellege okán – alapvetően megváltoztatta a választások logikáját, csak a Fidesz 2014-ig élvezett hatalmas előnye okán nem vettük ezt észre. Az időközi választások már jól jelzik: a választókerületek adottságai sokkal jobban befolyásolják majd az eredményeket, mint korábban. E tekintetben a brit választások jó példát jelentnek: miközben a két legerősebb párt országosan a Konzervatív Párt és a Munkáspárt, egyáltalán nem evidens, hogy a választókerületek többsége kétesélyes. Észak-Angliában a Munkáspárt sokkal inkább a UKIP ellen küzd, míg délen gyakoriak a munkáspárt–liberális vagy éppen a liberális–konzervatív küzdelmek. Ha ma tartanák a magyar választásokat, nálunk is hasonló történne: a kistelepülési körzetekben Fidesz–Jobbik, a nagyobb városokban Fidesz–baloldal, Északkelet-Magyarországon Jobbik–baloldal küzdelem alakulna ki, miközben Budapesten a baloldal, az Alföldön a Fidesz dominálna. Sokat lehet tanulni abból, ahogyan – a rendszert jól ismerő – brit pártok mindezt kezelik. Minden párt listázza a körzeteket, és erőforrásait a „célkörzetekre” koncentrálja. Mindehhez persze sok-sok kutatás szükséges: ellentétben Magyarországgal, ahol országos kutatás is egyre kevesebb akad, a brit választásokat – éppen a pártrendszer bonyolultsága okán – egyre több választókerületi kutatás vezette fel.

3. Ami Nagy-Britanniában történik, annak a tankönyvek szerint nem szabadna megtörténnie.

false

A brit többségi választási rendszer egyik célja, hogy világosan kijelölje, ki kormányoz: hogy egyértelmű többség jöjjön létre, és ne legyenek koalíciók. Mindezt elvileg úgy teszi, hogy a választási rendszer kétpártrendszerhez vezet: az egyéni kerületekben az erősebb párt nyer, így nincs értelme kisebb pártoknak indulni. Ehhez képest most mindennek ellenkezője történik: rég vége a kétpártrendszernek, minden valószínűség szerint kisebbségi vagy koalíciós kormány alakul, a kisebb pártok pedig nem hajlandók elfogadni, hogy létezniük sem szabadna. Mindez jól mutatja az intézményes szabályok okozta korlátok relativitását.

4. Nem a magyar választási rendszer a legaránytalanabb.

A 2010 után elfogadott magyar választási rendszer rendkívül aránytalan. Miközben a Fidesz a szavazatok 44 százalékával a mandátumok kétharmadát szerezte meg, a kisebb pártok különösen rosszul jártak. Az LMP 5 százalékával pontosan 5 mandátumot szerzett – ami a mandátumok 2,5 százaléka. Ám a brit zöldek helyzete ennél sokkal rosszabb. Miközben országosan valamivel erősebbek is mint az LMP, mindössze egyetlen egy képviselőjük van a parlamentben – s várhatóan annyi is marad. Mivel a brit parlamentben 650-en ülnek, az 1 képviselő az összes 0,1 százaléka. Rosszul jár a UKIP is, amely majdnem 15 százalékával is csak 3-5 mandátumban reménykedhet, ami kevesebb a mandátumok 1 százalékánál. A győztesek a nagyobb és regionálisan beágyazott pártok. A magyar választási rendszerrel, illetve általában a demokráciával sok baj van – ám ezek közül az aránytalanság biztosan nem magyar unikum.

false

5. Nincs semmiféle összefogás: a választási rendszer nem „kényszerít ki” semmilyen politikai stratégiát.

2014 előtt a magyar baloldalon elterjedt az a gondolat, hogy a választási rendszer „kikényszeríti” az összefogást – hiszen a mandátumszerzésre így nyílik esély. A brit választások kiváló példáját adják annak, hogy ez nem igaz. Az egyéni választókerületi rendszer dacára nincs semmilyen összefogási kényszer: minden párt – beleértve a koalíciós partnereket – mindenütt egyedül indul. A UKIP és a konzervatívok, a  Munkáspárt és a zöldek együtt sok helyen sokkal erősebbek lennének – ám az összefogás annyira nem része a politikai kultúrának, hogy ez fel sem vetődik.

Mindez nem azt jelenti, hogy az ilyen választási rendszerben valamilyen összefogás ne lehetne mandátumtechnikailag előnyös; mindössze azt, hogy semmilyen választási rendszer nem kényszerít ki semmilyen stratégiát. A pártok maguk alakítják stratégiáikat, amit vagy tudnak, vagy nem tudnak elmagyarázni választóiknak. A brit rendszerben a választók megtanulják, kik az esélyesek, és sokkal nagyobb a stratégiai szavazás jelentősége (vagyis az az alkalom, amikor nem a kedvenc pártjára szavaz valaki, hanem arra, akinek legnagyobb esélye van a leggyűlöltebb pártját legyőzni).

Talán éppen ezért nem érdemes a választási indulás módját fő stratégiai kérdéssé tenni nálunk sem. Bizonyos dolgokban ugyanis minden választási rendszer hasonló: a választás győztese végső soron az lesz, akinek több szavazója van. Ha egy politikai párt vagy szövetség győzelmét a választók többsége akarja, minden demokratikus rendszerben meg lehet találni az ezt szolgáló választásmatematikai stratégiát. Ha viszont nem ez a helyzet, akkor semmilyen választási trükközés nem menti meg az adott pártot. A jelek szerint nem kizárt, hogy 2018-ban, Magyarországon éppen a választási rendszert megváltoztató Fidesz tapasztalja majd meg ez utóbbit.

szerző
Tóth Csaba
publikálva
2015. máj. 05., 12:53
kommentek
8
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 8
    Cyrano
    2015. május 06., szerda 11:21
    Gyurica úr:
    Azért az intellektus emlegetése az ön írásában elég meglepő. Mivel nincsenek baráti , sőt köszönő viszonyban sem.
    (Vérnyomás csökkentőt bevette? Nehogy megüsse a guta, nem venném a szívemre.)
  2. 7
    Gyurica úr
    2015. május 06., szerda 10:32
    jav.: 1,5 millió TUDATOS nem szavazó
  3. 6
    Gyurica úr
    2015. május 06., szerda 10:31
    „Gyurica elmondja ugyanazt, amit grrr, csak bő lére eresztve”
    *
    A buta antiszemita azt állítja (persze nem így fogalmazva): Bajnai nyerhetett volna a választáson, csak a „ballibák”, a volt „szadeszosok” (Heller, Konrád stb.) rákényszerítették az „összefogásra”.
    Azt mondtam, ez hülyeség. Bajnai azért nem nyert, mert „én” (értsd: kb. 3,5 millió nem szavazó, közöttük kb. 1,5 TUDATOS nem szavazó) nem választottam meg. Tudjuk: cirka egymillió szavazat hiányzott (vagyis hogy pontosan „én” kellettem volna) az ellenzék győzelméhez. Míg a buta antiszemita szerint Bajnai önbizalma hiányzott Bajnai győzelméhez, s Bajnai azért nem bízott magában (a korlátolt antiszemita szerint), mert elbizonytalanították a „szadeszosok” (értsd: a zsidók).

    Ne olvasd a szövegeimet, mert azok neked hosszúak, mire a végükre érsz, teljesen kifárad (az amúgy is lestrapált) agyvelőd! Sőt a boci, boci tarkát is csak idáig olvasd: „boci, boci tarka”, tovább ne, mert attól is összezavarodsz intellektuálisan!
  4. 5
    grrr
    2015. május 06., szerda 09:36
    Milyen durcás ma Cyrano!
  5. 4
    Cyrano
    2015. május 06., szerda 09:18
    Édesek maguk, aranyapáim. :D

    Gyurica elmondja ugyanazt, amit grrr, csak bő lére eresztve, ...de vitatkoznak.
    Kis magyar abszurd.
    Nem adják ki könyvben?
    Vennék, mint a cukrot.
    "Siketek párbeszéde" címet javaslom.
  6. 3
    Gyurica úr
    2015. május 06., szerda 08:49
    „Amikor Bajnai nem bízott saját magában, amikor úgy vélte,,hogy minden lejáratódott hülyét a nyakába kell vennie és a választókat mint birkákat beterelni egy közös karámba - bee! bee! - amikor ez a baromság megfogalmazódott a fejében, abban a pillanatban veszítette el a választást.”
    *
    Ez a baromság pedig a te fejedben fogalmazódott meg.
    Vagyis Nem kéne túlvariálnod, elég ha csak ennyit mondasz (mindenről): „mocskos szadeszosok”. Nem zsidók (ez nagyon fontos, hanem „szadeszosok”, esetleg „ballibák”), s akkor tudjuk: még mindig nem értesz semmihez, ámde mindenről van „szadesz”-gyűlölő meglátásod. Ez a lényeg.

    Nem Bajnai veszítette el a választást, hanem az ellenzék. Nem a Fidesz nyerte meg, hanem az ellenzék veszítette el. Mint tudjuk, a kormánypártokra a választásra jogosultak nem egészen egynegyede szavazott, vagyis az ellenzék azért bukta el a választást, mert él az országban cirka 1-1,5 millió ember, aki TUDATOSAN nem szavazott, és pontosan azért nem (egyebek között), mert „Bajnai bízott saját magában”. Meg persze a többi is.

    „Csak” a TÉNYEK mondanak ellent annak, amit állítasz. Bajnai eleinte valóban nem akart összefogni senkivel, később kegyesen megengedte, hogy csatlakozzanak hozzá, végül pedig (mikor már az ő buta fejében is világossá vált, hogy néhány eszelős gyűlölködő kivételével nem kell senkinek) maga szorgalmazta az „összefogást”, ezután Mesterházyék is belementek a fúzióba, úgy vélték, „összefogással” kisebb lesz a kudarc.

    Az ellenzék akkor se nyert volna, ha nincs „összefogás”, ha Bajnai rendíthetetlenül „bízik saját magában”, ugyanis a választásnak nem az a lényege (csak te ezt sem tudod), hogy a politikus bízzon a politikusban („saját magában”), hanem az, hogy a VÁLASZTÓ bízzon a politikusban. Márpedig a választásra jogosultak kritikus nagyságú (politikailag tájékozott, EZÉRT tudatosan nem szavazó) tömege nem bízott Bajnaiban. Több okból.
    Ha Bajnai „bízik saját magában”, nyilván nem lett volna kevesebb választója, de több sem.

    Bajnai tehát azért bukott meg a választáson, mert Bajnai. Nem „szadeszos”, nem „maszopos”, nem „fityeszes”, „zsideszes”, nem „náccifasszista”, hanem Bajnai. Secko jedno.
  7. 2
    grrr
    2015. május 06., szerda 05:42
    "2014 előtt a magyar baloldalon elterjedt az a gondolat, hogy a választási rendszer „kikényszeríti” az összefogást – hiszen a mandátumszerzésre így nyílik esély. A brit választások kiváló példáját adják annak, hogy ez nem igaz."

    A magyar baloldalon nem a fenti gondolat terjedt el, hanem a fenti gondolattalanság, önbizalomhiány, a képzelőerő és a politikai intelligencia hiánya

    Amikor Bajnai nem bízott saját magában, amikor úgy vélte,,hogy minden lejáratódott hülyét a nyakába kell vennie és a választókat mint birkákat beterelni egy közös karámba - bee! bee! - amikor ez a baromság megfogalmazódott a fejében, abban a pillanatban veszítette el a választást.

  8. 1
    grrr
    2015. május 05., kedd 21:02
    " Fidesz–Jobbik, a nagyobb városokban Fidesz–baloldal, Északkelet-Magyarországon Jobbik–baloldal küzdelem alakulna ki, miközben Budapesten a baloldal, az Alföldön a Fidesz dominálna."

    Milyen baloldalra tetszenek gondolni?

    A Tóbiás kápráztatja el a nagyérdeműt, a Szigetvári okoz euforikus örömöket, vagy a Gyurcsányt emelik pajzsukra önfeledt boldogsággal a választók?

    Ha esetleg tetszenek valahol látni egy normális baloldali, vagy legalábbis nem jobboldali politikust akkor tessenek már nekem is szólni!

    Előre is kösz!

Komment írásához vagy regisztrálj

Adatlap

Republikon Intézet

A Republikon Intézet blogján több szerzőtől jelennek meg cikkek. A megjelent írások nem feltétlenül tükrözik az Intézet álláspontját.

Republikon Intézet
Szerző adatlapja
Összes blog Itt

Blog

még több cikk